A Diósgyőr szurkolói már órákkal a meccs 19.00 órás kezdete előtt gyülekeztek a csapat új stadionja környékén. Szinte mindenki mezben, sállal vagy valamilyen DVTK-címeres ruhadarabban feszített. Felfokozott hangulat várta a Videoton elleni utolsó meccset, pedig – papíron – nem sok esélye volt a csapatnak a bennmaradásra.
A csapat tavaszi produkciója szinte értékelhetetlenre sikerült, az elmúlt meccseken kapura is alig lőttek, a Paks elleni öngólos siker viszont némi halovány reményt adott a megmenekülésre. A tabella végén hatalmas volt a tülekedés a fordulót megelőzően, öt csapat is kieshetett, és a Diósgyőrnek (egyedüliként az öt csapatból) még győzelem esetén sem a saját kezében volt a sorsa.
A drukkerek egy része bízott a csodában, de a miskolci Kata Presszó környékén gyülekező szurkolók szerint semmi baj nem történne akkor sem, ha a csapat jövőre az NB II-ben szerepelne, sőt!
Sokan nem bánnánk, ha kiesne a csapat
– érkezik a meglepő kijelentés. – A másodosztályban talán még izgalmasabb ellenfeleink lennének, mint ebben az NB I-ben. Szívesebben néznénk a csapatot a Nyíregyháza, a Békéscsaba vagy éppen a Győr ellen, mint mondjuk a Kisvárda, MTK vagy Balmazújváros ellen.
Amikor felvetettem nekik, hogy szerkesztőségen belül is volt, aki dobogóra várta a Diósgyőrt, nem lepődtek meg a drukkerek. Viszonylag jól is kezdődött a szezon, szerintük akkor törhetett meg valami, amikor a csapat a Puskás Akadémia ellen kiesett a Magyar Kupából.
„Nem tudom mi történt, de szerintem senki sem tudja" – mondta egyikük. – Elvileg minden megvan, amire szükség van: jó infrastruktúra, a fizetések szerintem rendben vannak, ahogy az elnök úr mondta. Nem tudom mi kellhet még a játékosoknak, ha az anyagiak és a lelkes szurkolótábor nem motiválja őket. Tudtommal sokak szerződése megszűnik, ha kiesik a csapat, de nem tudom, hova tudnának ilyen teljesítménnyel igazolni.
A meccs előtt mindenki az esélyeket latolgatta, a fogadóirodáknál pedig egyre kisebb lett a szorzó a Diósgyőr neve mellett.
„Nem tudom, miért ilyen kicsik az oddsok a csapatra, nem akarom elhinni, hogy meg tudjuk verni ezt a Videotont. Ha nem esik ki a csapat, nem tudom, mi történik majd, de lehet jobb lenne a kiesés és egy megtisztulás. Ez a keret így nincs rendben, engem kirúgnak a munkahelyemről, ha nem teljesítek, teljesítményre van szükség és nem edzőbuktatásra" – utalt a szurkoló arra, hogy Bódog Tamásnak azért is kellett tavasszal távoznia, mert több játékosnak is gondja volt vele.
A szurkolók és a bérletesek is komoly, 90 százalékos kedvezményt kaptak az utolsó meccsre, a kezdősípszó előtt szépen, komótosan kezdett megtelni az új aréna.
A DVTK a Rados - Eperjesi, Brkovic, Tamás, Forgács - Busai, Lipták, Hasani - Shestakov, Szarka, Ugrai összeállításban kezdett, míg a már bajnok Videoton a számára tétnélküli mecsre az alapcsapat teljes védelmét lecserélte a miskolci meccsre. Nikolic a Tujvel - Bolla, Tóth, Mocsi, Tamás - Réti - Nego, Pátkai - Kovács - E. Hadzic, S. Scsepovics tizenegyet küldte a pályára.
Sokan elkezdtek bizakodni a kezdők láttán, egy gyors szurkolói hangpróba után pedig érkeztek is a csapatok. Az udvarias Diósgyőr díszsorfalat állt a bajnokcsapatnak, majd a magyar foci és a Videoton-legenda, Kovács Ferenc tiszteletére gyászszünet következett.
