Papíron annál izgalmasabb nem is lehetett volna az 1982/83-as labdarúgó NB I utolsó fordulója, mint amit a tabella mutatott.
A 30. forduló előtt a Rába ETO állt az első, a Ferencváros pedig a második helyen.
Mindkét együttesnek 42-42 pontja volt. Ebben az időben azonos pontszám esetén a jobb gólkülönbség rangsorolt a csapatok között. Ugyan a Fradinak ekkor 19, a Győrnek csak 18 győzelme volt, de ez nem számított. Az utolsó fordulóban a Rába ETO az Újpesti Dózsát fogadta, míg a Ferencváros Csepelre látogatott. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Fradi idegenbeli győzelme esetén is csak akkor lehet bajnok, ha az ETO nem nyer Győrött.
Hosszúra, nagyon hosszúra nyúlt a félidei szünet Csepelen, a Béke téri stadionban.
Már rég mennie kellett volna a második félidőnek, de a vendégjátékosok nem akartak kijönni a pályára.
Az első félidőt követően a Ferencváros Szokolai László góljával 1-0-ra vezetett. A Fradi futballistái a csepeli öltözőben egy sistergős rádiókészüléket ültek körbe és vártak.
Petőfi rádió, Budapest. 18 óra van. Kedves hallgatóink, most Körkapcsolást adunk bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. A vezető riporter Győrben Vass István Zoltán, a szerkesztő Radnóti László.
Vass István Zoltán: Jó estét kívánok, kedves hallgatóink. A labdarúgó NB I utolsó, 30. fordulójáról jelentkezünk. Itt, Győrött, a második félidő harmadik percében a bajnokaspiráns ETO Szentes és Hajszán góljával 2-0-ra vezet az Újpesti Dózsa ellen. Csepel, Novotny Zoltán.
Csepelen ekkor a Fradi futballistái felkászálódtak és kimentek a pályára, hogy lejátsszák a második félidőt. Kedvük nem sok volt hozzá, hiszen jól tudták, hogy a Győr innen nem fogja kiengedni a kezéből a meccset.
A Béke téren összegyűlt 16 ezer néző egyre haragosabban és egyre nagyobb füttykoncerttel fogadta a látottakat, vagyis a semmit.
A 64. percben Tulipán Mihály beadása után Lazsányi úgy lőtte a vasgyáriak egyenlítő gólját, hogy egyetlen Fradi-védő sem volt a közelében. Jegyezzük meg gyorsan, hogy az 1982/83-as szezon őszi bajnoka a Csepel volt, amely a záró forduló előtt a negyedik helyen állt. A Csepel egyenlítő gólja különleges jeladás volt a Ferencváros számára, amely a hátralévő 28 percben a felezővonal környékén adogatott. A Csepel számos támadást vezetett, de a Fradi kapusa, Zsiborás Gábor (aki egy bundameccsen kapott 7-es osztályzatot), mindent védett.
A Népsport tudósítója, Szabó Illés egycsillagosra értékelte az értékelhetetlent, a Ferencváros edzője, Novák Dezső pedig tovább fokozta a hangulatot a mérkőzés utáni nyilatkozatával.
Nem értem a közönséget, miért méltatlankodott. Nem várhatott öldöklő küzdelmet a zárómérkőzésen. Elégedett vagyok a csapat tavaszi teljesítményével.
Novák tehát egy olyan bundameccs után nyilatkozta ezt, amelynek a szünetében ő is és a játékosai is a rádiót hallgatták. Majd amikor megtudták, hogy a Rába ETO 2-0-ra vezet (a Győr végül 6-1-re ütötte ki a Dózsát), nem voltak hajlandóak játszani. Nekik – ezek szerint – csak az aranyérem felelt volna meg, az ezüsttel nem voltak kibékülve.
De hallgassunk bele ismét a Körkapcsolásba, hiszen máshol is érdekes dolgok történtek.
Vass István Zoltán: Következő helyszínünk Pécs, ahol a Debrecen a vendég, a riporter Kovács Imre.
Kovács Imre: A második félidő 3. percében PMSC-DMVSC 2-2.
