German fans hold the east-German (GDR) flag as they watch the opening ceremony of the FIFA World Cup 2014 final football match Germany vs Argentina played in Brazil during an outdoor screening near the Brandenburg Gate in Berlin, on July 13, 2014.
AFP PHOTO / JOHN MACDOUGALL (Photo by JOHN MACDOUGALL / AFP)
Vágólapra másolva!
Az elmúlt években többször rácsodálkoztunk, hogy milyen értelmetlen döntéseket tudnak hozni a nemzetközi futball vezetői. Pedig amikor még azt hittük, hogy arrafelé minden tökéletesen működik akkor is születtek hajmeresztő döntések. Elég csak az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőinek sorsolására gondolni.
Nagy kehelyben kis golyók, mindegyikben egy ország neve. A kis golyó szétcsavarható, a belőle kikerülő cetli pedig elárulja, hogy egy ország kikkel játszik az Európa-bajnokságon való szereplésért. Nem komplikált. Közel 30 év távlatából csak azért érdemes beszélni róla, mert
1990-ben a golyók egyikébe belekerült egy olyan ország neve, mely biztos volt, hogy az Eb idején már nem fog létezni.
A sorsolást 1990. február 2-án tartották. Akkor már majdnem három hónapja leomlott (képletesen) a berlini fal, megszűnt a német népet kettéválasztó ideológia. De február 2-án az illetékesek még erősen bóbiskoltak. Igaz a Német Demokratikus Köztársaság (és annak labdarúgó szövetsége) még működött, de a nevezést aláírók is tudták a postára adás pillanatában, hogy a selejtezők alatt eltűnik. Az ország is és a szövetség is.
Egy Szovjetunió-NDK barátságos futballmérkőzés a Luzsnyiki Stadionban Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Yuriy Somov
Tudták ezt a politikusok, tudták az UEFA illetékesei, és tudta Európa (talán a világ) minden polgára. Az NDK neve mégis belekerült az egyik golyóba, és mindenki feszülten várta, hogy melyik csoport tagjai lesznek a szerencsések, akik „megnyerik" ezt a golyót.
A sors nagy mókamester, mert a Német Demokratikus Köztársaság természetesen a Német Szövetségi Köztársasággal került egy csoportba.
Kedélyesen paroláztak a majdnem ellenféllé váló két szövetség képviselői, jót mulattak a sorsolás eredményén. Közben a keletiek már reménykedve próbáltak helyezkedni az ismerkedés pillanataiban, hátha találnak egy apró rést a nyugati pajzson, ahová betuszkolhatják a kisujjukat, majd azt tágítva talán közel juthatnak a húsosfazékhoz. Ezalatt a nyugatiak próbáltak szorosan összezárni, és rosszindulatúan figyelték a szemben állókat, féltve kiharcolt pozíciójukat.
Az 1974-es vb döntő sorsolásakor az NDK nevét nem kellett levenni a tábláról Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Manfred Rehm
A német-német Eb-selejtezőre, ahogyan az várható volt, nem került sor. Ugyan az első selejtező mérkőzés kisorsolt időpontjában,
1990.szeptember 12-én még létezett az NDK és le is játszotta a Belgium elleni találkozóját.
Ám nem a selejtező részeként, hanem barátságos találkozóként. Nem is volt könnyű összeverbuválni a csapatot, mert többen már semmilyen sorsközösséget nem akartak vállalni azzal az országgal. Végül csak összejöttek tizenegyen és óriási meglepetésre Matthias Sammer két góljával 2-0-ra nyertek idegenben.
Ez volt a DDR11 búcsúmeccse.
1990. október 3-án az NDK megszűnt, hivatalosan az azt alkotó öt tartomány csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz. A történet tulajdonképpen itt véget is ér. Mind az országé, mind a válogatotté. Ám érdekes a folytatás is.