Jól kezdett a Diósgyőr, amely egyből letámadta a Videotont, de a kapu előtt nem nagyon találták a hazaiak a megfelelő megoldást. Tujvelnek nem is akadt túl sok dolga, a nagyobb helyzetek is inkább a DVTK kapuja előtt alakultak ki.
A gólnélküli első félidő után a Videoton agresszívabb játékra váltott, kétszer is az oldalhálóba lőttek a fehérváriak. A hazai szurkolók türelme fogytán volt, Ugrai Roland, a csapat válogatott csatára is kapott hideget-meleget, amikor azt látták, már nem küzd eléggé. A csapat spanyol edzője, aki a meccs napján ünnepelte 39. születésnapját, rögtön le is cserélte őt.
Később a csapat legrutinosabb tagja, Lipták Zoltán is a kispadra került, ő hosszabb kihagyás után tért vissza, ennyit bírt. A szurkolók folyamatosan bíztatták a csapatot, zúgott a harcoljatok és a mindent bele.
A 66. percben igazi hangrobbanás következett, amikor egy szabadrúgás után Brkovic fejelt a fehérvári kapuba. A Balmazújváros meccse és a Vasas hátránya is azt jelentette, ekkor, hogy a DVTK megmenekül.
A gól után a DVTK fokozta a tempót, akadt több ígéretes lehetőség, de egy kontra végén Scsepovics a léc alá vágta a labdát, így lehűtve a kedélyeket.
Mindez a 76. percben történt, idő tehát volt még. A Balmaz-Fradi 3-3-ra állt, a Vasas ellen 2-0-ra vezetett a Honvéd, még egy fránya gól kellett a Diósgyőrnek.
A 82. percben csereként beállt Makrai Gábor, aki a 88. percben csodálatos gólt szerzett. A csapat a szurkolókkal ünnepelt, igazi katarzis volt.
A Vidi azonban majdnem tönkretette a hazai örömünnepet, már a hosszabbítás pillanataiban Pátkai lövése után a keresztlécen csattant a labda.
A dráma a lefújással sem ért véget, hiszen a Balmazújváros meccse még tartott. Egy gól kellett volna Horváth Ferenc csapatának. A játékosok és a stáb mobilokon nézték, hogy áll a meccs.
A Balmaz még gólt is szerzett, amit les miatt végül nem adtak meg. Az igazi ünneplés akkor kezdődött, amikor annak a meccsnek is vége lett. A játékosok és a szurkolók együtt ünnepeltek, de mindenki érezte, hálát kell adni a szerencsének, és amilyen hamar lehet, el kell felejteni az elmúlt (fél)évet.
A mindössze 21 éves, a végül bennmaradást érő gólt szerző Makrai Gábor is elmondta, voltak gondok a csapatnál, de jövőre nemesebb célokért küzdhet a DVTK.
„Fantasztikusan érzem magam" – kezdte a fiatal játékos. – Ezért érdemes focizni, minden kisgyerek azért kezd el focizni, hogy ilyen szurkolók előtt, ilyen stadionban, ilyen körülmények között szerepelhessen, gólt szerezzen, és azzal nyerjen a csapata. Tudom, hogy a szurkolók közül már sokan feladták a meccs előtt, de ha mi sem hittünk volna abban, hogy sikerül, akkor kik? Tudom, hogy szerencsénk volt, még hosszú percekig kellett izgulnunk a lefújás után, hiszen a Balmazújváros meccse tovább tartott, de a lényeg, hogy sikerült, és jövőre is az NB I-ben szerepelhetünk. A Videoton gólja után is volt tartása a csapatnak, megmutattuk, hogy nem lehet leírni minket. Kellettek a szurkolók is, akik plusz egy játékost jelentettek ma.
