Amikor 2018. április 20-án kiderült, hogy Arséne Wenger 22 év után távozik az Arsenal kispadjáról, azonnal beindult a sportújságírók fantáziája, és rögtön tucatnyi edző nevét dobták be a képzeletbeli kalapba lehetséges utódként. A bukmékereknél a korábbi Arsenal-legenda, Patrick Vieira volt a legesélyesebb, de a világ- és Európa-bajnok francia végül Nizzában kapott vezetőedzői állást. Ott volt még Thomas Tuchel, de a német szakember inkább a BL-győzelemre esélyes Paris Saint-Germainhez igazolt, míg a sokak által biztos befutónak tűnő Carlo Ancelotti a Napoli edzője lett.
Pletykaszinten boldog-boldogtalant leültettek már az Arsenal kispadjára, a valóságban viszont csak két igazi jelölt volt a posztra: az első a korábbi csapatkapitány, a Pep Guardiola mellett segédedzőként dolgozó Mikel Arteta és a Paris Saint-Germaintől elküldött Unai Emery.
Wenger távozása után Ivan Gazidis, az Arsenal vezérigazgatója elmondta, hogy olyan embert keresnek a feladatra, akinek a személyisége illik a klub filozófiájához, aki támadószellemben küldi pályára a csapatát, és lehetőséget ad a klub fiatal játékosainak a fejlődésre. Május végig úgy látszott, Arteta lesz a befutó. Az egykori baszk középpályás még játékosként kezdte el képezni magát, visszavonulása után pedig Pep Guardiola és a Tottenham edzője, Mauricio Pochettino is azonnal maga mellé akarta venni. Arteta végül a Cityhez került, ahol a katalán mester jobbkeze lett.
A 2017/2018-as szezonban a manchesteri csapat rekordokat halmozva, 100 pontot szerezve rajt-cél győzelmet aratott a Premier League-ben, Guardiola pedig nem győzte dicsérni Arteta szakmai munkáját.
Gazidis rengeteget tárgyalt a Citynél dolgozó szakemberrel, azonban az utolsó pillanatban nem merte meglépni, hogy egy vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező fiatalra bízza a csapatot, így biztonsági megoldásként kinevezte a szintén baszk Unai Emeryt, aki sokak szerint megbukott a Paris Saint-Germainnel.
A 47 éves baszk edző 2014 és 2016 között sorozatban háromszor is megnyerte az Európa-ligát a Sevilla csapatával, ami olyan bravúr (lehetne), mint az, hogy Zinédine Zidane három egymást követő szezonban diadalmaskodott a Real Madriddal a Bajnokok Ligájában. Csak hát az Európa-liga egy polccal lejjebb van, mint a BL, így Emery és Zidane teljesítményét sem érdemes összehasonlítgatni. Az Arsenal-szurkolók kétkedve fogadták Emery kinevezését, mert hiába volt eredményes Andalúziában, a sztároktól hemzsegő Paris Saint-Germainnek két egymást követő szezonban is azért kellett búcsúznia a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben, mert Emery gyáva taktikával küldte pályára csapatát a Barcelona, majd egy év múlva a Real Madrid elleni meccsen.
Mivel az utóbbi években az Arsenalt már egyre kevesebben emlegették az igazi topcsapatok között, Emery teher nélkül, nyugodt körülmények között kezdhetett dolgozni.
Az észak-londoni klub anyagi lehetőségei behatároltak, nyáron mégis sikerült klasszis játékosokkal megerősíteni a csapatot. A kapuba érkezett a hatszoros német válogatott Bernd Leno, a védelembe két olyan rutinos róka, mint a görög Szokrátisz Papasztathópulosz és a svájci Stephan Lichtsteiner. A középpályára a francia másodosztályból a 19 éves Mattéo Guendouzi személyében egy csiszolatlan gyémánt jött, míg Lucas Torreira megvételét a legjobb igazolásának tartják Észak-Londonban, ugyanis az uruguayi szűrő érkezése előtt hosszú éveken keresztül nem volt klasszis labdaszerzője az Arsenalnak.
Az Arsenal álomsorsolást kapott a Premier League-ben, ugyanis a bajnoki címvédő Manchester Cityvel kezdett hazai pályán, majd a második fordulóban a szintén bajnokaspiráns Chelsea-hez látogatott.
