Vágólapra másolva!
Tizenöt évet védett a Manchester Cityben a klub történetének egyik legnagyszerűbb kapusa, aki a második világháborúban a Wehrmacht ejtőernyőseként került hadifogságba, majd onnan az egyik patinás angol klub kapujába. Kezdetben persze kikezdték a szurkolók, de a törött nyakcsigolyával megnyert FA-kupa-döntő után egy csapásra nemzeti hős lett belőle. Most film készül kalandos életéről.

Bernhard Trautmann 1923-ban született az észak-németországi Brémában, egy nem túl tehetős családban. Az 1929-ben beütő gazdasági válság az I. világháború terheit még jócskán nyögő Németország számos családjához hasonlóan Trautmannékat is megviselte, a házukat is el kellett adniuk, hogy egy munkásszállón húzzák meg magukat két fiukkal.

Ettől fogva azonban a szerencse igencsak erősen fogta Bert kezét.

A több sportban is jeleskedő fiú – focizott, kézilabdázott, és elég jó volt különböző atlétikai számokban – a náci párt (NSDAP) 1933-as hatalomra jutása után előbb a Jungvolks, majd a Hitlerjugend nevű ifjúsági szervezetbe lépett be. A II. világháború kitörése még autószerelőként érte, de hamarosan jelentkezett a seregbe, ahol előbb rádiós, majd ejtőernyős lett.

Bert Trautmann az 1950-es években a City stadionjában, a Main Roadon Forrás: ANL/REX/Shutterstock

Azok után, hogy szerencsésen megúszott egy bajtársi csínyt. Csak kisebb égési sérüléseket szenvedett, miután katonatársai rágyújtottak egy autót – pusztán szórakozásból. A katonai börtönben is csak egy hónapot kellett ülnie, aztán átkerült a frontkórházba. Az 1942-es szovjet ellentámadás során az eredetileg ezerfős hadtestéből háromszázan maradtak. Őket áthelyezték a nyugati frontra. A háború végét pedig mindössze kilencvenen érték meg.

A keleti fronton mutatott bátorságáért négy másik kitüntetés mellett az Első fokozatú Vaskeresztet is megkapta.

A Catrine Clayjel közösen írt önéletrajzában maga is bevallja, hogy igazi minta árja volt, aki kezdetben őszintén hitt a háborúban. Láncdohányos volt, aki unalmában azzal szórakoztatta magát, hogy a szövetséges olasz katonák megverésével szerzett magának cigit – megvetette és gyávának tartotta a harctéren nem sokat mutató olaszokat.

Volt szovjet hadifogságban, elkapták a francia ellenállók is, majd az amerikaiak és a britek is elfogták. A francia fogságból megszökött. Az amerikaiak elengedték, hátha lelövi valaki, az angolok pedig meghívták egy teára – majd három éven át különböző angliai hadifogolytáborokban raboskodott. 1945-ben egyike volt annak a néhány embernek, aki túlélte a Rajna menti német kisváros, Kleve bombázását, ami a település kilencven százalékát elpusztította.

Táborból a pályára

Az angliai hadifogolylét egy-két fokkal elviselhetőbb volt, mint az orosz. Szibériában aligha lehetett volna futballmeccseket játszani. Főleg nem akkor, ha valaki önként vonult be annak idején a Wermachtba, és C-típusú hadifogoly, azaz „náci” volt a besorolása. Angliában viszont lehetett, és a kezdetben középső védőt játszó Trautmann egy csapattársa sérülése miatt 1948-ban (még mindig hadifogságban, de már B-típusú, „nem náciként”) állt be először a kapuba, és többé ki sem mozdult onnan.

David Kross alakítja Trautmannt Forrás: Aidan Monaghan/Zephyr Films Trutmann Ltd

Előbb a St. Helens Town igazolta le, de a következő idényben a remeklő németet szerződtette az élvonalban szereplő Manchester City.

Trautmann megvételének hírére húszezres szurkolói tiltakozás szerveződött, a feldühödött drukkerek „náci” és „háborús bűnös” skandálással vonultak a klubházhoz, és nem kevesen voltak, akik bojkottal fenyegették a csapat meccseit.

A kedélyek lecsillapításában sokat segített Alexander Altmann rabbi levele, ami a Manchester Evening Chronicle című lapban jelent meg.

– írta a rabbi.