„Bíztam benne, hogy nekem is lehet szerepem a bennmaradásban. A sors fintora, hogy egyenlített a Videoton, különben talán pályára sem léphettem volna, és akkor nincs ez a gól, de ugyanígy örültem volna a győzelemnek és a bennmaradásnak akkor is, ha nem én lövöm a gólt. Jövőre próbálunk komolyabb célokért küzdeni. Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, és csak szerencsével sikerült végül az élvonalban maradni, de a lényeg végül is megvan.
A csapategység most rendben van, igaz, hogy az előző edzővel volt problémája több játékosnak is. Fernando tüzet oltani jött, elég nagy volt a baj.
Szerencsére sikerült, és köszönjük az edzőnek is, hogy fel tudta rázni a csapatot ebből a kegyetlenül rossz helyzetből. Fernando nagyon jó szakember, szép pályafutás után kezdi az edzői karriert, bizonyítani akar, és ha sikerül átadnia a tapasztalatát, amit a spanyol bajnokságban szerzett, akkor komolyabb célokért kell küzdenünk.
Lipták Zoltán szerint is Fernando kellett a sikerhez.
„Úgy mentünk ki a pályára, hogy ez egy döntő, Fernando egész héten úgy készített fel minket, hogy úgy fogjuk ezt fel, mint egy Bajnokok Ligája-döntőt.
Mindegy volt, hogy ez a Videoton most milyen felállásban érkezik, csak a győzelemre gondolhattunk. A szurkolókon sem látszott egy pillanatra sem, hogy feladták volna, le a kalappal előttük, hogy ilyen félév után ekkora szurkolást csaptak és mellettünk voltak. Két hónapja nem játszottam, középpályásként kaptam szerepet, többet kellett futnom, így csak 65 perc volt ma bennem. A csere után szörnyű volt a kispadon, szenvedős egy félóra volt, de szerencsére túlvagyunk rajta. Nagyon sok minden átfutott az agyamon amikor a Videoton egyenlített, a ráadásban pedig a Balmaz is lőtt egy gólt, amit les miatt nem adtak meg, a nagy kő ekkor esett le a szívünkről, nagyon kellett ez a Fraditól.
Fernando felrázta a csapatot, felkészült, jó szakember, nagyon élvezzük vele a munkát. Remélem, egy jó felkészülés után egy sokkal szebb idény vár ránk. Megértjük a szurkolókat is, akiknek maximálisan igazuk van. Szeretnénk megköszönni az egészéves szurkolást, sok nehéz időszak volt, le a kalappal előttük. Jövőre sokkal eredményesebb Diósgyőrt fognak látni.
A csapat születésnapos edzője, a spanyol Fernando is megígérte, teljesen más célokért fog küzdeni a csapat a következő idényben.
Természetesen hittünk abban, hogy ezt meg tudjuk csinálni,
keményen dolgoztunk egész héten. Tudtuk, ha nyerünk, akkor nagyon sok forgatókönyv lehet arra, hogy bent maradjunk. Amikor átvettem a csapatot, nem volt önbizalma a játékosoknak, keményen kellett dolgoznunk mentális és taktikai szempontból is.
Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a fiúk meg tudták ezt tenni. A játékosoknak önbizalomra és motivációra volt szüksége, nem voltak éppen jó formában. Most mindenki boldog, lehet kicsit pihenni, aztán hétfőtől már csak a következő szezonra koncentrálunk. A Videoton gólja után tudtam, van még időnk. Hinnünk kellett benne, hogy meg tudjuk csinálni. Sok évet eltöltöttem a pályán, tudtam, hogy még sok minden történhet, próbáltam nyugodt maradni, és ezt sugározni a játékosok felé, végül pedig megcsináltuk, ez a legfontosabb. Biztos vagyok benne, hogy a következő bajnokságban nem ilyen meccsek várnak ránk, hanem más célokért küzdhetünk. Ez az eddigi legjobb születésnapom - zárta mondandóját a boldog spanyol.
És hogy jövőre végre összeáll majd az infrastruktúra, a játékoskeret és a szurkolók háromszöge? Kíváncsian várjuk, és reméljük, nem a csapat bennmaradása, hanem az ünneplés miatt volt sok miskolci drukker éjszakája álmatlan.