Hajrá, Marco Rossi!

A Magyar Labdarúgó Szövetség olyan embert – az olasz Marco Rossit – nevezett ki szövetségi kapitánynak, aki rendkívül népszerű a szurkolók körében, aki imádja a magyarokat és Magyarországot, és aki a Honvéddal és a Dunaszerdahellyel is bravúros eredményt ért el a közelmúltban. Rossi egyetlen komoly ellenfele az időtényező, de nem olyan régen volt már arra példa, hogy ez a helyzet sem megoldhatatlan.

Az 53 éves Marco Rossi Dunaszerdahelyről, a DAC csapatától érkezik a magyar válogatott élére. Érkezhetett volna már 2017 októberében is, de az MLSZ akkor nem őt, hanem a belga Georges Leekenst választotta. Amikor bejelentették, hogy Leekens lesz a kapitány, az olasz szakember enyhe csalódottsággal konstatálta, hogy nem ő lett a befutó.

Hiszen már akkor, azaz Bernd Storck bukása után szívesen vállalta volna a feladatot.

2017 októberében Rossi így beszélt erről a Sport1 TV műsorában:

Marco Rossi 53 évesen lett a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy nekem menne ez a fajta munka, de mindenképpen szívesen kipróbálnám.

Az biztos, hogy amikor valaki kézbe vesz egy válogatottat, tudja, hogy attól a pillanattól hatalmas felelősséget vesz a vállára. Mert amikor én olaszként a magyar válogatottat vezetem, egyben a magyar népet is képviselem, és megmondom őszintén, hogy ez akkora felelősség, hogy alig tudnék tőle aludni éjszaka.

És ha már itt tartunk: megígérem, hogyha én leszek a szövetségi kapitány, tényleg megtanulok végre rendesen magyarul.”

Ha komolyan mondta mindezt, akkor

most tényleg elkezdhet magyarul tanulni.

Hiszen az MLSZ a 2020-as, részben budapesti rendezésű Európa-bajnokság végéig kötött vele szerződést.

Nézzük akkor a mostani helyzetet, a tényeket és azt, mi várhat az új szövetségi kapitányra.

Az időtényező

2018. szeptember 8-án a magyar labdarúgó-válogatott Tamperében a finnek elleni idegenbeli mérkőzéssel kezdi el a Nemzetek Ligáját a versenysorozat C-divíziójában.

Ebből az új sorozatból rendkívül bonyolult úton, de ki lehet jutni a 2020-as Európa-bajnokságra.

(A másik kivezető út a 2019-ben kezdődő Eb-selejtező lesz, de ott sokkal nehezebb lesz jól szerepelni, mint a Nemzetek Ligájában.) Még idén ősszel lemennek a csoportmérkőzések, azaz két hónap alatt hat tétmeccset játszunk. A csoportban a finnek mellett az észtek és a görögök szerepelnek. A magyar válogatottnak szokatlan lesz, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi meccset kell vívnia, ráadásul ezeket már nem előzi meg barátságos találkozó.

Íme a Nemzetek Ligája lebonyolítási táblája Forrás: UEFA.com

Marco Rossi tehát úgy vág neki a Nemzetek Ligájának, hogy előtte – minden valószínűség szerint – nem lesz már alkalma felkészülési mérkőzést játszani új csapatával. Nem túl kellemes helyzet (a semmit nem csináló Leekens elvitte előle a felkészülési mérkőzéseket), de a magyar válogatott megoldott már ennél nehezebb szituációt is.

2014 őszén Pintér Attilát az északírek ellen Budapesten 2-1-re elveszett Eb-selejtező után menesztették.

A helyére érkező Dárdai Pál úgy vitte a csapatot a következő, bukaresti kvalifikációs összecsapásra, hogy összesen öt napot tudtak együtt készülni.

A román fővárosban 1-1 lett a végeredmény, rá három napra Feröeren nyertünk 1-0-ra, ekkor indult el az a sikersorozat, amelynek a végállomása a franciaországi Európa-bajnoki szereplés volt.

