A székely focimeccs, amelyikért megéri 800 kilométert autózni

Története során még soha ilyen magasságokban nem járt az FK Csíkszereda futballcsapata, mint csütörtök este, amikor az Universitatea Craiova ellen a Román Kupa elődöntőjébe jutásért lépett pályára Hargita büszkesége. Az, hogy a város megőrült a nagy lehetőség kapujában, talán nem is fedi a valóságot, a Dinamo Bucuresti csodával határos legyőzése után mindenki szentül hitte, de minimum titkon remélte, hogy a harmadosztályú hazai csapat az élvonal bajnoki címéért versenyben lévő „egyetemistákat" is elkaphatja. Székelyföldi futballkaland testközelből hóval, jéggel, titokban legurított felessel, meg persze csíki jégkoronggal.

Kiküldött munkatársunk jelenti Csíkszeredából.

Ha egy hete valaki megkérdezi tőlem, hogy megéri-e Budapestről 800 kilométert autózni egy harmadosztályú focicsapat meccséért, biztos, hogy nemet mondok. Ha ehhez még hozzáteszi azt is, hogy az Arad-Déva-Nagyszeben-Segesvár-Medgyes-Székelyudvarhely-Csíkszereda útvonalról lenne szó, akkor felelevenítve a környéken szerzett tapasztalataimat, még határozottabb nem a válaszom.

Csütörtökön este tíz órakor azonban már egészen más a helyzet: a kérdésre, hogy megérte-e az utazás, habozás nélkül vágom rá, hogy igen!

Azt tudtuk, hogy hideg lesz, hiszen a Csíki-medencében, az Olt partján és az 1033 méter magas Nagysomlyó lábánál, 662 méter magasan fekvő Szereda Románia egyik leghidegebb városa, de azért a budapesti kora tavasz után arcunkra fagyott a mosoly, amikor kiszálltunk az autóból.

Ugye, jól látszik a képen, hogy milyen hideg van Fotó: Mudra László - Origo

A mindig meleg székelyföldi fogadtatás azért segített átlendülni a nehézségeken. Szerdán délelőtt pedig máris megtapasztalhattuk, hogy a helyiek nagyon várják a nagy meccset.

Három csapatunk is van a nyolc között, mert mi a Sepsit és a Kolozsvárt is magyarnak tekintjük, még akkor is, ha csak véletlenül vannak magyar játékosaik.

De a legfontosabb a Szereda! A Dinamo ellen nagyon jók voltak, de a csütörtöki nehezebb meccs lesz. Mi mindenesetre ott leszünk a stadionban" – mondta három jókedvű öreg úr a központi zöldségpiac mellett.

Lehetne tévében is nézni a meccset, hiszen csakúgy, mint egy fordulóval korábban, ezúttal is három televízió közvetíti a meccset. „Aki tud, az kimegy, hiába adja a tévé" – mondja az alföldi Kunhegyesről Csíkszeredába költöző egykori iskolatársam, Endre, aki elárulja, hogy a továbbjutással kapcsolatban neki nincsenek vérmes reményei, de a lelkesedésén ez mit sem változtat.

A lelkesedés pedig teljes mértékben érthető: az első, 1904-ben alapított futballklub jogutódjaként működő FK Csíkszereda már így is története legpatinásabb szezonját futja, és hol van még a vége, mondták egyöntetű bizakodással a beszélgetőpartnereink.

A kör közepén álló Valentin Suciu a Sepsit már az élvonalba juttatta, most a Szeredával is megismételné a nagy mutatványt Fotó: Mudra László - Origo

A csapat elsődleges célja, hogy végre maga mögött hagyja a harmadosztályt, ahol félidőben, azaz 15 forduló után hat pont a hátránya a listavezető Recea mögött – erre szokás mondani, hogy ebből még bármi lehet.

Nem sok, de nem is kevés. A bajnokság fele van még hátra, úgy kell felfognunk, hogy tizenöt döntő vár ránk

– mutatott irányt Valentin Suciu vezetőedző a meccs előtti délutánon. A szavakkal óvatosan bánó Szondy Zoltán klubelnök nem várja el, hogy a csapat bajnok legyen az élvonalban, de szeretne látni egy az első- és a másodosztály között „liftező" csapatot, amelyik, ha ki is esik, egy-két szezonon belül visszajut, és amelyik zömmel saját nevelésű, helyi kötődésű játékosokra épül. Csíkszeredában ugyanis az utánpótlás-nevelés a legfontosabb szempont: a klubnak kereken egytucatnyi utánpótláscsapata van, lefedve minden korosztályt az U7 és az U19 között. A Székelyföldet lefedő akadémiára még visszatérünk egy későbbi cikkben, egyelőre csak annyit, hogy

az U16-os és az U18-as csapat is a román élvonalban szerepel, tucatnyi játékost adnak a magyar és a román korosztályos válogatottakba,

azaz nagyon is biztató az FK Csíkszereda jövője.

