Mit jelent a női labdarúgásnak, hogy Budapesten rendezik a Bajnokok Ligája döntőjét?
Ha belegondolunk, ez lesz az egyik legjelentősebb labdarúgó-esemény, amelynek Magyarország ad otthont. A klubfutballt tekintve is, bár válogatott szinten a 2020-as férfi Európa-bajnokság is óriási figyelmet kap majd.
A női BL-döntő rendezése sportszakmai szempontból hatalmas dolog.
A 2019-es év női labdarúgó eseményei közül a világbajnokság mellett egyértelműen ez lesz a legkiemelkedőbb, ha pedig abba gondolunk bele, hogy egy magyar származású labdarúgó is érintett lehet a fináléban, akkor ez pláne nem szorul magyarázatra. Ha egy picit megfordítjuk a kérdést, és mondjuk Szalai Ádámnak, vagy bármelyik férfi labdarúgónknak esélye lenne arra, hogy a magyar fővárosban játssza a legrangosabb európai kupasorozat fináléját, aligha kellene különböző indokokkal alátámasztani, mit jelent ez hazánknak. A nők kapcsán most még nyilván kell, de remélem, hogy már nem sokáig. Ami még fontos, és tényleg megadja a rangját a döntőnek, hogy teljesen független lesz a férfiakétól, nem az lesz, hogy a madridi BL csúcsmeccse előtt lejátsszák ezt a mérkőzést is, hanem
ahogy a kézilabdában, a kosárlabdában, vagy más csapatsportágakban megszokhattuk, május 18-án minden a döntős csapatokról, és annak játékosairól szól majd.
Lesznek azonnal észlelhető pozitívumai, vagy inkább az idő dönti el, hogy a finálé beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
Ez egy érdekes kérdés, nyilván utólag leszünk majd okosabbak. Az biztos, hogy a
hogy egy sikeres olimpia vagy egy atlétikai vb után, amikor mondjuk a vízilabda válogatott, vagy Baji Balázs érmet nyer, érezhetően megnövekszik az adott esemény népszerűsége, így a női labdarúgásé is meg fog.
Egy ilyen esemény mindig lendületet ad, ez persze korántsem biztos, hogy évekig kitart. Hosszú távon azonban biztosan adhat egy olyan lökést, amelyből profitálhat a női labdarúgás. Természetesen nem egy mérkőzés fogja a gondolkodást vagy a szemléletet megváltoztatni, de ez egy akkora esély, amelynek szerintem csak pozitív hatásai lehetnek.
Nagykövetként mik a legfontosabb feladatai?
Pontosan ez, hogy minél több fórumon, minél többet beszéljünk arról, hogy Budapest női Bajnokok Ligája-döntőnek ad otthont. Tudatosítani az emberekben, hogy mekkora jelentőséggel bír házigazdának lenni egy ilyen eseményen. Férfi döntőt már nagyon sokan láttak televízióban, akár élőben is, de hányan láttak női labdarúgó BL-mérkőzést?
Az előző szezonban az M4 Sporton mi már közvetítettük a finálét, láthatták Jakabfi Zsanett csapatát, vagy a másik oldalon a magyar származású, de német válogatott és olimpiai bajnok Marozsán Dzsenifert,
most azonban testközelből is meg lehet csodálni akár őt, akár a jelenlegi aranylabdás Ada Hegerberget.
Hogy tetszik ez a kettős szerep? Elvégre a sajtótájékoztatókon és a rendezvényeken most nem a megszokott oldalon áll.
Már a felkérés a nagyköveti szerepre meglepett, de annál nagyobb megtiszteltetésként éltem meg. A korábbi helyszíneken, Kijevben, Cardiffban, vagy az azt megelőző években inkább egykori legendás labdarúgók népszerűsítették a döntőt, most pedig itt vagyok én, aki bár fociztam, mégiscsak sportriporter vagyok,
én szoktam kérdezgetni, és nem fordítva.
Szokatlan, de nagy örömmel vállaltam, és ha már egy-egy beszélgetéssel vagy közönségtalálkozóval közelebb hozhatom az embereket a női focihoz, akkor már megérte.
Az jól látszik, hogy a FIFA és az UEFA mindent megtesz a női futball népszerűsítéséért. Változott az elmúlt években a megítélése a sportág női változatának?
A nemzetközi irányvonallal párhuzamosak a hazai törekvések, így már Magyarországon is egyértelmű jelei látszódnak, hogy ez a helyes irány. Nem véletlen, hogy Európa-szerte nem egyszer több tízezren látogatnak ki akár női bajnoki meccsekre is,
az Atlético és a Barcelona rangadóját például több mint 60 ezer ember előtt játszották márciusban, ami nézőcsúcsot döntött.