A Dzsudzsák-kérdés

Ez már sokkal bonyolultabb ügy, mint az időtényező. A magyar válogatott jelenlegi csapatkapitánya, az Egyesült Arab Emirátusokban focizó Dzsudzsák Balázs, aki a 2016-os Európa-bajnokság óta nem sok mindent mutatott a nemzeti együttesben. Akik ismerik a világ futballját, tudják, hogy az Emirátusokban futballozók két dolgot biztosan elérnek.

Jól keresnek, és az ott töltött hónapok során szakmailag szinte semmit sem lépnek előre, mert az ottani bajnokság színvonala ezt nem teszi lehetővé.

Dzsudzsákra mindkettő kijelentés igaz. Georges Leekens utolsó meccsén, az ausztrálok budapesti vendégjátéka alkalmával Sallai Rolandot küldte fel Dzsudzsák posztjára. Sallai azon a meccsen bebizonyította, hogy jobb erőállapotban van, mint Dzsudzsák, nem beszélve arról, hogy jobban is futballozik.

Egy jó Dzsudzsák Balázsra nagy szüksége lenne a magyar válogatottnak Fotó: Polyák Attila - Origo

Ez azonban csak egy barátságos mérkőzés volt. Nem tudjuk, hogyan hatna Sallaira, ha ő kapná meg a karmesteri pálcát a sorozatban lejátszott tétmérkőzéseken. Ez elsülhet jól, de rosszul is. A mindenkori magyar válogatottnak szüksége van sztárjátékosokra – Dzsudzsák megítélése még mindig ebbe a kategóriába sorolja őt.

Ez nem azt jelenti, hogy Dzsudzsákot el kell zavarni a válogatott környékéről – messze nem.

Csak azt, hogy másnak is meg kell adni azt a sok-sok lehetőséget, amit Dzsudzsák már megkapott, de, amivel az utóbbi időben nem tudott élni. Az Emirátusokban játszó Dzsudzsáknak az tenne igazán jót, ha eljönne onnan, és egy olyan bajnokságba szerződne, ahol szakmailag sokkal magasabb nívón focizhat.

A Lanzafame- és a Nikolics-kérdés

Első olvasásra talán furcsának tűnik, hogy egy olyan játékosról, Nemanja Nikolicsról írunk, aki pár héttel ezelőtt lemondta a válogatottságot. Ismerve Marco Rossit szinte biztosak lehetünk abban, hogy beszélni fog a Chicago Fire támadójával, az amerikai bajnokság tavalyi gólkirályával. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy Rossi Nikolics köré próbálja meg felépíteni a magyar válogatott támadójátékát.

Davide Lanzafame honosítása sem biztos, hogy eredményre vezethet Forrás: MTI/EPA/Abir Sultan

Nikolics kapcsán sokszor leírták és elmondták, hogy nem illeszthető be abba a rendszerbe, amelyet a magyar válogatott játszik.

De soha senki nem próbálta meg azt, hogy olyan rendszert építsen, ami a három különböző országban is gólkirályi címet elért csatár köré épül.

Nemanja Nikolicsnál gólérzékenyebb csatára jelenleg nincs a magyar labdarúgó-válogatottnak, őt parlagon hagyni vétek lenne. Kérdés, hogy mit akar a Chicagóban játszó csatár, de ha azt látná, hogy valaki végre megpróbálja őt abban a szerepkörben játszatni, ami a legjobb neki, újra a rendelkezésére állna a csapatnak. Ha valaki, akkor Marco Rossi ilyen kapitány lehet.

Nemanja Nikolics: van-e visszaút a válogatottba? Fotó: Polyák Attila - Origo

Nehezebb a helyzet a Honvéd olasz csatárával, Davide Lanzafaméval, aki korábban szintén azt nyilatkozta, hogy szívesen lenne magyar válogatott. Képességeivel a legjobban Marco Rossi lehet tisztában, mert a Honvéddal együtt nyertek bajnokságot.

Lanzafame jogi helyzete azonban rendkívül bonyolult. Ami tény, hogy az olasz A-válogatottban soha nem szerepelt. De 2008-ban az olasz U21-es válogatottban pályára lépett egy Olaszország-Görögország utánpótlás Eb-selejtezőn, vagyis tétmérkőzésen.

