Egy évvel ezelőtt az akkor még Videotonnak hívott csapat az Európa Liga harmadik selejtező körében kiejtette a francia Bordeaux-ot. Az idegenbeli 2-1-es vereséget egy hazai 1-0-s győzelem követte,
az akkori tett igazi szenzációnak bizonyult, hiszen a francia bajnokság az ötödik legerősebb Európában.
Ezzel a továbbjutással a Vidi az EL-főtábla előszobájába, a selejtezők rájátszásába jutott, ahol idegenben 0-0-t játszott a szerb Partizan Beograd együttesével. A visszavágón aztán jött a keserű ébredés, 0-4 a szerbeknek, búcsú a nemzetközi kupától.
Mindezt szinte lemásolta idén a Vidi, de már most kijelenthető, hogy számszerűleg csak a bulgáriai 0-0 volt ugyanaz, a produktum és a végkimenetel teljesen más.
Amikor a bolgár bajnokot, a BL és EL-főtáblát korábban megjárt Ludogorecet sorsolták a Vidinek, 100 emberből 98 azt mondta, hogy nincs sansz a továbbjutásra. Csak egyetlen adatsort citálnánk ide, a Transfermarkt-számokat.
A Ludogorec Transfermarkt-értéke 50.55 millió euró. A MOL Vidié 13.9 millió euró.
A bolgár csapat UEFA-koefficiense a párharc megkezdése előtt 37 pont volt, a Vidié 4.25. A 37 pont a bolgároknak azt jelentette volna, hogy még a BL-playoffban is ők lettek volna a kiemeltek. Ennyit arról, hogy egy magyar csapat nem tud kiejteni egy nála magasabban jegyzett, jobb játékosokat felvonultató alakulatot.
De, ki tud, ha úgy játszik, mint ahogyan a Vidi azt szerdán este tette.
Ez egy olyan győzelem és egy olyan továbbjutás volt, amelyet felesleges relativizálni.
Mert ki lehet jelenteni, hogy a jószívű osztrák bíró nélkül nem ment volna, csakhogy ez így nem igaz. Egyrészt, a meccset vezető kék ruhás tényleg kegyetlen szigorral osztotta a sárga lapokat, másrészt viszont hányszor éltük már át ugyanezt úgy, hogy egy-egy magyar csapat volt a szenvedő alany. Akkor azon ment az epeömlés, hogy miért velünk szúrnak ki. Most meg az a baj, hogy egyszer az életben úgy ítélt egy bíró, hogy az a magyar csapatnak jó legyen?
Ez a továbbjutás nem a bolgároknak kiosztott sárga lapokról, nem a szerencséről. nem a jószívű bíróról szólt.
Hanem egy megalkuvás nélkül játszó, a célfutballt tökéletesen bemutató magyar bajnokról. Amely a bolgár kiállítás után azonnal tudott váltani, és gólt szerzett.
A Vidi a bulgáriai 0-0 után tudta, hogy két esetben juthat tovább. Vagy lő egy gólt, és nem kap egyet sem, vagy 120 percnyi küzdelem során elvergődik a 0-0-ig, és akkor jöhetnek a tizenegyesek. A MOL Vidi ez utóbbit is simán megtehette volna – mint 1999-ben az MTK, amely akkor a Bajnokok Ligája-főtáblára jutásért küzdött a horvát Croatia Zagreb ellen. Odakint 0-0, a budapesti visszavágón Henk ten Cate, az MTK akkori holland edzője úgy gondolta, a 0-0 itt is megteszi, majd a tizenegyesek mindent eldöntenek.
A Zagreb gurított kettőt, vége lett a dalnak.
De emlékezhetünk a Debrecenre, amely az UEFA Kupa 2003-04-es szezonjában megérte a tavaszt. A belga Bruges elleni idegenbeli 1-0-s vereség után a debreceni visszavágón a magyar csapat érthetetlenül „védte” a kinti eredményt, és 0-0-lal esett ki.
Szerdán este a MOL Vidi szakvezetése és a játékosok nem akartak tizenegyeseket rúgni.
Fiola Attila a 89. percben is úgy ment előre, mint a gép. A rutinos, minden hájjal megkent Huszti Szabolcs lelkes és odaadó játéka láttán csak azon szurkoltunk, hogy a nagy röss nehogy meghozza a második sárga lapot – egyben a pirosat, bár Huszti az eddigi meccseken összeszedett két sárgája miatt kihagyja a malmöi fellépést.
A Vidi szerb edzője, Marko Nikolics hat magyart nevezett a kezdőbe.
A sokak által sokszor elparentált Kovács István úgy játszotta le élete egyik legjobb meccsét, hogy a napokban vesztette el egyik közeli hozzátartozóját. Az egész csapatteljesítmény, az egész produktum vérprofinak tűnt, olyannak, amelyet mindenki minden pillanatban elvár a magyar kluboktól, de amelyet oly kevésszer látunk viszont.
Tudjuk, hogy a Ludogorec kiejtése még nem hozta meg a Vidinek a főtáblás szereplés jogát, ehhez a BL-selejtezőjében két kört kell még menni.
A következő ellenfél, a svéd bajnok FF Malmö játékosanyagában nem annyira erős, mint a Ludogorec, de csapatként nagyon együtt vannak – a Kolozsvár kiejtése nem lehet véletlen. Ezzel együtt a Malmö nem a Celtic, vagy nem az AEK Athén, szóval,
egy hasonlóan profi teljesítménnyel ebből a körből is tovább lehet jutni.
Ha ez sikerül, az Európa Liga-főtáblás szereplés egészen biztos, de a BL-playoff a még nagyobb álmok beteljesülésére is jogosíthat. Ha a Malmö megy tovább, akkor a Vidi egy lépésre lesz az EL-főtáblától, azaz abban a sorozatban kell részt vennie a rájátszás küzdelmeiben. Ez most – bármilyen furcsa is – sokkal nehezebb útnak tűnik, mint a BL-főtábla elérése, gondoljunk csak a Sevillára, a Lipcsére vagy éppen a Burnley-re.
Lehet, hogy a MOL Vidi ebben az évben sem jut el sehova. Lehet, hogy augusztus végétől nekik is az NB I marad.
Ám a Ludogorec kiejtése, és az, hogy ez a csapat újra reményt ad a magyar labdarúgás híveinek, olyan dolog, amelyet már nem lehet elvenni Juhász Rolandéktól.
A mögöttünk lévő ínséges kupaidényeket figyelembe véve pedig ez sem kevés.