Ebből is látszik, hogy a foci érdekli az embereket, a Barca, az Atletico Madrid, a Juventus, a Bayern, függetlenül attól, hogy éppen kik játszanak. De magyar viszonylatban is a Fradi, az MTK vagy épp a DVTK egyre nagyobb közönség előtt lép pályára, ebben van fontos szerepe a közvetítéseknek, hiszen évek óta folyamatos növekedés figyelhető meg a női bajnokság rangadóin. Vannak persze sztereotípiák, amik nehezítik a helyzetet, de a kiváló nézettségi adatok is azt bizonyítják, hogy már régen nem arról szól a dolog, hogy "jaj, női foci, mi ez?", hanem a klubhovatartozás szerint igenis kíváncsiak az emberek, mert
a foci az foci, nemtől, kortól és minden mástól függetlenül.
A jegyárusítás a fináléra márciusban megkezdődött, mekkora az érdeklődés a döntő iránt?
A legutóbbi információim szerint
már 8000 jegy gazdára talált,
ami igazolja a fentieket is. A női labdarúgó-társadalom nagy része nyilván ott lesz, játékosok, edzők, ez több ezer embert jelent majd. Természetesen az lenne az igazi, ha telt ház előtt rendeznék a mérkőzést, de ez attól is függ, hogy melyik csapatok jutnak majd be a döntőbe, és nekik milyen a szurkolótáboruk, hiszen a drukkereknek fenntartott szektoraik vannak a stadionban.
A cél az, hogy a lehető legtöbb ember lássa a helyszínen a találkozót.
Korábban ön is futballozott, hogy került kapcsolatba a labdarúgással?
Úgy, hogy mindig is szerettem a focit. A családunkban hagyományos volt a futballszeretet, így ez annyira nem volt meglepő, sok meccsen jártam édesapámmal, de hogy aktívan is elkezdjek játszani, az az én ötletem volt. Egy női csapatot találni és női focistának lenni abban az időben nem volt olyan magától értetődő, mint most. Végül elég későn, 14 évesen lettem igazolt játékos, ami meghatározta a lehetőségeimet, hiányzott az a fajta képzettség, amit már korábban meg kellett volna szereznem.
Ettől függetlenül rengeteget köszönhetek a labdarúgásnak és az amatőr versenysportnak, amit a mai napig kamatoztatni tudok.
Mindez összefügg azzal, miért viselem ennyire a szívemen a női labdarúgás ügyét.
Gyanítom, innen jött a sportújságírás is. Boldogul nőként egy ennyire férfi dominanciájú sportban? Úgy tűnik elfogadták, de a kezdet biztosan nem volt egyszerű.
Igen, a kettő összefügg, de egyiket sem azért találtam meg, mert bennem lett volna egy olyan mozgatórugó, hogy "márpedig én lányként majd megmutatom a fiúknak, hogyan is kell ezt csinálni." A foci és a sportriporteri pálya mindig is közel állt hozzám, de persze, az eleje nehéz volt, hiszen amikor ennyi férfi között – legyen az kolléga, játékos, vagy akár szurkoló –, szakmailag akarod elfogadtatni magad, néha falakba ütközöl, mert mindig van, aki a külsőségek alapján ítél meg.
Remélem, hogy ezt a fajta gondolkodást, sok női munkatársammal együtt az évek során már sikerült megváltoztatnunk,
és abban is bízom, hogy nem kell minden interjúban ugyanerre a kérdésre válaszolnom, mert ez azt jelentené, hogy természetessé válik, hogy nők is dolgoznak a szakmában.
Milyen érzések fogják el, amikor a svájci napilapokon a vb-selejtező után a csapatok helyett ön szerepel a címlapokon, vagy a ferencvárosi szurkolók „Szeretünk Judit!" transzparenssel mennek meccsre?
Válasszuk ketté. Az, hogy egy svájci újság a meccs helyett rólam közöl öt-hat képet, és azt írja, mennyire csinos vagyok, nem jelent különösebb örömet. Nem akarok álszent lenni, nem mondom, hogy bánt, de erre nem vágyom, mert ez nem az én érdemem.
Ha azt érzem, hogy a szimpátia a munkámnak is szól, az természetesen nagyon jól esik.
A női mérkőzéseket leggyakrabban ön közvetíti az M4 Sporton. Ez belefér majd a nagyköveti teendők mellett, vagy másra hárul a szerep? Nem bánja, ha nem ön lesz a kommentátora a budapesti BL-döntőnek?
Egyelőre nem tudom, milyen szerep vár majd rám, de édes teher számomra, hogy sportriporterként és nagykövetként is jelen leszek. Ez utóbbi kapcsán biztos lesznek protokolláris kötelezettségeim, így
a közvetítés nem fér majd bele a teendőim közé,
ám mivel helyszíni stúdióval készül az M4Sport, így lehet, hogy ott lesz kisebb feladatom. Egy biztos,
a budapesti BL-döntő sok szempontból életem legmeghatározóbb sporteseménye lesz.