2018. április 20-án bombaként robbant a hír, hogy Arséne Wenger 22 évnyi szolgálat után a szezon végén távozik az Arsenaltól. Az észak-londoni szurkolók egy hangos csoportja már évek óta várta ezt a napot, de valójában sosem hitték el, hogy egyszer bekövetkezhet. A bejelentés után a károgók lecsendesedtek, és a bajnoki szezon hajrája már csak Wenger méltó búcsúztatásáról szólt, hiszen Sir Alex Ferguson 2013-as búcsúja után a francia közgazdász maradt a Premier League utolsó igazi menedzsere.
„Olyan érzésem volt, mintha a saját temetésemen lennék. Az emberek múlt időben beszéltek rólam, ami furcsa. Most már meg sem kell halnom, hogy tudjam, milyen az. Köszönöm mindenkinek, aki jó volt hozzám.
Több dicséretet kaptam, mint amennyit érdemlek, és többet kritizáltak, mint amennyire megérdemlem. Nehéz volt, mégis fantasztikus"
– mondta Arséne Wenger a West Ham United felett aratott 4-1-es győzelmet követően a hivatalos bejelentés után egy nappal.
Ezután Wenger Manchesterbe látogatott csapatával, és talán örökre emlékezetes marad az a pillanat, amikor a kezdőrúgás előtt legendás riválisa, Sir Alex Ferguson köszöntötte az Old Trafford publikumának vastapsa kíséretében. Wenger és Ferguson utoljára ölelkezett össze a pálya szélén. Talán ez volt az a pillanat, amikor valami végleg véget ért a francia szakember életében.
Az Arsenal végül a hatodik helyen zárta a szezont, Wenger csapata ráadásul elvérzett az Atlético Madrid elleni El-elődöntőben, így a 69 éves trénernek nem adatott meg, hogy utolsó nagy dobásként megnyerjen egy rangos európai kupatrófeát.
Ennek ellenére nincs oka szégyenkezni, hiszen 22 év alatt nyert három bajnoki címet (2004-ben veretlenül), hét FA-kupát és hét angol Szuperkupát – miközben az 1996-os kinevezése előtt az Arsenal csak stagnált, a szurkolók pedig „Boring Arsenalnak" (unalmas Arsenalnak – a szerk.) csúfolták az észak-londoni klubot.
„Szomorú vagyok, mert az Arsenal volt az életem, és soha nem is képzeltem el már mást magamnak.
Ágyússá avanzsáltam, és minden vereséget megszenvedtem. De ez olyan probléma, amivel szembe kell néznem, és megtanulni együtt élni vele, már amennyire tudok.
Időt kell adnom magamnak, hogy leülepedjenek a dolgok, és eldöntsem, hova szeretnék menni ezután – nyilatkozta Wenger a Huddersfield elleni utolsó mérkőzése előtt, amely az 1235. tétmeccse volt az Arsenal kispadján. – Előre kell tekintenem, olyan ember vagyok, aki nem mereng a múlton. Bárhol is dolgoztam eddig, mindig ezt csináltam. Új dologba kell fognom, hogy az összes energiámat másra fordítsam, és
ez a megfelelő idő a távozáshoz, mert már nem vagyok a jövő része. El kell fogadnom a búcsút, ez is a folyamat része, mert jön valaki más, aki a jövőért lesz felelős."
2018. május 31-én a Real Madriddal sorozatban három Bajnokok Ligáját nyerő Zinédine Zidane hirtelen bejelentette távozását, így a spanyol sztárcsapatnak edzőt kellett találnia a megüresedett kispadra. Ez korántsem volt egyszerű feladat, mert
a legjobb szakemberek addigra már elkeltek, a topkategóriás edzők közül pedig egyedül Wenger volt szabad.