Most azonban a jelent kell megélni, ami az élvonalban a CFR Cluj, azaz a kolozsvári vasutas csapat mögött hat pont hátránnyal a harmadik helyen álló Universitatea Craiova elleni kupamérkőzésben öltött testet. Nagy skalp lenne? A legnagyobb!

Ők a Dinamót legyőző csíkszeredai hősök

Csütörtök este a román harmadosztályban jelenleg második helyen álló FK Csíkszereda hat gól, 120 percnyi játék és 21 elvégzett tizenegyes után kiejtette a 18-szoros bajnok Dinamo Bukarestet a Román-kupa nyolcaddöntőjében. Csíkszeredán a jégkorong számít a fő sportnak, a futballcsapat - amelynek elsődleges célja a fiatal tehetségek felkutatása és kinevelése - még a másodosztályban sem szerepelt soha, nemhogy az elsőben, így az egyedülálló és megismételhetetlen siker csak még inkább felértékelődik.

Az FK a harmadik fordulóban a Härmant (Szászhermány, 2-0), a negyedik fordulóban a másodosztályú Bákót (3-2), majd a nyolcaddöntőben az ugyancsak eggyel magasabban jegyzett Energeticianult győzte le (2-1), hogy aztán a nyolc közé jutásért az egyik legpatinásabb román csapatot, a Dinamo Bucurestit is búcsúztassák a csíkiak, méghozzá elképesztő izgalmak végén. A 2-2-es rendes játékidőt követően 120 perc után 3-3-as állásnál lefújt meccsen kilenc sárgát osztott ki a bíró, plusz szeredai oldalon kétszer villant a piros lap,

a 114. percben Berde István már emberhátrányban lőtte az egyenlítő gólt.

A büntetőpárbajt pedig a székelyek bírták jobban idegekkel, még úgy is, hogy az utolsó, kimaradt fővárosi 11-est újrarúgatta a bíró. De Bordás Dániel a második lövést is megfogta, az FK pedig története során először jutott a legjobb nyolc közé a Román Kupában.

Most kézen fogta őket a szerencse

A csíki csapat nem éppen a szerencse kegyeltje. Az FK most már harmadik éve küzd a feljutásért a másodosztályba. Az előző szezon végén hiába nyerték sorra a meccseket, végül két ponttal lemaradtak a feljutást érő első helyről, míg egy szezonnal korábban az utolsó fordulót éllovasként várva a bajnokság utolsó percében kaptak egy nyolcvan méteres gólt kapus kirúgásból – a kapus előtt lepattanó labda annyira felgyorsult a vizes füvön, hogy esély sem volt utolérni –, a 0-1 pedig éppen elég volt ahhoz, hogy ne jusson fel a Szereda.

Csíkszeredában a foci mellett van jégkorong (de még mennyire, hogy van, a Sportklub egész Székelyföld büszkesége) és férfi kosárlabdacsapat is, azaz, aki sportélményre vágyik, annak szinte minden napra jut valami csemege. A csütörtöki hangulatot is megalapozta, hogy a focimeccs előtt Erste Liga-mérkőzést játszott a Sportklub a jelenlegi legjobb román csapattal, a Brassóval, és 3-0-ra győztek a székelyek.

Jó kis magyar-román csata volt, a bírók jóvoltából Brassó felé lejtett a jég,

amit a hazai szurkolók nem éppen finoman számon is kértek.

A hoki még mindig elsőbbséget élvez Szeredában Forrás: Origo

Az ital beszélt volna belőlük? Az is lehet, mert ugyan a román bajnoki meccseken nem lehet a csarnok környékén szeszhez jutni, a szeredai legények megtalálják a módját, hogy bevigyék a kötelező mennyiséget. A pontos metódust fedje titok, nehogy baj érje a Grizzlyt, de annyit elárulhatunk, hogy mi is bedobtunk egy jól álcázott felest...

A Vákár Lajos Jégcsarnokból aztán sokan átmentek a Városi Stadionba szurkolni lefújás után, kicsit furcsa is volt ugyanazokat a hokimezes arcokat látni mindkét meccsen. Mentek velük a dobosok is, akik képzett zenészek(!), és az élvonalbeli Sepsi ultracsoportja, a Székely Légió is képviseltette magát egy szakasszal a közeli Sepsiszentgyörgyről.

Miután a Sepsi szerdán 1-0-ra kikapott a CFR-től, a Szereda maradt Székelyföld reménysége.

A pályán, ha sokat nem is, de valamennyit csak segített a nagyszebeni csodaszer – legalább a teteje nem volt megfagyva, cserébe lehetett a sarat dagasztani, de ezen nyilván senki nem lepődött meg, a játékosok inkább örültek, hogy nem kellett korcsolyát húzniuk.