Trautmann első City-meccse ettől még nem az angol-német megbékélés jegyében zajlott. „Amikor először pályára lépett a Cityben, konkrétan halálos fenyegetéseket kapott. Jó isten, milyen bátor fickó volt” – idézi fel emlékeit a Guaridannek nyilatkozó színész, és születése óta City-drukker, John Henshaw, aki a klub egykori titkárát, Jack Friart alakítja a készülő életrajzi filmben. Friar nemcsak Trautmann leigazolásában játszott fontos szerepet, de a magánéletében is: 1952 és 1970 között a kapus apósa volt, miután az elvette a lányát, Margaretet.

Grosics Gyulának is példát mutatott

A City edzője, Les McDowall az ötvenes évek elején új taktikai formációt vezetett be, a visszavont középcsatár viszont új játékelemet kívánt meg a kapustól is. A korban megszokott hosszú kirúgások helyett Trautmann az elsők között élt az ugyancsak hosszú, de pontos kidobásokkal, amivel Don Revie-t hozta játékba. Tőle leste el ezt módszert az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula, aki aztán előszeretettel alkalmazta is.

Az első, 1949. november 19-i Bolton elleni mérkőzést követő további 250 meccsből csupán ötöt hagyott ki. Az öltözőben a csapatkapitány, Eric Westwood fogta pártját, kijelentve, hogy „ebben az öltözőben nincs háború”. Az ellenfelek szurkolói azért még jó ideig megtalálták, azonban

1950-ben, első londoni meccsén már országos figyelem övezte.

Az országos sajtó színe-java kivonult a Craven Cottage-re, ahol a Fulham drukkerei abban bíztak, hogy kioszthatnak egy nagy verést Trautmannak, de csak 1-0-ra nyertek, a meccs végén pedig tapsviharral kísérték le a pályáról a bravúrok sorát bemutató német kapust.

Legendává válni

Trautmann az 1956-os FA-kupa-döntőben vált igazi legendává, amikor már hét éve a City kapusa volt – öt évvel korábban a Schalke 1000 fontot fizetett érte, de a manchesteriek azt mondták, hogy a hússzorosáért sem adnák. A Birmingham Citiy elleni mérkőzés 73. percében, 3-1-es City-vezetésnél egy kivetődés során Peter Murphy, az ellenfél csatára térddel fejbe rúgta. Trautmann megszédült az ütközéstől, de folytatni tudta a mérkőzést, és több nagy védésének köszönhetően a City megtartotta az előnyét, azaz megnyerte az FA-kupát. Az érmek átadásakor már alig tudta mozdítani a fejét, három nappal később egy röntgenvizsgálat kimutatta, hogy öt nyakcsigolyája is elmozdult a helyéről, az egyik ráadásul el is tört. Kemény fickó volt.

„Alapvetően egy szelíd, jó szándékú ember volt, de képes volt rettentően felbosszantani is magát. Azt hiszem, a bűntudat hajtotta a pályán. Rengeteg szörnyűséget látott a háborúban, és nem tett, nem tehetett semmit, hogy megakadályozza” – mondta ugyancsak a Guardiannek a kapust alakító német színész, David Kross, aki a magyar nézőknek A felolvasó című Oscar-díjas film kamasz főszereplőjeként lehet ismerős. Trautmann az említett könyvében valóban leírja, hogy látott tömeges kivégzéseket is.

– írta.

Németországban alig hallottak róla

Némileg meglepő módon Trautmannról szülőhazájában, Németországban alig hallottak, Kross is akkor találkozott először a nevével, amikor megkeresték a szereppel. Marcus Rosenmüller rendező, és a producer, Robert Marciniak viszont már tíz éve dolgozik a filmen, és Trautmannal is többször találkoztak. Először akkor, amikor átvette a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) kitüntetését, majd 2010-ben egy hetet a Valenciához közeli otthonában is eltöltöttek.

Bert Trautmann 2004-ben Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Oliver Berg

2004-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje (OBE) elismerést is az angol-német kapcsolatok építéséért, így vélhetően ő az egyetlen, aki a Vaskereszt mellett ezt is magáénak mondhatja.

„Biztos, hogy jó katona akart lenni – mondta Rosenmüller Trautmannról. – Amikor a háborúról beszéltünk, nem kertelt,

És ezt nagyon sajnálta. Erről szól a filmünk, az igazságról és a megbánásról.”

Trautmann 2013-ban halt meg spanyolországi otthonában. Összesen 545 mérkőzésen állt a Manchester City kapujában, nála több szereplést csak három angol mondhat el a kékek szerelésében.

A kapus (The Keeper) című filmet április 5-én mutatták be Nagy-Britanniában.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!