Andreas Thom itt már a Hertha BSC mezében. Ő volt az első keletnémet futballista, aki az NSZK színeiben játszhatott Forrás: DPA/AFP/Bernd Settnik
1990. december 19-én ugyanis bemutatkozott az (egyesített) Nationalelfben az első volt NDK-válogatott játékos, Andreas Thom, a Svájc elleni barátságos találkozón.
Ő egyébként abban is első volt, hogy hivatalosan (az UEFA által is elismert módon) került a keletnémet bajnokságból a Bundesligába.
Erich Honecker megbuktatása után egy hónappal 1989 decemberében igazolt a Bayer Leverkusenbe. A selejtezősorozat második meccsén, 1991-ben a munka ünnepén pályára lépett a Ferencváros volt edzője, Thomas Doll és a már szóba került Matthias Sammer is.
A volt NDK-s Thomas Doll (balra) az Eintracht Frankfurt mezében Forrás: DPA/AFP/Oliver Berg
Ezen a találkozón Belgium volt a németek ellenfele, az a csapat, amely ellen a későbbi aranylabdás azt a két történelmi gólt szerezte a selejtezőből barátságossá nemesülő őszi összecsapáson.
Az sem mindennapi dolog a modern labdarúgásban, hogy egy játékos egy szezonban két külön klubcsapat mezében lépjen pályára ugyanazon ellenféllel szemben, de hogy ezt válogatott szinten tegye, az példa nélküli.
1991. október 16-án a Wales elleni 4-1-es diadal alkalmából Dollnak köszönhetően megszületett az első keleti gól is a válogatottban. Az egyesített német válogatott természetesen kijutott az 1992-es svédországi Eb-re, ahol döntőt játszott. A döntőben kezdő volt Sammer, a szünetben Doll váltotta őt. Thom pedig a hajrában (kétgólos hátránynál) érkezett Effenberg helyére.
Mathias Sammer (balra) és John Jensen párharca az 1992-es Németország-Dánia labdarúgó Eb-döntőben Forrás: AFP/Patrick Hertzog
Vagyis kevesebb, mint két évvel azután, hogy utoljára lépett pályára DDR feliratú mezben egy csapat, három volt NDK-focista is Eb-fináléban szerepelt – egy másik válogatott szerelésében.
Ilyen az élet, ilyen a politika. És befejezésül ne felejtsük el, hogy ebben a sorozatban volt még egy jelentős csavar, szintén az aktuálpolitikának köszönhetően. A 4-es számú selejtezőcsoportot megnyerő
Jugoszláviát ugyanis az UEFA a délszláv háború miatt nem engedte részt venni a skandináviai tornán.
Helyette a csoportban közvetlenül mögötte végző Dánia szerepelhetett.
Az NDK zászlaja a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon, Braziliában is felbukkant Forrás: AFP/John Macdougall
Arra most ne térjünk ki, hogy a Jugoszláviában elenyésző időt töltő (és a harcokban természetesen gondolatban sem ténykedő) focistákat miért büntette eltiltással az a szervezet, amely szemrebbenés nélkül besorolt egy megszűnő (nem létező) válogatottat a selejtezőkbe, hanem csak rögzítsük a tényeket: a sebtében összeverbuvált dán válogatott (lásd még: „strandról érkezett dán csapat") volt az ellenfele Sammeréknek a döntőben. És nyerte meg minden idők legfurcsább Európa-bajnokságát. De ez már egy másik történet.
A harmadik Európa-bajnokság elődöntőjében 1968-ban Olaszország és a Szovjetunió 120 perc alatt 0-0-ra végzett, a 11-es párbajt még nem alkalmazták tétmeccsen, így az akkori szabályok értelmében a továbbjutásról pénzfeldobás döntött. Érdekes, hogy erre az eseményre szinte minden ott lévő másképp emlékezett utólag, és mivel közülük már senki nem él soha nem fogjuk megtudni az igazságot, csak azt, hogy Olaszország szerepelhetett a fináléban, ahol megismételt mérkőzésen győzte le Jugoszláviát.