Az új edző teher nélkül várhatta a két rangadót, mert ha sikerül győznie, az szenzáció, ha nem, akkor csak szimplán a papírforma érvényesül.
Ahogy az várható volt, a második forgatókönyv jött be: a Manchester City könnyed kétgólos győzelmet aratott az Emirates Stadionban, majd a Chelsea hazai pályán 3-2-re győzte le az Arsenalt. A londoni rangadó viszont már reménykeltő volt, hiszen Emery csapata felállt a kétgólos hátrányból, bár a hajrában Marcos Alonso megnyerte a mérkőzést a Sarri-csapatnak.
A két elbukott rangadó után beindult az Arsenal: Emery csapata – minden sorozatot figyelembe véve – 22 mérkőzésen át veretlen maradt, az Európa-liga csoportköréből első helyen jutott tovább, és a Ligakupában is egészen a legjobb nyolcig menetelt, ahol december végén a Tottenham jelentette a végállomást. Ha csak az eredményeket és a megszerzett pontokat nézzük, Emery eredményességére nem lehet panasz, hiszen az Arsenal 21 fordulót követően három pontra van a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helytől, ráadásul még áll az FA-kupában és az Európa-ligában is. De a mutatott játék és a csapatösszetétel azonban sokakat aggaszt.
Arséne Wenger korábban azért kapta a legtöbb kritikát, mert túlságosan ragaszkodott az elképzeléseihez, ritkán tudott igazán jól belenyúlni a meccsekbe, és taktikailag rendre alulmaradt a rangadókon.
Ezzel szemben Unai Emery született taktikus, aki minden mérkőzésre kitalál valami újdonságot, ami nem mindig szerencsés, ugyanis túlbonyolítja a dolgokat.
A legendás francia szakember a végsőkig ragaszkodott a 4-2-3-1-es taktikai hadrendhez, míg a baszk tréner szinte már minden felállást előhúzott a tankönyvből a 3-5-2-től kezdve egészen a 3-4-1-2-ig. Erre könnyen mondhatnánk azt is, hogy Emery nem fél váratlant húzni, de az éremnek mindig két oldala van, begyakorlott szisztémára is szükség lenne, de az új edző továbbra is keresi az ideális felállást az ideális játékosokkal.
Emery személye jócskán megosztja az Arsenal-szurkolókat. Igaz, hogy a baszk tréner rendre jól nyúlt bele a meccsekbe, de azt is látni kell, hogy erre általában azért volt szükség, mert csapata rosszul futballozott az első félidőben. Wenger korábban szinte sosem cserélt a 65. perc előtt, ezzel szemben
Emery az idei szezonban már 13-szor változtatott a szünetben taktikai okokból.
Az Arsenal a 2018/2019-es Premier League-szezonban eddig 22 mérkőzésből 12-t nyert meg, ebből 10-et úgy, hogy a második félidőben sikerült a maga javára fordítania az összecsapást.
Az Ágyúsok első félidei gyengélkedéseit jól szemlélteti, hogy csak december 22-én, a Burnley elleni hazai mérkőzésen, a 18. fordulóban történt meg először, hogy vezetéssel mehettek a pihenőre.
Ráadásul a csapat védekezése is a katasztrofális kategóriát súrolja: az Arsenal 22 mérkőzésen 32 gólt kapott a Premier League-ben, ennél még a 15. helyen álló Newcastle is kevesebbet nyelt be.
Az új edző kinevezésének három igazán nagy vesztese van: a 36 éves Petr Cech – akinek 207 kapott gól nélküli meccse van az angol bajnokságban – kezdőkapusként kezdte a szezont, de egyáltalán nem illett bele Emery rendszerébe.
A baszk tréner taktikájában kulcsszerepe van a labdakihozataloknak, márpedig azok a modern futballban a kapusoktól indulnak.
Az öreg motoros Cech veteránként nem tudta elsajátítani az új stílust, meccsről meccsre elképesztő hibákat csinált, de Emery kitartott mellette a 7. fordulóig. Ekkor aztán jött egy szerencsétlen sérülés, és Bernd Leno a Watford ellen debütálhatott a Premier League-ben. A német kapusnál egy percig sem dadogott a labda, ha passzolni kellett, több bravúrt is bemutatott, és a mérkőzés legjobbja lett. Leno azóta kirobbanthatatlan az Arsenal kapujából, Cechnek pedig maradt az Európa-liga és az FA-kupa.