Különös jelenetek játszódnak le Újmecsekalján, mert a hazai csapat edzője, Kovács Imre (nem azonos a riporterrel – a szerk.) nem ült le a kispadra. A játékoskijáróban álldogál, és nem szól egy szót sem.
Az 1982-83-as bajnokság alsóházában roppant szoros volt az állás. Az utolsó forduló előtt így festett a tabella.
10. Videoton 25 pont (48-44)
11. PMSC 25 pont (43-49)
12. ZTE 25 pont (37-46)
13. MTK 25 pont (39-57)
14. Nyíregyháza 24 pont (27-36)
15. Debrecen 23 pont (32-49)
16. Békéscsaba 17 pont
Látható volt tehát, hogy a már biztosan kiesett Békéscsaba mellett még hat együttes helyezkedett el a veszélyzónában. Nézzük most azt, hogyan melyik az a három mérkőzés, amely egy csillagot kapott a sportújságban.
PMSC-DMVSC 2-3
MTK-Diósgyőr 1-1
Békéscsaba-Nyíregyháza 1-2
A bundázó és a pécsi mérkőzést megvásárló DMVSC ezzel a „váratlan” győzelmével sem tudott megkapaszkodni az NB I-ben, mert a Nyíregyháza is nyerni tudott egy másik bundameccsen, ahol a már kiesett Békéscsabának nem volt kedve játszani. A pécsiek edzője, Kovács Imre elhűlve nézte, hogy mit csinálnak a játékosai, mert ő éles csatára készült. A meccs utáni nyilatkozata legalábbis ezt sugallta.
Ahol egy csapat nem tesz meg mindent a győzelem érdekében, ott az edző felesleges a kispadon.
Nem hisszük, hogy ehhez különösebb kommentár kellene.
A DMVSC edzője a Videotonnal két évvel később UEFA Kupa döntőt játszó Kovács Ferenc nyilatkozatában a szerencse szót emlegette, na meg azt, hogy csapatának már kevés esélye volt arra, hogy megkapaszkodjon az NB I-ben. (Biztos, ami biztos, azért a pécsi meccset megvették, hátha ez segít rajtuk. Nem segített.) A Népsport tudósítója, Lázár Lajos összefoglalójában azt írta:
A közönséget csak ideig-óráig lehet becsapni, s ha betelik a pohár, akkor rendszerint ki is csordul."
Pécsett a 75. percben ment haza az az ötezer néző, aki azt hitte, hogy a megváltott jegyéért éles meccset lát. Ki gondolta volna, hogy a kieséstől veszélyeztett PMSC bundázni mer? És ki gondolta azt, hogy a szintén veszélyzónában lévő MTK-VM nem akar nyerni a DVTK ellen?
A Népsportos Zsiday István a Hungária körúton ezt írta: „A 70. perc tájékán, amikor a lelátón tucatjával harsogó zsebrádiókon keresztül mindenki értesülhetett arról, hogy az idegenben játszó Nyíregyháza után a Debrecen is győzelemre áll,
az MTK-VM kispadjáról Danszky József, a labdarúgó-szakosztály elnökhelyettese idegesen felpattant és magából kikelve a partvonal mellől próbálta felrázni a hazai gárdát, amely a DVTK egyenlítő gólja után érthetetlen módon átadta a kezdeményezést a vendégcsapatnak.
Úgy látszik, hogy a kék-fehér játékosok még ekkor sem ismerték fel, mennyire vékony jégen táncolnak a döntetlen vigyázásával.”
Dehogynem ismerték fel, csak szegény Danszky József leledzett volna abban az állapotban, hogy itt éles meccsek mennek? Aligha.
A Hungária körúton az első félidőben volt olyan tizenkét perces szakasz, hogy a labdát a kezdőkör közelében passzolgatták a játékosok, akiknek semmi kedvük nem volt támadni.
A Diósgyőr már páholyban ült, az MTK meg úgy volt vele, ha senki nem rúgja fel a megállapodásokat, ha minden úgy alakul, ahogy előre eltervezték, akkor ez az 1-1 is tökéletesen elég lesz a számukra. Elég is volt.
