Több mint 114 000 néző gyűlt össze a mexikóvárosi Azték Stadionban, hogy megnézzék, mire megy a világ akkori egyik legjobb játékosa, Diego Maradona az angol válogatott ellen.
Az első félidőben az „Isteni Diego” vezetésével az argentinok dolgoztak ki több helyzetet, de egyszer sem tudtak kifogni Peter Shilton kapuson, így 0-0-val ért véget a játékrész.
Aztán az 51. percben Maradona megszerezte a vezetést egy olyan góllal, amely az azóta eltelt 33 évben folyamatos beszédtéma.
A tizenhatos előteréből kipasszolta a labdát jobbra, ami egy kicsit Jorge Valdano mögé jött, tőle pedig elpattant. Az angolok középpályása, Steve Hodge próbált tisztázni, de annyira rosszul találta el a labdát, hogy abból gyakorlatilag egy beívelés lett a kapu elé. Shilton kimoztult, de Maradona is felugrott a labdáért, 20 centis magasságbeli hátrányát pedig kézzel próbálta kompenzálni, így beleütött a labdába, ami a hálóba pattant.
Mindenki megdöbbenésére a tunéziai Ali Bin Nasszer játékvezető megadta a gólt, Maradona pedig kiabált csapattársainak, hogy menjenek már oda ünnepelni hozzá, és tegyenek úgy, mintha szabályos lett volna, mielőtt a bíró meggondolja magát.
Aztán a sajtótájékoztatón elhangzott a híres magyarázat:
A gól egy kicsit Maradona fejével, és egy kicsit Isten kezével született.
A történtekből nem tudott felocsúdni az angol válogatott, Maradona pedig négy perccel később újabb góllal sokkolt, szó szerint. Az angol kaputól 60 méterre megkapta a labdát Héctor Enriquétől, majd megkezdte fékezhetetlen szólóját, 10 másodperc alatt eljutott Shilton kapujáig, miközben kicselezte Peter Beardsley-t, Peter Reidet, Terry Fenwicket, Terry Butchert pedig kétszer is, végül elfektette Shiltont, és 2-0-ra módosította az állást. A találatot 2002-ben megválasztották az évszázad góljának.
Négy perc alatt két örökké emlékezetes gólt szerzett Diego Maradona, ezekre pedig túl későn jött Gary Lineker szépítő gólja, így Argentína jutott tovább, és végül meg is nyerte a világbajnokságot. Lineker az aranycipővel vigasztalódhatott.