A walesi Aaron Ramsey 2008 nyarán érkezett az Arsenalhoz, és hamar a szurkolók egyik kedvence lett. A sarkazós góljairól elhíresült középpályás karrierje nem indult simán, ugyanis 2010. február 27-én a Stoke City elleni mérkőzésen a hazaiak védője, Ryan Shawcross olyan keményen odalépett neki, hogy két helyen is eltört a lába.
Ekkor sokan temetni kezdték az akkor még csak 19 éves Ramsey-t, aki rácáfolt a kétkedőkre, és bő egy év múlva úgy tért vissza, mintha misem történt volna. A walesi válogatott karmestere az elmúlt tíz évben 356 mérkőzésen lépett pályára az Arsenalban, 62 gólt szerzett, kiosztott 63 gólpasszt, és nyert a csapattal három FA-kupát.
A 28 éves középpályás a bajnoki szezonban 18 mérkőzésen kapott lehetőséget, de csak háromszor játszott kilencven percet, tízszer becserélték, ötször pedig le.
Valami érthetetlen oknál fogva Emery nem találja a helyét a csapatban, így a klub ősszel visszavonta a szerződéshosszabbítási ajánlatát. Ramsey így nyáron ingyen távozhat, és minden bizonnyal a Juventusban folytatja a pályafutását.
Az őszi szezon legnagyobb vesztese a német világbajnok Mesut Özil. A 30 éves karmester 2018 februárjában – Arséne Wenger elküldése előtt – hosszabbított szerződést az Arsenallal, ráadásul heti 350 ezer fontos fizetésért. A Wenger-korszakban Özil nélkül elképzelhetetlen volt az Arsenal kezdőcsapata, Emerynél azonban korántsem kulcsszereplő. A baszk mester taktikájában ugyanis nagyon fontos a letámadás és az ellenfél térfelén történő védekezés,
Özil azonban csak támadásban hasznos, védekezésben nettó emberhátrányt jelent a csapatának.
Az Arsenal legnagyobb sztárja 22 forduló alatt 13 meccsen kapott lehetőséget, és csak hat találkozót játszott végig, három gól és egy gólpassz a mérlege.
Legutóbb december 26-án, a Brighton elleni bajnoki mérkőzésen kezdett, de Emery 45 perc játék után lekapta a pályáról, azóta pedig rejtélyes térdproblémák miatt még csak a keretbe sem került be.
Az angol sajtóban rendszeresen arról pletykálnak, hogy a januári átigazolási időszakban Özil távozhat a klubtól, mert nem tudja elfogadni a menedzser elképzeléseit, egyedüli játékosként az együttesben. Természetesen Emerynek ez nem tetszik, így a jövőben nem számít a német középpályásra.
Unai Emery csapata az őszi szezonban elképesztő veretlenségi sorozatot produkált, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a City és a Chelsea ellen elbukott augusztusi rangadók után az Arsenalnak decemberig csak nyerhető meccsei voltak. Ezeket többségben hozták az Ágyúsok, de korántsem meggyőző játékkal, hanem valamelyik sztárcsatár – Aubameyang, Lacazette – egyéni villanásának köszönhetően.
Amikor kiderült, hogy Arséne Wenger a 2017/2018-as szezon végén távozik, a szurkolók egy hangos csoportja úgy gondolta, hogy a klub végre megszabadult a legnagyobb kerékkötőtől, és egy hozzáértő edzővel az Arsenal megindulhat felfelé.
Ezzel szemben a csapat játéka egy fikarcnyit sem fejlődött, ráadásul a klub két legértékesebb játékosa is parkolópályára került.
Fél évvel a Wenger-éra után kijelenthetjük, hogy az Emery-csapatnak vannak ugyan felvillanásai, de a Liverpool elleni megalázó vereség is megmutatta, hogy nem sikerült előrelépnie az észak-londoni csapatnak. A nyáron kinevezett Unai Emery eddig semmi olyan újdonságot nem hozott Londonba, ami miatt érdemes volt megszabadulni Wengertől.
Megmaradt a harc a negyedik helyért és a statisztaszerep a rangadókon.
(A cikkünk megírása után az Arsenal 1-0-s vereséget szenvedett a West Ham United otthonában.)