Jegyezzük meg azt is, hogy a Népsport egycsillagos minősítése nagyon súlyos klauzula volt, mivel volt egy le nem írt, de mindenki által elfogadott közmegegyezés, amely szerint
az egycsillagos meccsek megegyezéses mérkőzéseket takarnak.
Bár manapság divat az akkori sportsajtót szidni azért, mert nem tett meg mindent a megtisztulás érdekében, azért azt el kell ismerni, hogy az egycsillagos osztályzat bátor lépés volt a Népsport futballrovatától. Mai szemmel nézve ez olyan, mintha az M4 sport a 30. percben lekeverne egy meccsközvetítést, mert a játékosok csak a felezővonal közelében adogatnak és semmit sem csinálnak.
Nyolc meccsből négy tehát egycsillagos lett. Mint azt két nappal később a sportnapilap megjegyezte, ez rekord az NB I történetében – legalábbis azóta, amióta a lap osztályozza a mérkőzéseket. A szerző nélküli, szerkesztőségi vezércikkben az újság azt írta, hogy a tudósítók önmagukat járatták volna le akkor, ha nem egycsillagosra értékelik a bundameccseket. Majd azon elmélkedtek, hogy a szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán lemondása után mi lesz a válogatottal?
Hogyan lehet azoktól a játékosoktól a címeres mezben kiemelkedő teljesítményt várni, akik az NB I-ben olyan mérkőzéseket játszanak, mint amilyeneket az utolsó fordulóban láttunk? –
lamentált a lap.
Az aggodalom ugyan jogos volt, hiszen azt senki sem tudhatta, hogy egy évvel később, Mezey György vezetésével a válogatott olyan menetelésbe kezd, amelynek végén simán jut ki az 1986-os mexikói világbajnokságra.
Senki sem láthatta előre, hogy a magyar bajnokikon lötyögő játékosok a nemzeti mezben olyan ellenfeleket győznek le, mint a spanyolok, a nyugatnémetek, a hollandok, vagy éppen a brazilok.
1983 nyarán egy évvel voltunk azután, hogy a Sportfogadási és Lottóigazgatóság a Budapesti Rendőr-főkapitányságon bejelentést tett a Nyári TOTÓ Kupa mérkőzéseinek bundagyanújában.
Mégsem volt bunda a 6-6?
A cikk megírása után Lakat T. Károly sportújságíró hívta fel a figyelmemet arra az Esterházy Márton nyilatkozatra, amelyben az egykori Honvéd játékos azt bizonygatta, hogy az 1984-es Volán-Honvéd 6-6-ra végződött bajnoki meccs nem volt bunda. Esterházy erről már több helyen is beszélt, bennünket ez arra ösztönöz, hogy utánajárjunk mindennek. Hamarosan tehát erről is olvashatnak.Ennek az ügynek a bírósági tárgyalása 1983-ban már javában zajlott, amikor az NB I-ben futballozó játékosok és vezetők mindenfajta veszélyérzet nélkül adták-vették a mérkőzéseket. A Szepesi György vezette MLSZ az 1982/83-as bajnokság „furcsa” zárófordulója után senkit sem büntetett meg.
Egy évvel később, a cikkünk elején már említett Volán-Honvéd és Nyíregyháza-Diósgyőr bundameccsek sarkallták csak büntetésre az MLSZ illetékeseit – igaz, akkor is olyan verdikt született, amely nem veszélyeztette a Budapesti Honvéd bajnoki címét.
Az pedig szintén a példátlan kategóriába sorolható, hogy a szövetség az 83/84-es bajnokság közben is két, egyenként 100 ezer forintos büntetést osztott ki.
Az ötödik fordulóban a Volán, a Nyíregyháza, a Budapesti Honvéd és az Újpesti Dózsa kapta ezt a büntetést, mert a szövetség vezetői úgy látták, hogy a négy csapat botrányosan gyenge teljesítményt nyújtott.
Ebben a történetben méltatlanul kevés szó esett a Verebes József vezette Rába ETO csapatáról, amely az 1982-83-as idényben megvédte bajnoki címét. A 28 ezer néző előtt lejátszott Újpesti Dózsa elleni utolsó hazai mérkőzésük (6-1) a Népsportban négy csillagot kapott.
