Rooney 1985. október 24-én született Liverpoolban. Már egészen kicsi korában kiderült, hogy ügyesen bánik a labdával, egy helyi csapatban, a Liverpool Schoolboysban kezdett ismerkedni a futballal, ahol egy szezon alatt 72 gólt lőtt, így azonnal felfigyeltek rá.
Kilencévesen már a Copplehouse Boys csapatát erősítette, ahol volt egy 99 gólos szezonja is.
Ezután kereste meg gyerekkori kedvenc alakulata, az Everton, ahol szintén hamar letette a névjegyét, ipari mennyiségben termelte a gólokat a különböző korosztályokban. 15 évesen már az U19-esek között játszott, csak idő kérdése volt, mikor mutatkozik be a felnőttek között.
Erre végül 2002. augusztus 17-én került sor, a Tottenham elleni 2-2 alkalmával. Október 2-án, a Wrexham elleni Ligakupa-meccsen lőtte első gólját, illetve góljait, hiszen duplázott, ezzel az Everton történetének legfiatalabb gólszerzőjévé vált. Anglia azonban néhány nappal később ismerte meg igazán a nevét, amikor a
30 mérkőzés óta veretlen Arsenalt az ő bombagóljával verték a hajrában.
A folytatás innentől már ismerős lehet, az Evertonban szárnyait bontogató tehetséget a Manchester United 2004 nyarán igazolta le, méghozzá abban az időben a legmagasabb összegért (25,6 millió font), amit 20 éven aluli játékosért fizettek. A többi már történelem, Rooney 2017-ig szolgálta a Vörös Ördögöket, mindent megnyert, amit klubszinten meglehetett, összesen 19 trófeát gyűjtött az MU játékosaként.
De kanyarodjunk vissza a válogatotthoz, hiszen a kiugró teljesítményre természetesen a nemzeti csapatnál is felfigyeltek, ráadásul nem csak Angliában.
Rooney nagymamája révén ugyanis ír, így először onnan keresték meg, ő azonban kijelentette, ízig-vérig angolnak tartja magát.
Az angolok meghívójára és a debütálásra sem kellett sokáig várnia, Sven-Göran Eriksson hívta be először, első meccsét pedig 2003. február 12-én játszotta Ausztrália ellen. Első gólját Macedóniának lőtte a 2-1-re megnyert Európa-bajnoki selejtezőn, amellyel a válogatott történetének legfiatalabb gólszerzőjévé vált (17 évesen és 317 naposan). Ezt a rekordot máig ő tartja.
Rooney gólja 0:50-től látható.
Első nagy nemzetközi tornája a 2004-es Európa-bajnokság volt, ahol a csoportkörben Svájc és Horvátország ellen is duplázott. Bár az akkori angol csapatot sokan akár a végső győzelemre is esélyesnek tartották, a negyeddöntőben tizenegyesekkel kikapott a házigazda portugáloktól, így kiesett. Rooney ráadásul a találkozó elején megsérült, a 27. percben le kellett cserélni, számára tehát duplán fájó emlék a lisszaboni összecsapás.
2006 áprilisában lábközépcsonttörtést szenvedett, így kérdésessé vált a szereplése a németországi vb-n, végül Sven-Göran Eriksson úgy döntött, hogy őt is nevezi a keretbe. Bár minden mérkőzésen játszott, érezhető volt, hogy nincs jó formában. A negyeddöntőben ismét Portugáliával csaptak össze az angolok, és Rooney főszereplő lett, ám negatív értelemben:
a találkozó 62. percében megtaposta a becsúszó Ricardo Carvalhót, és bár a mai napig vitatható, hogy szándékos volt-e az eset, vagy csak elvesztette az egyensúlyát és ezért lépett hátra, mindenesetre a játékvezető kiállította.
Külön pikantériát kölcsönöz a történteknek Cristiano Ronaldo személye és viselkedése,
a hevesen reklamáló portugállal ekkor már csapattársak voltak Manchesterben. Bár az angolok egészen a büntetőpárbajig kihúzták 0-0-al, ott újfent elvéreztek, így ezúttal is a legjobb nyolc jelentette a végállomást.
A 2008-as Európa-bajnokságra Anglia hatalmas meglepetésre nem jutott ki, a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra viszont Rooney csúcsformában érkezett, kilenc góljával a selejtezősorozat házi gólkirálya volt, és csak egy találattal maradt el az összetettben legeredményesebb görög Gekasztól.
A csoportmeccseken ennek ellenére csak szenvedett az akkor már Fabio Capello irányította együttes, 1-1-et, majd 0-0-t játszott az Egyesült Államokkal és Algériával. Végül Szlovéniát nagy nehezen 1-0-ra legyőzte, a nyolcaddöntőben viszont simán, 4-1-re kikapott a németektől, így búcsúzott. Rooney csalódást keltő teljesítményt nyújtott a tornán, a csapat elsőszámú gólfelelőse egyszer sem talált a kapuba.
Bár az Eb-selejtezők alatt minden oka megvolt az örömre az angoloknak, hiszen veretlenül és csoportgyőztesként jutottak ki a kontinensviadalra, Rooney tett róla, hogy legyen miért bosszankodni is a szigetországban:
a Montenegró elleni utolsó meccsen az egyébként is heves vérmérsékletű csatárnál elszkadt a cérna és megrúgta Miodrag Dzudovicset,
amiért villant a jogos piros lap.
