„A következő szezontól már nem én leszek a Real Madrid edzője – kezdte Zidane. – Ez az én döntésem. Lehet, hogy hibát követek el, de úgy érzem, hogy itt az ideje távozni. Három év után változásra van szükségem. Mi edzők, mindig többet és többet akarunk a játékosoktól, de nálam eljött a pillanat, amikor már nem tudok többet kérni tőlük. Új hangokra van szükségük ahhoz, hogy továbbra is győztes csapat legyenek. Az elmúlt években megmutatták, hogy mennyi van bennük. A jövő? Az már nem az én dolgom."
„Hogy maradtam-e volna, ha elveszítjük a Liverpool elleni BL-döntőt? Talán, talán igen" – mondta mosolyogva, majd megerősítette, hogy nem keres új csapatot. Megj.: ha elveszítette volna, valószínűleg nem mondott volna le. Pérez rúgta volna ki.
Zinédine Yazid Zidane ötgyermekes családban született algériai bevándorlók legkisebb fiaként Marseille északi részén 1972-ben, a La Castellane nevű külvárosban. A környék riasztó körülményeihez képest átlagos gyerekkora volt, ép családban nőtt fel, de bizonyos tetteiben mégis érezhető a külvárosi szocializációja. Származása és gyerekkora komoly hatással volt pályafutására – különösen annak negatív pillanataira – legtöbbször csak azokat a konfliktusokat vállalta fel, amelyeket kontroll alatt tarthatott. Pályafutása során számos egyéni díjat nyert, évtizedes távlatokban mérhető a klasszisa, a Complex amerikai médiaplatform a 10 legnagyobb muszlim sportszemélyiség közé is beválasztotta.
Zidane a castellane-i lakótelepen kezdett futballozni, ahol elmondása szerint voltak nála tehetségesebbek. Ő azonban annyira elhivatott volt, annyira sikeres akart lenni, hogy mindent a futballnak rendelt alá, és ez a tehetségnél is többet számított. „Ami annak idején megkülönböztetett másoktól az az, hogy rettenetesen tudtam koncentrálni a döntő pillanatokban, sokkal jobban, mint a többiek" – mondta Zidane egy korábbi interjúban. Játékosként a Juventusszal kétszeres olasz bajnok, a Real Madriddal spanyol bajnok és Bajnokok Ligája-győztes, a francia válogatottal pedig Európa-bajnok és vb-győztes Zidane-t edzőként is ez a tulajdonsága teszi sikeressé.
2016 januájárban Graham Hunter, spanyol szakíró nyílt levélben kérte meg Zidane-t, hogy ne dőljön be az elnöknek, akinek csak egy célja volt a kinevezésével: elcsitítani a szurkolókat. „Minden diktátor, aki önkényesen uralkodik, hisz abban, hogy mindent jobban tud, mint a nép, akit elég néha ámulatba ejteni valamilyen kábítószerrel, hogy elégedett legyen, miközben a nagy ember továbbra is meghozza a döntéseket, és keresi a pénzt. Ebben az esetben te leszel a kábítószer."
Zidane egy zúgolódó szupersztárokkal teli csapatot vett át, amelynek nem volt játéka, és a Barcelona és az Atlético Madrid mögött csak a harmadik helyen állt a bajnokságban. „A két legfontosabb dolog, amit megtanultam tőle, hogy csak a győzelem számít, és hogy a játékosokat mindig formában kell tartani" – nyilatkozta kinevezését követően Carlo Ancelottiról, akinek segítőjeként megnyerte a BL-t 2014-ben. A Real öltözőjében vannak a futball legnagyobb egói, akikkel csak nagyon kevesen tudnak szót érteni. Zidane volt az egyik. Ha ő beszélt, mindenki más hallgatott. Ronaldo is. Minden meccs előtt az volt az utolsó szava a játékosokhoz, hogy „élvezzétek".
A 2017-es BL-döntő napján a spanyol Marca előkereste azt az interjút, amit még Real-játékosként készítettek vele 2003-ban. „Meg akarom nyerni a tizediket, aztán a tizenegyediket és a tizenkettediket is" – nyilatkozta a francia egy évvel az után, hogy a Real az ő góljával győzte le a Leverkusent a BL-döntőben. Tizenöt évvel később, mindössze 17 hónapos edzői tapasztalattal a háta mögött beteljesítette a próféciát.
