Különös, hogy éppen a futballhuliganizmus miatt elrendelt intézkedések okozták az európai futball egyik legnagyobb tragédiáját, mely végül új szintre emelte a sportágat és a szurkolást egész Nagy-Britanniában. A nyolcvanas években a folyamatos rendbontások megakadályozása érdekében az angliai futballpályákat kerítésekkel vették körül, és sok helyen állóhelyekkel teli szektorokat alakítottak ki. Margaret Thatcher kormányzása alatt közellenség lett a fociszurkolókból, ami nem is csoda, hiszen Thatcher gyűlölte a futballt.
Prolik sportja proliknak, proli stadionokban"
- egyszer így nyilatkozott a sportágról. A futballdrukkerek folyamatos démonizálásának egyik eredménye volt, hogy a pályákat súlyos acélkerítésekkel vették körül, melyek Sheffieldben minden idők egyik legnagyobb szurkolói tragédiáját okozták. Igaz, kellett hozzá a rendőrség meggondolatlan intézkedése is.
A Liverpool - Nottingham Forest FA-kupa elődöntőt semleges helyszínen, a sheffieldi Hillsborough Stadionban rendezték meg 1989. április 15-én. A kapu mögötti állóhelyekkel kialakított teraszok már jóval a meccs előtt megteltek. A hatóságok és a biztonságiak közben képtelenek voltak kezelni odakint, a bejárat előtt feltorlódott tömeget, a meccsre ugyanis egy vonatnyi Liverpool-szurkoló érkezett meg késve és egyszerre.
Hatalmas tumultus alakult ki a beléptetésnél, ezért az esemény biztosításának vezetésére kirendelt rendőrfelügyelő, David Duckenfield meggondolatlan és végzetes döntést hozott:
megnyitotta a stadion úgynevezett C-kapuját, amin keresztül nagyjából ötezer Liverpool-drukker indult meg a már zsúfolásig megtelt állószektorok felé. A kapu mögötti, egyenként 1600 ember befogadására képes teraszokon több mint háromezren zsúfolódtak össze.
Amikor a hatalmas tömeg elkezdett benyomulni, a már a lelátókon lévők próbáltak a kerítésen át a pálya felé menekülni, de esélyük sem volt az acélépítménnyel szemben.
A szurkolók próbálták egymást menteni, miután sikerült egy kisebb részt kitörni a kapuból, az egész kerítés leomlott a felfoghatatlan nyomás alatt.
A rendőrök még ekkor is azt hitték, hogy valamilyen huligántámadásról van szó, és élőlánccal próbálták megakadályozni, hogy a pályára menjenek a szurkolók, akik valójában vagy az életükért küzdöttek, vagy haldokló társaikat igyekeztek menteni.
Döbbenetes látni a történekről készült videón, hogy a rendőrök a legnagyobb nyugalomban álldogálnak a pályán, miközben a haláltusájukat vívó szurkolókat társaik próbálják menteni.
Az áldozatok között rengeteg gyerek is volt, Steven Gerrard unokaöccse is a tragédiában halt meg. A helyszínre érkező többtucatnyi mentőautóból egyetlen egyet engedtek be a stadionba, a több száz emberből pedig végül mindössze tizennégyet vittek kórházba.
96 ember vesztette életét, mert egyszerűen megfulladtak, ahogy az óriási tömeg a kerítésnek vagy egymásnak nyomta őket.
A Thatcher-kormányzat a történteket arra használta fel, hogy az addiginál is rosszabb színben tüntesse fel a futballszurkolókat, és a huligánok erőszakos akciójának állította be a történteket, azt hirdetve például, hogy a drukkerek törték át a kaput.
Évtizedekkel a tragédia után David Duckenfield rendőrfelügyelő beismerte, hogy
hazudott a vallomásában, mikor azt állította, hogy az erőszakos nézők nyomták be a kaput, amit valójában az ő parancsára nyitottak meg.
A tragédia utáni években eltűntek a kerítések az angliai focistadionokban a pálya széléről, az elavult épületeket bezárták vagy felújították, az állóhelyeket megszüntették.
A futball azonban nem felejtette el a véres napot, Margaret Thatcher 2013-as halálakor egyetlen PL-meccsen sem tartottak gyászszünetet. A történteket vizsgáló jelentés már a 90-es években feltárta, hogy szervezési hiányosságok is közrejátszottak a tragédiában, de a bíróság hivatalosan csak 2016-ban mondta ki a rendőrség felelősségét és az áldozatok ártatlanságát.
A 96 elhunyt és hozzátartozóik számára ez semmiféle vigaszt nem jelent egy olyan tragédiával kapcsolatban, mely elkerülhető lett volna.