Nem időrendi sorrendben haladunk, már csak azért is, mert
az UEFA Kupa 1985-86-os szezonjának első fordulójában éppen a Videoton került össze az FF Malmö együttesével.
Az UEFA Kupa előző idényében a Kovács Ferenc vezette Videoton döntőt játszott, ezüstérmes lett úgy, hogy a Santiago de Bernabeu Stadionban a finálé második meccsén Májer Lajos góljával 1-0-ra nyert a Real Madrid ellen. (Az első meccsen a spanyolok 3-0-ra győztek Székesfehérváron, így összesítésben 3-1-el lett övék a kupa.)
Amikor 1985. július 4-én Genfben a Videoton neve mellé a svéd FF Malmö együttesét húzták, sokan felszisszentek idehaza.
Szinte mindenkinek eszébe jutott a BEK 1978-79-es szezonja, mert a svéd csapat akkor a döntőig menetelt, ahol 1-0-ra kapott ki az angol Notthingam Forest csapatától.
Mire azonban a Malmö és a Videoton találkozott, már csak hárman maradtak a svéd ezüstcsapatból. A kapus, Jan Möller, valamint Ingemar Erlandsson és Kent Jönsson.
A svédek angol edzője, Roy Hodgson semmit sem bízott a véletlenre, mert a kupameccs előtt Pécsre utazott megtekinteni a Videoton NB I-es bajnokiját.
Hodgson úgy vélekedett, hogy a párharc esélyese az UEFA Kupa ezüstérmes Vidi,
ennek megfelelően a legkisebb vereséggel is kiegyezett volna, az esetleges döntetlenről úgy beszélt, mintha csodát álmodna.
Nos, a Videoton pontosan úgy kezdte az UEFA Kupa 1985-86-os szezonját, mint egy évvel korábban. Akkor a nagy menetelés első meccse, a csehszlovák Dukla Praha elleni fehérvári 1-0 volt és ugyanez az eredmény született meg 1985. szeptember 18-án.
Végh Tibor a meccs 79. percében rúgta a találkozó egyetlen gólját, ezzel a sovány 1-0-lal utazhatott Malmőbe a Videoton.
Ahol aztán szívszorító izgalmakat követően jutott tovább. Részletezés helyett lássuk, hogyan születtek a gólok.
Tegyük hozzá, hogy a bíró, a szovjet Mininosvili a 86. percben egy olyan szituációban fújt be tizenegyest a magyar csapatnak, amely a mai napig vita tárgya. A nézőtérről annyit lehetett látni, hogy egy magyar támadásnál Arvidsson és Kurucz közül valaki kézzel ért a labdába.
Hallatlan mázli, hogy a szovjet bíró azt látta, amit. Illetve: tételezzük fel, hogy bármit is látott, mert a videón is jól látszik (illetve nem látszik), hogy a szovjet legalább harminc méterről fújta be a büntetőt, annyira későn ért oda az esethez.
A Sydvenska Dagbadet című svéd napilap másnapi főcíme: „Keserű vég - hihetetlen fordulat után”. A lap két teljes hasábon foglalkozott a szovjet bíró megadott tizenegyesével, hihetetlennek minősítve azt. Bár a Népsport szerint Kurucznak és a szovjet bírónak köze nem volt az esethez, csak az ügyetlen söprögető tehet magának szemrehányást. Mindegy, ne is foglalkozzunk tovább a játékvezetővel, hiszen
a Videoton pokoli körülmények közepette állt fel és jutott tovább az FF Malmö ellen.
A következő fordulóban azonban véget ért a sorozat, mert a lengyel Legia Varsó együttese kiütötte a Videotont.
A Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) 1974-75-ös szezonjában a Ferencváros a döntőig menetelt, ott a Dinamo Kijevtől szenvedett vereséget. A fináléba vezető úton a negyeddöntőben akadt össze az FF Malmö és a Fradi. Az első meccset 1975. március 5-én Svédországban játszották.
Robert Houghton, az FF edzője rettenetesen magabiztos volt. A svédek rojtosra nézték a Liverpool-Ferencváros KEK-nyolcaddöntő filmfelvételét. Akármeddig bámulták, mindig azt láttá, hogy a Fradi hihetetlen bravúrral jutott a legjobb nyolc közé. A svédeknek ez sem volt elég.
A szakvezetés a BBC-től megszerezte az Újpesti Dózsa-Ferencváros NB I-es rangadó tévfelvételét.
A meccs napjának délelőttjén Houghton edző a székházba rendelte a Malmö játékosait és ezt a filmet vetítette le nekik.
Hiába. A Fradi fantasztikus játékkal 3-1-re nyert, úgy, hogy már 3-0-ra is vezetett.
A malmői mérkőzés felfedezettje egy nyurga, 20 éves magyar fiatalember, Nyilasi Tibor volt,
aki a Fradi első gólját szerezte. A svéd lapok elképesztő tehetségnek, igazi sztárnak nevezték, azon sajnálkozva, hogy egy ilyen talentum nem a Malmöben játszik. Nyilasi, a Népsport kiküldött munkatársának azt mondta, hogy
az újságok valóban sok szépet írnak most rólam. Pedig csak egyike vagyok azoknak, akik az első pillanattól az utolsóig harcolnak. Az, hogy egy-két cselem sikerült, hogy gólt lőttem ma még beszédtéma, de azt nem írták meg, hogy olykor bizony hibáztam is.
A budapesti visszavágón az 1-1-es döntetlen is tökéletesen elég volt a továbbjutáshoz, a Fradi 4-2-vel lépett túl a svédeken és jutott be a legjobb négy közé. A hallatlan magabiztos és nagyképű svédek a meccs előtt 3-0-s győzelmükről beszéltek és arról is, hogy már az elején gólt szereznek. Nos, a 18. percben Sjöberg valóban a Malmőt juttatta vezetéshez, de a 30 ezer néző szűnni nem akaró ordítása közepette Máté egyenlített és ezzel vége is volt a svéd dalnak.
Több mint tíz év után jutott ismét magyar csapat a KEK-ben a legjobb négy közé - ezt megelőzően az MTK 1964-ben játszott KEK-elődöntőt a skót Celtic Glasgow ellen.
A Népsport egy nappal a Fradi óriási sikere után máris relativizálta a nagy bravúrt, a „Szép siker, de...” című cikkében.
Az újságíró felrótta, hogy a Fradi játékosok nem tartották be Dalnoki Jenő taktikai utasításait és azt is a zöld-fehérek szemére vetették, hogy hazai pályán képtelenek eredményesen futballozni. Mondom még egyszer: a 4-2-es összesítésbeli továbbjutás után írták le mindezt.
A Bajnokcsapatok Európa Kupája 1971-72-es szezonjában az Újpesti Dózsa 1971. szeptember 15-én a Megyeri úton 4-0-ra nyert a Malmö ellen. Ennek a meccsnek a szenzációja Bene Ferenc mesterhármasa volt. Bár a gólok sorát Dunai II. nyitotta meg, de
Bene a 42., az 50. és a 86. percben is gólt rúgott Forsland kapusnak.
A Népsport a 4-0-s győzelem után arról írt, hogy a magyar labdarúgó kupacsapatok közül egyedül az Újpesti Dózsa az, amelyik méltóképpen tudja képviselni a sportágat Európában. (A nagy megvilágosodást talán az váltotta ki, hogy a KEK-ben a Komló 7-2-es vereséget szenvedett Belgrádban a Crvena Zvezda ellen.) A szaklap Bene Ferencet gyorsvonatként aposztrofálta, a svédekről meg annyit írt, hogy esélyük sem lesz a malmői visszavágón.
Amelyen két héttel később az Újpest 1-0-ra kikapott, de ez sem veszélyeztette. Erre a meccsre nem küldött tudósítót a szaklap,
a Dózsa szakosztályvezetőjét, Farsang Endrét kérték fel tudósításra.
Ő - szokatlan módon - többes szám, első személyben jelentett. Ő írta meg azt is, hogy a malmői 1-0-s vereséget követő éjszaka a rendőrség kiürítette az Újpest szállodáját, mert pokolgépet kerestek ott. A pokolgép-riadó persze vaklárma volt, félórás kényszerséta után az újpestiek mehettek vissza – aludni.
Az FF Malmö tehát még soha nem jutott tovább magyar kupacsapat ellen. Jó lenne, ha ez a sorozat most, a MOL-Vidi ellen sem szakadna meg.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.