Az edzőlegendák-zsoldostrénerek meccset ritkán nyerik a zsoldosok

Dárdai Pál, Zinedine Zidane, Ole Gunnar Solskjaer. Első látásra furcsa lehet ez a névsor, de mindjárt elmondjuk, mi köze van mindennek a PSG és a Real búcsújához. A felsorolt három ember olyan edző, aki teljes szívvel kötődik, vagy kötődött csapatához. A Hertha-Dárdai kapcsolatot nem kell magyarázzuk. Zidane Madridban emocionálisan olyan ember volt, mint Dárdai Berlinben vagy Solskjaer Manchesterben. A norvég első munkanapján csokit vitt az Old Trafford recepciós hölgyének.

Nem, nem ezért ment tovább a Bajnokok Ligájában a Manchester United, és nem a csoki miatt esett ki a PSG. Hanem azért, mert ami a norvég Manchesterben, az Tuchel soha nem lesz Párizsban. A német "csak egy edző", aki tegnap itt, holnap ott, holnapután ki tudja hol vállal munkát. Semmi sem köti a PSG-hez, a nehezebb pillanatokban nem tud hova nyúlni, nincsenek olyan tartalékai, mint amilyenekkel Solskjaer rendelkezik, vagy Zidane rendelkezett Madridban.

Nem véletlen, hogy a Real kiesése után az első név, aki edzőjelöltként felmerült, Zidane volt.

Mert lehet bármennyire is elkorcsosult a nemzetközi futballvilág, mert a pénz már mindent felzabálhat, egyvalamit nem tud sem kiölni, sem megvásárolni senki. Azt a kötődést, azt az emóciót, amellyel Solskjaer Manchesterben rendelkezik, vagy amivel Zidane Madridban rendelkezett. Erről szól a Szpíker Korner 100. adása, amelyben a műsorvezető, Gundel Takács Gábor a 24-szeres válogatott labdarúgóval, Hrutka Jánossal és az Origo sportújságírójával, Antalics Ádámmal beszélgetett.