Dagasztja a sarat Fotó: Mudra László - Origo

Kölcsönzött egy sajátos bájt a mérkőzésnek, hogy míg a két rövid – kapu mögötti – oldalon a kötelező reklámtáblák villogtak, addig a két hosszú oldalon méter magas hókupacok jelezték, hol ér véget a pálya. Némileg meglepő módon szeredai támadásokkal indult a meccs, ha kicsivel pontosabbak a szakzsargonban „utolsó passz"-nak hívott átadások, akár már öt perc után vezethetett volna az FK.

Pedig míg a csíki csapatban három „igazi" légiós van (valójában nyolc, de öten közülük magyarországiak), addig a CFR-t üldöző craiovaiaknál két-két horvát, portugál és svájci légiós mellett bolgár, bosnyák, olasz és zöld-foki-szigeteki focista is van a keretben.

Nincs fontosabb a csapategységnél! Fotó: Mudra László - Origo

Ha nem is volt az egy nappal korábban tapasztalt rémisztő hideg, azért a vendégek láthatóan nehezen akklimatizálódtak a hargitai klímához. Ahogy a hokimeccs egyik szünetében mondta egy drukker:

Lehetne igazi, jó csíki hideg, hátha lefagyna a tökük.

Mert azért az nem volt kérdés, hogy melyik csapat az esélyes – szerencsére, az első negyedórában ebből semmi nem látszott.

Az első félidő közepén egy csíki szempontból balszerencsés góllal megszerezte a vezetést az U. Meg is jött a nagyjából ötvenfős vendégtábor hangja, de szerencsére a hazai szurkolóké sem ment el a kapott góltól, ugyanolyan hangosan szóltak az FK-t bíztató rigmusok, mint 0-0-nál, ha nem még hangosabban.

Végig biztatták a csapatukat a szeredai drukkerek Fotó: Mudra László - Origo

A piros-fekete fiúk pedig nem gondolták úgy, hogy nekik ezzel a craiovai góllal harangoztak – jobbára náluk volt a labda, ők próbáltak támadni, amiben persze az is benne volt, hogy a vendégeknek tökéletesen megfelelt az eredmény, eszük ágában sem volt kitámadni.

Ahogy az első félidő nagy részében, úgy a második elején sem látszott, hogy két osztály különbség van a csapatok között. A helyi kollégával beszélve pedig megtudhattuk, hogy nemcsak a pályán sportszerű a mérkőzés, de – némileg meglepő módon – a lelátón is, a vendég szurkolók nem vetették be a magyar-román viszonylatban szinte kötelezőnek gondolt gyalázkodó rigmusokat. A hazai tábor ugyanakkor váltig bízott benne, hogy „lesz még Erdély Magyarországé". Lehet, hogy már a szöveget is értik a román csapatok szurkolói, de valószínűbb, hogy csak a dallamot ismerik fel, és kezdenek automatikus fütyülésbe ilyenkor.

Aztán, amikor labdát vesztett a Szereda, vagy szerzett a Craiova, ez nézőpont kérdése, bizony gyorsan, pontosan és veszélyesen lendültek támadásba a vendégek. Ahogy teltek a percek úgy viselte meg egyre jobban a hideg és a mély, játékra alkalmasnak alig nevezhető talaj a csapatokat. Színvonalasnak csak a legelfogultabbak mondhatták a meccset, de sokkal fontosabb volt, hogy a hazai tábor szurkolt a lelátón, a csapat pedig harcolt a gyepen!

Minden labdáért megküzdöttek a játékosok egymással és az elemekkel is Fotó: Mudra László - Origo

Jót tett a hangulatnak, hogy a 78. percben összeakaszkodott a két csapat néhány játékosa, a jelenet kicsit felpaprikázta a nézőket. De sajnos a vendégeket is, akik egy perccel később megduplázták az előnyüket, amivel igazából el is döntötték a mérkőzést.

A harmadik gól már nem osztott, nem szorzott, ennek örömére azért még pukkant egy petárda a vendég szektor előtt, de ez volt minden, rendbontásra emlékeztető momentum. A lefújás után a két tábor még megtapsolta az övéit, majd a nem túlságosan lehangolt hazai drukkerek elindultak haza. Szomorkodni valóban nem volt okuk: érvényesült a papírforma, és az FK már a nyolc közé jutással is klubtörténelmet írt. Vasárnaptól pedig jöhet a folytatás, a Valentin Suciu által említett tizenöt döntő közül az első, azaz a harc a másodosztályba való feljutásért!

Jár a taps! Fotó: Mudra László - Origo

Az FK Csíkszereda nagy kupakalandja tehát vereséggel ért véget, de, aki ott volt az utolsó két meccs bármelyikén, az biztos, hogy élete végéig meséli majd az élményeket!