2018-ban aztán, egy buktatókkal teli szezon végén megnyerte a tizenharmadikat is. A bajnokság korán elúszott, a kupából az a Leganés verte ki őket, amelyik három éve még a nyolcvancsapatos harmadosztályban játszott. Zidane-éknak csak a BL maradt, hogy megmentsék a szezont. A nyolcaddöntő előtt megkérdezték tőle, hogy a PSG ellen az állása lesz-e a tét. „Igen" – felelte. A Real nem játszott jól, de továbbjutott. A Juventus, majd a Bayern ellen ugyanez. És ebben rejlett Zidane Realjának a nagysága. „Amikor azt hiszed, hogy nem játszanak jól, nyernek. Amikor hátrányba kerülnek, nyernek. Amikor döntetlent játszanak a világ legnagyobb klubjaival, akkor is nyernek" – foglalta össze nagyon egyszerűen Phil Kitromilides spanyol kommentátor. Láttuk rosszul játszani Zidane Realját, láttuk kikapni, és láttuk szenvedni is. De egy valahogy nem láttuk soha. Legyőzve. Zidane tizenkét párharcot játszott a BL egyenes kieséses szakaszában, és tizenkettőt nyert meg. Roma, Wolfsburg, Manchester City, Atlético, Napoli, Bayern, Atlético, Juventus, PSG, Juventus, Bayern, Liverpool.
Zidane-nal visszatért a galaktikus korszak
Zidane sohasem volt nagy taktikai guru, de a Realból korszakos csapatot csinált. Hogyan? Kicsit olyan volt ez a csapat is, mint a kétezres évek eleji, galaktikus Real, amelyre Zidane így emlékszik vissza Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában – Barcelona–Real Madrid című könyvében: „Ma, ha egy csapat kétgólos hátrányban van, azt mondjuk: ezek ki fognak kapni. Mi nem voltunk ilyenek. Kaptunk két gólt? Lőttünk hármat. Jó móka volt." Egyszóval: győzött. Mindig.
Zidane ismeri a futballt, a legmagasabb szinten játszott, pontosan tudta, hogy hogyan kell irányítani egy öltözőt: hagyta a játékosainak, hogy önmaguk legyenek, hogy fontosnak érezzék magukat, de közben egyengette is őket. „Hitt bennünk" – mondta Ronaldo, akinek menedzselése talán Zidane legnagyobb edzői sikere. 2016 nyarán beszélt vele, elmondta neki, hogy 30 fölött már több pihenésre van szüksége ahhoz, hogy fizikailag és mentálisan is bírni tudja a szezonhajrát. Nem csak azt a szezonhajrát, hanem a jövő évit is és az azt követőt is. Rávette, hogy elengedje a gólkirályi cím üldözését, helyette azt tanácsolta neki, hogy a gólok mennyisége helyett azok minőségével foglalkozzon. „Nem kell, hogy minden meccsen a pályán legyél, elég ha csak a nagy meccseken játszol" – győzködte őt Zidane. Ronaldo az utolsó 10 meccsén 16 gólt lőtt a 2016/17-es szezonban, ebből ötöt a Bayernnek, hármat az Atléticónak és kettőt a Juventusnak. Tizenkét góllal lett a BL gólkirálya, de nem a Malmö és a Sahtar Donyeck ellen szedte meg magát, hanem a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben. Amikor igazán kellett.
Ronaldo most ősszel is rugdosta a gólokat a BL-ben (ő lett az első játékos, aki mind a hat csoportmeccsen betalált), de a bajnokságban nem ment neki, mindössze négy gólja volt féltávkor. Persze, mert megint tavaszra tartalékolt, ahogy azt Zidane a fejébe verte. A ligában 22 gólt lőtt, amivel Messi mögött a második lett a góllövőlistán, és eközben a BL-ben is cipelte a hátán a csapatot: a PSG és a Juventus elleni párharcban is három-három gólt szerzett. A Bayern és a Liverpool ellen gólt ugyan nem lőtt, de így is óriási érdemei voltak abban, hogy a Real harmadszor is behúzta a BL-trófeát – erre legutóbb a Bayern volt képes a 70-es években.
Zidane játékosként is azt vallotta, hogy csak a győzelem számít. Edzőként szintén. A három BL-győzelem után csak idő kérdése, hogy mikor merül fel a neve a francia válogatottnál. Frank Leboeuf szerint már nem kell sokat várni: „Mindnyájan úgy gondoljuk, hogy Didier Deschamps után ő következik – nyilatkozta a BBC-nek a korábbi kiváló hátvéd, aki Zidane csapattársaként 1998-ban világbajnokságot, 2000-ben Európa-bajnokságot nyert a franciákkal. – Látni fogjuk őt a francia kispadon, ebben biztos vagyok. És úgy tűnik, hogy amihez ő hozzáér, az arannyá változik."
Egy bukott vb-szereplés Deschamps-szal, és lehet, hogy nem is kell olyan sokat várni arra, hogy lássuk Zidane-t francia szövetségi kapitányként.
Zidane címei
Spanyol bajnokság: 2017
