„Sokan nem tudják, hogy majdnem le kellett mondanom életem második BEK-döntőjét.
A párizsi finálét megelőző hétvégén ugyanis a Ferencváros-Nyíregyháza NB I-es mérkőzésen megsérültem.
Ha doktor Povázsai József nem rak rendbe, ugrott volna Párizs. A csapatok mintha megéreztek volna ebből valamit, nem állítottak túlságosan nehéz feladat elé. Mindenesetre ahogy a kilencvenedik percre ugrott az óra mutatója, azonnal lefújtam a mérkőzést. Hogy én lettem volna a mezőny legjobbja? Köszönöm, de ebben van valami túlzás.”
Így válaszolt 1981. május 28-án Párizsban a Népsport tudósítójának kérdésére Palotai Károly, aki az 1976-os Bayern München-St.Etienne BEK-döntőt követően ismét a legrangosabb európai klubtorna döntőjében vezethetett. Az pedig mindennél többet mond a 26. BEK-döntő színvonaláról, hogy a nemzetközi szaksajtó a magyar bírót kiáltotta ki a meccs emberének.
Mert ez a BEK-döntő nem a fantasztikus játékról, nem az észtvesztő cselekről, hanem az küzdelemről, a birkózásról és
az évtized luftjáról marad emlékezetes.
A meccs egyetlen gólját Alan Kennedy lőtte, amikor egy angol bedobást követően a Real Madrid jobbhátvédje, Garcia Cortes iszonyatos luftot rúgott. A videón a lassításban látszik igazán, mekkora hibát követett el a védő. Kennedytől már elpattant a labda, Cortesnek nem lett volna más dolga, mint a felszabadítás, de ez sem sikerült.
Ezzel a góllal a Liverpool története során harmadszor nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A párizsi finálé előtt már nagy volt a feszültség.
Az angol huligánok ezekben az években amerre jártak, arra dúltak.
Négy évvel később, az 1985-ös brüsszeli Heysel-stadionban a Juventus-Liverpool BEK-döntőn be is következett az, amitől már 1981-ben mindenki rettegett: az angol vadak nézőtéri támadása és a BEK-döntőt megelőző verekedések 39 halálos áldozatot követeltek.
Hogy Párizs 1981-ben megúszta a balhét az a puszta véletlennek volt köszönhető. Az UEFA képtelen volt megfékezni a szigetországból Európába özönlő huligánokat,
Párizsban 1981. május 27-re, azaz a döntő napjára szinte háborús állapotok alakultak ki.
A francia csendőrség soha nem látott létszámban vonult fel a Parc de Princes stadion környékén, az időjárás sem a hatóságok kezére játszott. Az egész nap szakadó esőben ugyanis a drukkerek inkább az éttermekben és a kocsmákban múlatták az időt. Egész Franciaország azt várta, hogy legyen már vége a meccsnek, hogy az angolok hagyják el Párizst. Ezt meg is tették, bár ebben már nem volt sok köszönet. Több ezren ugyanis hajóval keltek át Angliába, ahol a kupagyőzelem utáni féktelen öröm hamar botrányt eredményezett.
A hullarészeg angolok először a matrózokat támadták meg, majd a hajóskapitány ellen fordultak.
A hajó nagy nehézségek közepette kötött ki Newhavenben, ahol a brit rendőrség alakulata már várta a huligánokat. A sajátos partraszállási akció eredménye néhány könnyebben megsérült rendőr, egy súlyosan megsérült pincér és csordultig töltött meseautók voltak.
De térjünk most vissza a BEK 1980-81-es szezonjára. A két fináléba jutott csapat egyaránt habkönnyű meccseken jutott el a legjobb négyig, vagyis az elődöntőig. (Ne feledjük, hogy ekkor még csak a bajnokok indulhattak ezen a tornán. Mivel az 1980-as madridi BEK-döntőt az angol Notthingam Forest nyerte meg, a következő kiírásban Angliából a bajnok Liverpool mellett a Notthingam is indulhatott, de a bolgár CSZKA Szófia már az első fordulóban kettős győzelemmel, két 1-0-s sikerrel kiejtette az aktuális címvédőt a BEK-ből.)
A Real Madrid nagy menetelése közepette a második fordulóban összeakadt a magyar bajnok Budapesti Honvéddal.
