Érdemes összehasonlítani a mostani szereplést a 2016-os Európa-bajnokság selejtezősorozatával, amikor a magyar válogatott az F-csoportban harmadik helyen végzett Észak-Írország és Románia mögött, majd – ki ne emlékezne – Norvégia ellen a pótselejtezőn kijutott a kontinenstornára.
Az egy hatos csoport volt (a három kijutón kívül még Görögország, Finnország és a Feröer-szigetek volt ide besorolva), az első két hely továbbjutást ért, a harmadik pedig pótselejtezőt.
Ezzel szemben a 2020-as (részben hazai rendezésű) Eb-hez egy ötösfogat első két helyén kellene végezni.
(A Nemzetek Ligájával most ne foglalkozzunk.)
Szűk öt évvel ezelőtt a magyar csapat egy Észak-Írország elleni hazai vereséggel kezdett, majd pontot rabolt Romániától, aztán két 1-0-s győzelem következett a Feröer-szigeteken, valamint Budapesten Finnország ellen, így négy forduló után 7 ponttal állt, de jelentős hátrányban a 12 pontos észak-írek, és a 10 pontos románok mögött.
Nézzük meg azt is, mi volt a helyzet egy körrel később, azaz féltávnál, ahol most is járunk. A két éllovas begyűjtött további 3-3 pontot, mi viszont csak egyet a görögök ellen, így a második helyen álló románok távolabb kerültek tőlünk, mint amennyire a negyedik finnek voltak.
Abban a sorozatban jól jött számunkra, hogy a görög válogatott teljesítménye terített betli volt, viszont az észak-írek remeklése sokkolóan hatott. De mi így is őriztük a harmadik helyet, amit aztán sikerült is megtartani a széria végéig.
Idén jóval szorosabb a verseny, mert ugyan az azeriek teljesen leszakadtak, a 4. walesieket sem lehet leírni. Jó helyzetben vagyunk tehát, de az eddigi teljesítmény csak arra volt elég, hogy megmaradjon az esélyünk, a döntés a selejtezősorozat második felére fog maradni. Addig is, nézegessük mosolyogva a csoport állását.
A magyar válogatott szeptemberben a szlovák csapatot fogadja a Groupama Arénában.