„Mikor az Emirates Stadiont építettük (2004 és 2006 között), öt évre elköteleztem magam az Arsenalhoz. Mikor a Real Madrid először megkeresett, még jócskán benne jártunk ebben az öt évben, én pedig azt gondoltam, egyszerűen nem tehetem meg, hogy elárulom a klubomat.
Úgy emlékszem, kétszer-háromszor is visszautasítottam a Real Madridot, az egyik olyan klubot, amit gyerekként is annyira szerettem. Úgy éreztem akkor, hogy elég érzékeny korszakon megy át az Arsenal.
Persze mindig nagy a kísértés, mikor a Real Madrid keresi meg az embert, főleg úgy, hogy esélyt adtak volna az egész klub irányítására" – nyilatkozta Arséne Wenger a beIN SPORTS-nak, ahol az oroszországi focivébé alatt szakértőként dolgozott.
A fogadóirodáknál Wenger volt a legesélyesebb a Real Madrid kispadjára, Florentino Pérez elnök azonban meghozta élete egyik legrosszabb döntését, és a világbajnokság kezdete előtt két nappal bejelentette, hogy a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Julen Lopetegui lesz a befutó. A Real elnöke ezzel duplán bakot lőtt, ugyanis ezzel a húzással szétbomlasztotta a vb-címre is esélyes spanyol csapatot, míg Lopetegui – akit a bejelentés után azonnal hazazavartak az oroszországi világbajnokságról - az őszi szezonban sosem látott mélységbe taszította a Real Madridot, így október végén távoznia kellett a kispadról.
Arséne Wenger nem sietette a visszatérést, hanem elkezdte élvezni az életet, amiről igazi munkamániásként az elmúlt két évtizedben megfeledkezett.
Augusztusban Libériában, a Nemzeti Zászló Napja elnevezésű ünnepnapon átvehette a legjelentősebb kitüntetést, az Afrika Megváltásáért Humanitárius Rend Lovagi Főparancsnoki Fokozatát, amiért hozzájárult a korább aranylabdás George Weah, jelenlegi államelnök labdarúgó pályafutásához.
Megérkezése után rajongók százai fogadták a reptéren, még egy kisbabát is a kezébe adtak, akit a szülei Arséne Wengernek neveztek el.
Hogy Wenger mennyire komolyan gondolta, hogy előre tekint, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a májusi távozása óta egyszer sem tért vissza az Emirates Stadionba, aminek a megépítésében kulcsszerepe volt.
Igazi úriember, aki nem kezdett visszafelé mutogatni, nem ekézte a vezetőséget vagy gyengén teljesítő sztárfocistáit, és nem lihegett a helyére kinevezett baszk edző, Unai Emery nyakába – Fergusonnal ellentétben, aki 2013-as visszavonulása után sem hagyta el az Old Traffordot, ezzel pedig akarva, akaratlanul is óriási terhet tett az utódjaira.
A visszavonulás rossz hatással van az egészségemre. Olyan ez, mint amikor hétvégenként szükséged van drogra. Ha egyik napról a másikra elveszíted ezt, akkor nehéz továbblépni. Azt hiszem, január 1-én visszatérek, de azt még nem tudom, hová.
Kipihentem magam, készen állok a munkára. Nem biztos, hogy klubedzőként fogok dolgozni. Kaptam megkereséseket szövetségektől, válogatottaktól, és Japán sincs kizárva. A világ minden pontjáról hívnak" – mondta Wenger, akiről októberben felröppent a pletyka, hogy a Paris Saint-Germain sportigazgatója lesz, és állítólag már egy megbeszélésen is túlesett a csapat német vezetőedzőjével, Thomas Tuchellel.
Az őszi szezon beindulása után természetesen Wengerrel kapcsolatban is egyre több volt a találgatás. A német rekordbajnok Bayern München pocsékul kezdte a bajnokságot, 12 mérkőzés után csak az ötödik helyen állt a Bundesligában, kilencpontos hátránnyal az éllovas Borussia Dortmund mögött.