A spanyolok minden különösebb gond nélkül 1-0-ra és 2-0-ra verték a Honvédot, így 3-0-s összesítéssel mentek tovább. Az elődöntőig a Real az ír Limerick ellen 7-2-vel, a Honvéd ellen 3-0-al, majd a szovjet Szpartak Moszkva ellen 2-0-al mentek tovább, ez 12-2-es gólkülönbség. A Liverpool a finn OPS ellen egy laza 11-2-vel nyitott, majd jött a skót Aberdeen elleni összesített 5-0 és a bolgár CSZKA elleni 6-1.
Ez pedig 22 lőtt és 3 kapott gól. Elképesztő.
Az igazi izgalmak a legjobb négy között kezdődtek. A Real Madrid 2-1-es összesítéssel lépett túl az olasz Internazionalén,
a Liverpool viszont óriási meccseket játszott a nyugatnémet Bayern Münchennel.
Az Anfield Roadon a Bayern egy kedvezőnek tűnő 0-0-s eredményt hozott össze, ami azok után, hogy a Pool az előző három körben 22 gólt vágott, kalaplengetést érdemelt. A müncheni visszavágót megelőzően a liverpooli huligánok Münchent is átrendezték - három német rendőr sérült meg súlyosan az utcai harcokban.
A Bayern edzője, a magyar Csernai Pál joggal bízott abban, hogy csapata kiejti a Liverpoolt.
Nem így történt. Bár a müncheni mérkőzés 9. percében a Pool egyik legjobbja, Kenny Dalglish megsérült, ez nem zavarta meg az angolokat. A döntő hőse, Alan Kennedy itt is meglőtte a maga gólját, amelyre Rumenigge csak a 89. percben tudott válaszolni. Az 1-1-es döntetlennel és az idegenben szerzett góllal a Liverpool mehetett a párizsi döntőbe. Aminek napján idehaza NB I-es fordulót rendeztek. Több meccs 18 órakor kezdődött, a párizsi BEK-finálé meg 20 órakor – ennek ellenére az Üllői úton 22 ezer néző látta a Békéscsaba vendégjátékát.
Az, hogy a Liverpool jelenlegi edzőjét, Jürgen Kloppot a legendás liverpooli térnerhez, Bill Shanklyhez hasonlítják, szintén elképesztő. Bill Shankly az 1973-74-es BEK-szezonban a jugoszláv Crvena zvezdától elszenvedett kettős vereség (2-1, 2-1) után döbbent rá arra, hogy alapjaiban kell megváltoztatni a Pool játékát, hogy át kell állni a türelmesebb passzjátékra, amelyet a kontinensen ekkor már több csapat sikerrel alkalmazott. A végeredmény ismert.
A Liverpool a hetvenes évek második felének és a nyolcvanas évek elejének meghatározó csapatává vált.
Azt pedig senki sem tudja, hogyan alakul ennek a csapatnak a sorsa, ha nem jön 1985, a Heysel-dráma a Juventus elleni BEK-döntőben.
A Real Madrid pedig? Az 1981-es Párizsban elvesztett BEK-döntő óta nem vesztett finálét ebben a sorozatban a spanyol csapat - ellenben nyert hatot az időközben Bajnokok Ligájává átkeresztelt kupában.
Az 1981-es finálé utáni fogadáson a Parc de Princes stadion szalonjában több érdekes dolog történt. Az első, hogy Palotai Károllyal azt közölték, el kellene ugrania Sienába, mert
az olaszok az év legjobb bírójának választották és a toszkán városban várja egy díj.
Szepesi György, az MLSZ elnöke a Seiko japán óragyár igazgatójával tárgyalt, majd a távol-keleti üzletember az elnök kezébe nyomott egy órát, hogy adja már át Csapó Károlynak. Az 1978-as argentinai vébén a Tatabánya játékosa benne volt abban az ötösfogatban, amelynek tagjai a leggyorsabb gólokat lőtték a vébén. (Csapó az argentinoknak lőtt góljával került be ebbe a társaságba.) Akkor nem tudták neki odaadni az órát, ezt kapta meg most Szepesi aki aztán hazahozta a cuccot. Volt azonban ennek a BEK-döntőnek még egy olyan momentuma, amelyet ma már történelminek nevezhetünk.
Szepesi György és Puskás Ferenc Párizsból egyenesen Budapestre repült, azaz Puskás 25 év távollét után lépett magyar földre és játszott a magyar öregfiúk válogatottjában a Magyarország-Anglia vb-selejtező előtt a Népstadionban.
De ez már egy másik történet.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg