Ami a Celtic történetét illeti, sokan tudhatják, hogy a klub az Írországból Skóciába érkező gyerekek megsegítése, sőt gyakorlatilag túlélése miatt jött létre, akiket
az utcákról, az éhhaláltól mentettek meg és vezényelték a Celtic Park felé.
Mindezt Matthew-tól, a Celtic stadiontúra főszervezőjétől tudtam meg, aki boldogan vette tudomásul, hogy Magyarországról érkeztem Glasgow-ba. Nem csoda, hiszen a Celticnek nem akármilyen közös múltja van hazánkkal és Budapesttel: a valaha volt első nemzetközi kupát ugyanis a skót óriás nyerte, méghozzá egészen elképesztő körülmények között.
Történt ugyanis, hogy a Ferencváros 1918-ban Magyarországra invitálta a kor leghíresebb külföldi együtteseit, köztük a Celticet is. A budapesti fináléba végül a skót zöld-fehérek és az angol Burnley jutott be, ahol 1-1-re végeztek egymással. Az újrajátszást azonban a fokozódó nemzetközi helyzet miatt már nem merték megvárni, így visszarepültek Nagy-Britanniába. A megismételt mérkőzésre a Goodison Parkban került sor, ahol a Celtic 2-0-ra nyert, ám a győztesnek járó trófeát a Fradi vezetősége inkább pénzre váltotta a küszöbön álló világháborúra való tekintettel.
1988 májusában azonban a magyar rekordbajnok elöljárói ünnepélyes keretek között Glasgow-ba utaztak, és átadták a Celticnek azt, ami jár:
a világ első nemzetközi trófeáját, amit a klub azóta is nagy becsben tart, és amely előkelő helyen szerepel a vitrinjükben.
Matthew története hallatán libabőrös lettem, a futball őshazájában, nagyjából 2500 kilométerre Budapesttől azóta is megbecsülik, sőt mi több, tisztelik és őrzik ennek a szép történetnek a legendáját, és büszkén mesélik az ide látogatóknak.
Nem volt kérdés az sem, hogy ha már a Celtic éppen az úszó-Eb idején fogadta a görög AEK Athént a Bajnokok Ligája selejtezőjében, akkor ott a helyem ezen a meccsen. Ráadásul néhány nappal korábban az is kiderült, hogy a
Vidi-Malmö párharc továbbjutója éppen ennek a párosnak a győztesével találkozik.
Kis túlzással a glasgow-i csapat honlapján található összes e-mail címre elküldtem az akkreditációs kérelmemet, ám egy nappal később egy válaszüzenetben tudatták velem, túljelentkezés miatt nem tudták pozitívan elbírálni azt.
Sajnálkozás helyett hétfőn, az úszás előfutamai után utam a Celtic Park jegypénztárához vezetett, hiszen semmiképpen nem akartam lemaradni a mérkőzésről, pár perc várakozás után pedig már kezemben tartottam a belépőt. Akkor beszéltem először egy helyi drukkerekkel, Scott ráadásul jól ismerte Budapestet, mert járt már nálunk.
Voltam Magyarországon, jó pár évvel ezelőtt a Celtic az akkori magyar bajnokkal játszott, és elkísértem a csapatot. Rövid neve volt az együttesnek, talán NTK?"
Fájó szívvel tudatom, hogy MTK-nak hívták a 2002/03-as szezon aranyérmesét, a végeredményre viszont sajnos jól emlékszik az emberünk. Egervári Sándor együttesét többek között a Celtic egyik legnagyobb legendájaként számon tartott svéd Henrik Larsson góljának is köszönhetően 4-0-ra verte Steven Joseph Walford alakulata a Puskás Stadionban. A Celtic végül 5-0-s összesítéssel jutott tovább.
A belépő vásárlása után én is továbbjutottam, igaz nem a Bajnokok Ligájába, csak a jegyirodából a stadionba, ahol részletes betekintést nyertem a világ egyik legpatinásabb klubjának történelmébe. A bő egyórás kaland minden perce megéri a 10 fontot, amit előtte elkértek:
a trófeaszobából az öltözőbe, onnan a játékoskijáróba, majd a pályára vezetett az út,
Matthew pedig kifogyhatatlannak tűnt a történetekből. Bár a túra után még két nap volt az AEK elleni meccsig, tűkön ülve vártam, hogy ne csak üresen, hanem zsúfolásig megtelve is láthassam a közel 61 ezer férőhelyes arénát.
Bár a szerda délutánomat – hála istennek – némileg zsúfolttá tette Hosszú Katinka 200 vegyesen nyert aranyérme, a vele készített interjú után már rohantam is a Tollcross Centerből a stadionhoz, amely szerencsére csupán 2 kilométerre található egymástól.
A részidőm messze elmaradt háromszoros olimpiai bajnok úszónőnktől, de a 2. percet már a helyemről, a kapu mögötti hetedik sorból figyeltem, ahogyan a maradék 88-at is. Mellettem apa és fia foglalt helyet, akik mint kiderült, évek óta közösen járnak meccsekre, legyen szó bajnoki, kupa- vagy BL-találkozókról.
Nem csak a Barcelonára igaz, hogy több mint egy klub, sőt! A Celtic ezeknek az embereknek, nekünk afféle vallás, a Celtic Park a templom, a meccs pedig a szentmise"
– meséli barátságosan a családfő.
Közben a kedvencek McGregor góljával még a huszadik perc előtt vezetést szereztek, leírhatatlan hangulat uralkodik a lelátókon. A folytatásban is nyom a Celtic, éppen azon gondolkoztam, hogy a Vidi védelmét alaposan próbára tehetik a skótok, ám hirtelen a szünet előtt, gyakorlatilag a semmiből jött a görög egyenlítés, és máris elcsendesült a stadion. A találat szerzője Viktor Klonaridis, bár a körülöttem lévő szurkolók az f-betűs tilalom szóval is „megtisztelik".
Minimum kettővel kellene vezetnünk, ehhez képest döntetlen, és még gólt is kaptunk"
– mérgelődik a félidőben előttem álló drukker a büfében, akinek mindkét karját celtices tetoválások borítják, füléből pedig hiányzik egy darab. Jobbnak láttam nem rákérdezni, biztosan érzékeny a témára, még a végén felemlegeti az ősi rivális Rangerst, aztán a kelleténél is jobban felhergelem, úgyhogy csak helyeslően bólogattam a szavaira.
Nincs azért nagy gond, nem kérdés, hogy nyerünk, de ezek után a visszavágón nekünk is gólt kell rúgnunk Athénban"
– zárta sorait, majd két korsó sörrel eltűnt a tömegben.
Nem lett igaza, a Celtic ugyanis annak ellenére csak szenvedett a második félidőben, hogy egy buta vendégkiállítás miatt több mint 30 percet futballozhatott emberelőnyben.
Fehérvári szempontból erre lehet alapozni,
nagyon nem ízlett Brendan Rodgers együttesének a felállt védelemmel való küzdelem, gyakorlatilag igazi gólhelyzetig sem jutott a hazai csapat. Az 1-1 után nyilván a vendégek kerültek kedvező helyzetbe, ám az athéniakról is nehéz lenne mérvadó jellemzést adni, hiszen a gól ellenére az első félidőben alárendelt szerepet játszottak, a másodikban pedig minden erejüket felemésztette a védekezés – igaz, azt remekül csinálták.
A meccs alapján tartania azonban egyik riválistól sem kell a Vidinek,
persze Marko Nikolic tanítványaira a Malmö ellen még vár egy kőkemény visszavágó.
A Celtic-szurkolók szomorúan hagyták el a stadiont, egyikük ráadásul borongós jövőképet festett. „Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz a visszavágón, de továbbjutás esetén a Vidi ellen is.
Ismerem a magyar csapatot, a Ludogorec kiverése hatalmas fegyvertény a részükről, és szerintem a Malmö ellen is továbbjutnak.
Bár Skóciában mi is mindent megnyertünk, ha a Bajnokok Ligájában nem jutunk a főtáblára, az óriási csalódás lesz."
Valóban, a Celtic egyeduralkodó a hazai porondon,
sorozatban hét bajnoki címnél tart, és zsinórban másodszor triplázott,
vagyis hódította el a skót pontvadászatért járó trófea mellett a kupát és a ligakupát is.
A Bajnokok Ligája-menetelés azonban könnyen lehet, hogy már az AEK ellen véget ér. Abban az esetben legalább nem a magyar bajnokra neheztelnének,
a jelenlegi Vidi ugyanis egészen biztosan méltó ellenfele lenne a zöld-fehéreknek.
Hogy aztán ki jut tovább, és ki kivel játszik, az a jövő héten kiderül.
A Celtic Park és annak hangulata azonban teljesen magával ragadó. Aki csak teheti, látogasson el a stadionba, és ne titkolja, honnan érkezett. Matthew-nak biztosan van még magyar vonatkozású történet a tarsolyában.