Ráadásul az öltözőben több sztárjátékos is kifakadt a nyáron kinevezett Niko Kovacra, így a német sportsajtó egyre gyakrabban kezdett írni az edzőváltásról, és a francia szakember érkezéséről, akinek a támadófutballra épülő filozófiája és perfekt német nyelvtudása is beleillett volna a Bayern profiljába.
A bajor klub vezetősége végül úgy döntött, hogy bizalmat szavaz a horvát edzőnek, aki az őszi szezon végére felhozta a csapatát a tabella második helyére, a Bajnokok Ligájából pedig csoportelsőként jutott tovább.
Wenger ugyan lemaradt a Bayern Münchenről, de októberben életműdíjat kapott, amiért a munkásságával kiemelkedően hozzájárult a Premier League felemelkedéséhez.
Amióta nem dolgozom, minden héten nyerek egy trófeát. Ha tudtam volna, hogy ez így működik, hamarabb leléptem volna. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy erre nem jöttem rá korábban"
– viccelődött a díjátadón Wenger, aki legutóbb 2004-ben nyert bajnoki címet az Arsenallal.
Az őszi szezon végén újabb sztárcsapatnál került képbe a francia szakember – és talán még mindig célkeresztben van. Az AC Milan kiesett az Európa-ligából, és az olasz bajnokságban is rendkívül hullámzó teljesítményt produkál. Karácsonykor a vörös-feketék 34 éves negatív csúcsot állítottak be azzal, hogy sorozatban négy egymást követő mérkőzésen sem tudtak gólt szerezni. A tulajdonosok érthetően elégedetlenek Gennaro Gattuso vezetőedzővel, ráadásul nagy rajongói Wengernek, akinek a kinevezése azért sem elképzelhetetlen, mert az Arsenal korábbi vezérigazgatója, a dél-afrikai Ivan Gazidis az AC Milanhoz távozott, ahol decemberben kezdte meg a munkát.
Arséne Wenger visszatérése egyelőre várat magára, de abban biztosak lehetünk, hogy válogathat az ajánlatokban.
Novemberben a Premier League-ben sereghajtó Fulham szerette volna vezetőedzőnek, de a francia szakember érzelmi okokból nem akart visszatérni a szigetországba, így az olasz Claudio Ranieri kapta az állást.
Saját bevallása szerint Wenger január 1-től újra bekapcsolódik a futball vérkeringésébe, de továbbra sem lehet tudni, hogy hol folytatja. A legvalószínűbbnek Milánó tűnik, amely akár ideális terep is lehet neki, ugyanis az AC Milan kerete tele van tehetséges fiatal játékosokkal, márpedig, ha Wenger ért valamihez, akkor az a tehetségek kiaknázása.
Arséne Wenger vezetőedzőként nyert már veretlenül bajnokságot, és a Bajnokok Ligája-trófeán kívül minden lehetséges címmel elbüszkélkedhet. A kérdés az, hogy 69 évesen milyen kihívásokra vágyik, és persze az is, hogy létezik-e olyan csapat, amely meg tudja neki adni ezeket. Ha nem vágyik rivaldafényre, akkor könnyen lehet, hogy a Paris Saint-Germain sportigazgatója lesz, aztán ha egy szép napon elbúcsúznak Thomas Tucheltől, akkor még mindig leülhet a párizsi csapat kispadjára.
Arséne Wenger igazi munkamániás, aki sosem törődött bele a középszerűségbe, akkor sem, amikor a játékosai folyamatosan azon dolgoztak, hogy beletaszítsák. A futballprofesszornak 69 évesen sem változott a filozófiája: úgy kell szórakoztatni a szurkolókat, hogy közben a csapat a csúcsra érjen.
Hogy lesz-e erre lehetősége, egyelőre nem tudni, de ha hihetünk neki, akkor 2019-ben mindenre választ kapunk.