A már a Bundesligában szereplő Hannovert irányító Thomas Doll az nso.hu-nak elmondta, beleszeretett a magyar fővárosba. Több mint öt évet töltött Budapesten, ahol rengeteg barátot szerezett, nemcsak a futballban, a hétköznapi életben is. Elárulta, hogy
félig magyarnak érzi magát, Budapest immár a második otthonává vált,
így még jobban fáj neki a Fradival való szakítás.
„Éreztem, hogy van valami a levegőben, és
figyelmeztető jel volt az is, amikor a szurkolók váratlanul ellenem fordultak. Évekig remek volt a kapcsolatunk,
rendre én küldtem a játékosokat a tábor elé, még akkor is, ha éppen kikaptunk. A szurkolókat tisztelni kell, a ferencvárosi tábor előtt pedig le a kalappal. Ezért is lepett meg, hogy a végén a távozásomat követelték, kórusban szidtak, transzparenseket függesztettek ki a lelátókra. Felkészültem rá, hamarosan eljöhet a váltás ideje – de a búcsút másképpen képzeltem el" – mondta a német edző.
Doll azt is elmondta a lapnak, mire gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy nem így képzelte el a búcsút.
Amikor behívtak a vezetők az irodába, hogy közöljék velem, vége, ennyi volt, az új szakvezető már úton volt Budapestre. Megalázó ez egy edző számára,
főleg, hogy mindig is remek volt a kapcsolatom a klub elöljáróival. Segítőmmel, Ralf Zumdickkal pedig telefonon közölték, hogy megválnak tőle is. Tudom, egyszer minden véget ér, a legszebb fejezetnek is vége szakad, de más elbánást vártam. Korábbi klubjaimnál, a Hamburgnál vagy éppen a Dortmundnál a klub vezetőivel leültünk szemtől szemben, megittunk egy pohár bort, megbeszéltük a dolgokat, és barátságban elváltunk. Gyönyörű időszakot töltöttem a Ferencvárosnál, tudom,
ha bejutottunk volna valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe, még most is én vagyok az edző"
– árulta el Doll, aki arról is beszélt, mi hiányzott ahhoz, hogy a Ferencváros is bejusson valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe.
„Próbálok óvatosan fogalmazni, mert ez kényes téma... A Vidi az idén bejutott az Európa-liga csoportkörébe, megtette azt, ami nekünk nem sikerült. Hogy miért? Mert a fehérváriak a nyáron és az előtte lévő tél során nem váltak meg az értékeiktől, a legjobbjaiktól, így nem kellett öt-hat új futballistát beépíteni.
Hiába kínáltak Loic Negóért egymillió eurót, a vezetők nemet mondtak az ajánlatra, mert tudták, csakis így juthatnak be a csoportkörbe.
A Fradinál rendre kiárusítottuk a legjobbjainkat, Somália, Roland Lamah, Cristian Ramírez, és akkor Joseph Paintsil esetéről nem is beszélek. Pedig csak együtt kellett volna tartani a társaságot. A helyükre érkeztek persze újak, de úgy nem lehet csapatot építeni, hogy érkezik egy argentin fiú, akit előtte életemben nem láttam labdába rúgni. Volt olyan felkészülésünk, amikor háromnaponta állított be új játékos az öltözőbe, sokszor én is csak kapkodtam a fejemet. Szóval így nem lehet csoportkörbe jutni. Na de ezt hagyjuk is, már most többet mondtam a kelleténél. A szívem csücske lett a Ferencváros, csak ez az, ami számít."
A teljes interjú itt olvasható el.