A FIFA szabályzata azt mondja ki, ha valaki egyszer „nemzetközi mérkőzésen hivatalos versenyen” pályára lép egy adott ország színeiben, akkor élete során más ország válogatottjában nem játszhat. Mivel Lanzafaménak semmilyen kötődése nincs hazánkhoz (felmenői között egyetlen magyart sem találunk) úgy tűnik, hogy az ő válogatottbeli szereplésének még honosítás esetén is befellegzett.

Marco Rossi a Honvéddal már csodát tett, bajnokságot nyert. Mire megy a válogatottal? Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Ám nincs olyan helyzet, amiben ne lehetne kiskaput találni. Abban biztosak lehetünk, hogy az MLSZ és a nemzetközi joghoz értő sportvezetők minden követ megmozgatnak azért, hogy Lanzafame – ha tényleg magyar válogatott akar lenni – magára húzhassa a magyar címeres mezt.

Egy Lanzafame-Nikolics csatárkettőssel az ellenfelek kapuját támadó magyar válogatott a maga szempontjából tényleg unikális lenne –

főleg, ha sikerülne mögéjük egy olyan középpályát összerakni, amely ki tudná szolgálni a két támadót. Ennek a sornak az egyik tagja lehetne a már említett Sallai Roland is.

Rossi, a csodatévő

Marco Rossira most egyfajta megváltóként tekint mindenki, mert

az az edző, aki a Videotont és a Ferencvárost is megfricskázva bajnoki aranyat tudott nyerni a Honvéddal, tudhat valamit.

Az az edző, aki a szlovák bajnokságban bronzérmet nyert a Dunaszerdahellyel, szintén tudhat valamit. A magyar futball csodavárásban mindig nagyon erős volt – a keserű ébredéseket szinte számolni sem tudjuk. De Marco Rossi személyisége tényleg bizakodásra adhat okot. Az Origo 2017. március 24-én készített vele nagyinterjút. Most ebből idézünk.

Marco Rossi: „Szívesen hozzáteszem a magam részét a magyar futballhoz, remélem, ezzel is gazdagabb lesz. Közben pedig megköszönöm, hogy itt lehetek” Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Mindig kimondom, amit gondolok, emiatt sok problémám is volt az életben. Soha nem akarok megállni, soha nem gondolom, hogy mindent tudok. Magyarországon számomra csak a futball létezik. Ennek egyszerű oka van, a családom a szenvedélyem, a feleségem és a gyermekeim, de ők nem Budapesten élnek. Sokan azt gondolják, hogy egy edző munkája napi egy-két tréningből és a hétvégi mérkőzésekből áll, de ez nem igaz. Számomra reggeltől estig csak a futball létezik. Ha nem edzést tartok, akkor mérkőzésterveket készítek, meccseket nézek és elemzek, vagy egyéb teendőket intézek. Magyarországon kizárólag a futballnak élek.

Nagyon szeretem a magyar embereket, ahogyan hozzáállnak az élethez. Különösen tetszik, hogy úgy tudnak szeretni, megbecsülni vagy éppen kritizálni, hogy közben jól neveltek maradnak.

Nem akarok a magyar foci megmondóembere lenni, hogyan és minek kéne változnia. A mérkőzések hevében sokszor kritikus hangot ütök meg, ilyen vagyok, ez a személyiségem része. Miután megnyugszom, mindig az az érzés uralkodik el rajtam, hogy mennyire hálás vagyok a magyar labdarúgásnak. Olaszországban csak a harmadosztályban számoltak velem, de van egy nemzet, ahol egy történelmi klub megadta a lehetőséget, és a csapat vezérévé tett.

Szívesen hozzáteszem a magam részét a magyar futballhoz, remélem, ezzel is gazdagabb lesz. Közben pedig megköszönöm, hogy itt lehetek.

Ha csak ezeket a szavakat olvassuk, biztosak lehetünk abban, hogy az MLSZ – ha nyolc hónap késéssel is – a legjobb döntést hozta meg Marco Rossi szövetségi kapitányi kinevezésével. A magunk részéről mi sem tehetünk hozzá ehhez mást, mint azt, hogy hajrá, magyarok, hajrá, Marco Rossi! Már csak azért is, mert tényleg jó dolog lenne 2020-ban az újjáépült Puskás Stadionban a magyar válogatott Eb-mérkőzéseit látni.