Az tehát biztossá vált, hogy minimum egy meccset ki kell majd hagynia az Európa-bajnokságon, a súlyos szabálytalanság miatt - Rooney személyesen írt bocsánatkérő levelének ellenére - azonban
három mérkőzésre tiltotta el az UEFA,
így a teljes csoportkörről lemondhatott. A szövetség fellebbezett, amelyet követően két meccsre csökkentették a büntetést, így bár a svédek és a franciák ellen nem játszhatott, Ukrajna ellen igen, és ha már pályán volt, meg is szerezte a továbbjutást érő gólt Angliának.
A negyeddöntőben viszont újfent árnyéka volt önmagának, a gólnélküli döntetlent követő 11-es párbajban az angolok 4-2-re alulmaradtak az olaszokkal szemben és kiestek. A torna után Rooneyt az egyik fő bűnbaknak kiáltotta ki a média, ráadásul a szövetségi kapitány, Capello is odaszúrt neki:
Wayne csak a Manchesterben tud jól játszani.
A brazíliai vb-re való kijutásért vívott meccseken Rooney ismét magára talált, hétszer volt eredményes a selejtezősorozatban, amellyel ismét házi gólkirály lett. A torna ennek ellenére nem indult jól, miután az olaszok 2-1-re megverték az angolokat, akiknek kispadján ekkor már Roy Hodgson ült. A folytatás még arcpirítóbbra sikeredett:
Anglia Uruguaytól is kikapott 2-1-re, majd a Costa Rica elleni 0-0 után szégyenszemre már a csoportkör végén csomagolhatott.
Bár az uruk ellen Rooney szerezte a szépítő gólt - ez az egyetlen gólja van a világbajnokságokon - újra a sajtó céltáblájává vált.
A vb-kudarc ellenére ez az időszak több dolog miatt is emlékezetes maradt Rooney számára. A világbajnokság után Steven Gerrard lemondta a válogatottságot, Roy Hodgson pedig őt tette meg a csapat kapitányává, amelyet győztes góllal ünnepelt a norvégok elleni barátságos mérkőzésen.
2014. november 15-én 100. alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben,
2015. szeptember 8-án pedig San Marino ellen 50. gólját szerezte a csapatban, amellyel utolérte Bobby Charltont az örökranglistán.
Néhány nappal később, Svájc ellen már meg is előzte őt.
A történelmi találat 0:50-től látható:
Ami a kontinensviadalt illeti, a forgatókönyv a szokásos volt: a selejtezőben parádézott, a tornán leszerepelt a válogatott. Hodgson csapata 10-ből 10 meccset megnyerve jutott ki Franciaországba, ahol a csoportból még nagy nehezen továbbment, a 16 közöt azonban Izland a végállomást jelentette.
Klubcsapatában a Manchester Unitedben Mourinho kinevezése után egyre inkább háttérbe szorult, a portugál menedzser főként csereként számított rá. A válogatottnál ettől függetlenül úgy tűnt, az új szövetségi kapitány, Gareth Southgate számol vele, ám 2017 márciusában már nem kapott behívót. Bár Rooney tervei szerint az oroszországi vb után szeretett volna visszavonulni a nemzeti csapattól, új helyzettel kellett szembenéznie. Nyáron visszatért az Evertonba, ahol régi önmagát idézte,
Southgate ekkor újra felkereste, a támadó viszont úgy döntött, nem tér vissza a csapatba.
Legutóbb 2016. november 11-én húzta magára a nemzeti színeket, az volt a 119. alkalom, amellyel a mzőnyjátékosok között rekorder, összetettben pedig csak a legendás kapus, a 125-szörös válogatott Peter Shilton előzi meg.
Hogy ennek hatására-e, azt nem tudni, mindenesetre Southgate nem sokkal ezután úgy fogalmazott, hogy
el kell felejteni a búcsúmérkőzéseket, válogatott meghívót csak az kap majd a jövőben, aki teljesítményével rászolgál.
Bár tény, hogy az azóta a tengerentúli MLS-be szerződő Rooney az Egyesült Államokban is sokadvirágzását élte az idei szezonba, és vezérletével a ligautolsó DC United rájátszásba jutott, az angol futball bővelkedik fiatal csatártehetségekben, így aligha emiatt került be újra a válogatott keretébe a támadó. Néhány héttel ezelőtt ugyanis az angol szövetség közölte, hogy a november 15-én az Egyesült Államok elleni barátságos meccsen búcsúztatja el nagyközönség előtt a 33 éves játékost.
Hogy ez ellentmond Southgate korábbi nyilatkozatának? Teljesen. Viszont telt ház és álló tapsvihar várja majd Rooneyt a Wembley-ben? Szinte bizonyos.
Ahogyan az is, hogy Rooney válogatottbeli pályafutása méltó lezárást érdemel. Innentől már csak a szövetségi kapitányon múlik, hány percet ad majd a támadónak. Meg persze az Egyesült Államok csapatán, hogy csak asszisztálni érkezik az ünnepléshez vagy elrontani azt.
Csütörtökön 21:00 órától minden kérdésre választ kapunk.
