Munkatársunk helyszíni jelentése Vallettából.
A máltai estében 28 fokos melegben, műfüves pályán kezdte a meccset a Ferencváros. A selejtező második körének visszavágója a vendégszurkolóktól volt hangos. Lehettek 200-an, de végig énekeltek, és buzdították a csapatot. Maga a stadion a rossz nyelvek szerint 3000 néző befogadására alkalmas, de talán inkább 2000 lesz az. Egy lelátója van, ami három részre van osztva, egy hazai, egy vendég szektorra, és egy középső VIP-részre, ami egyben médiahely, és minden más, ami az első kettő nem.
A szektorokat egyébként alacsony üvegajtó választja el egymástól, amit egy felkészült, sárgamellényes figura nyitott és csukott folyamatosan, ha valaki éppen a büfébe ment volna. Mondjuk egy használható internetkapcsolatnak jobban örültünk volna, de hát ilyen apróságokon ne akadjon ki az ember, főleg, ha Bajnokok Ligája-meccsre érkezett a szigetre.
A Fradi jól kezdett, nyolc perc alatt két kapufáig jutott, nem csoda, hogy zengett a hajrá, Fradi, csak úgy visszhangzott a máltai táj.
Aztán a 26. percben szinte a semmiből megszerezte a vezetést a Valletta egy büntetőből, majd Szergej Rebrov cserélt, a sárga lapos Ignatenko helyére Sigér Dávid jött még a szünet előtt.
A második félidőben jött a máltai néphagyomány, a folyamatos tűzijátékozás, ami külön hangulatot teremtett a „stadionban". Aztán jött a tűzijáték a pályán is, Lanzafame szerzett lesgólt, majd Tokmac tekert remekül a máltai kapuba még ugyanabban a percben, itt pedig minden el is dőlt. Lehetett volna közte különbség is, akár nagy is, de végül nem lett.
„Természetesen minden máshogy alakult volna, ha rögtön az első percben betalálunk" – utalt Szergej Rebrov a meccs utáni sajtótájékoztatón Skvarka kapufájára, amely közvetlenül a középkezdés után esett.
Lezárhattuk volna a párharcot az első félidőben, de sajnos nem sikerült, ellenfelünk pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy megnehezítse a dolgunkat. Ettől függetlenül megérdemelten jutottunk tovább."
Az Origo kérdésére a Fradi vezetőedzője őszintén elmondta, taktikai csere volt, hogy Sigér Dávidot a 33. percben beküldte Ignatenko helyére.
„Nem sérülés volt a háttérben, egyszerűen
úgy éreztem, változtatni kell.
Danylo többször bizonytalankodott, ráadásul sárgát is kapott korábban, és mivel agresszív játékos, kockázatos lett volna a pályán hagyni. De nemcsak azért, mert a kiállítástól tartottam, hanem mert azt láttam rajta, hogy lappal a zsebében nem mer úgy belemenni a párharcokba, ahogyan egyébként belemenne. Előfordul ilyesmi, ez is a futball velejárója."
Arra a kérdésre, hogy idegeskedett-e a párharc során, így válaszolt:
Igen, ideges voltam, de nem a továbbjutás, hanem a játékosaim miatt, mert tisztában vagyok vele, hogy annál sokkal többre képesek, mint amit néha láttam tőlük.
Sokszor a magabiztosságot hiányoltam, főleg az ellenfél agresszív letámadása, néhány labdavesztés után. Az első félidei cserével is ezen a helyzeten próbáltam segíteni, szerintem sikerült, mert a második játékrészben aztán nagy fölényben játszottunk."
A következő fordulóban a Dinamo Zagreb lesz a Fradi ellenfele, és bár a csapat még nem, Rebrov elkezdte a felkészülést.
„Láttam a zágrábiak első meccsét a grúz riválissal szemben, de a játékosokkal egyelőre egy szót sem beszéltem a horvátokról, kértem, egyelőre csakis a Vallettával foglalkozzanak. Ez a legmagasabb szint, ez a Bajnokok Ligája, és ha valaki lenézi a másikat, annak rossz vége lesz, a BL-ből és az Európa-ligából is lehet több példát hozni ilyesmire."
A máltai edző, Darren Abdilla a sajtótájékoztatón sportszerűen gratulált a Ferencvárosnak a továbbjutáshoz.
„Először is, gratulálok az ellenfélnek, a jobb csapat jutott tovább. Tudtuk, hogy okozhatunk gondot a Ferencvárosnak, feljebb toltuk a védekezésünket, és kiharcoltuk a tizenegyest. Utána próbáltunk arra koncentrálni, hogy ne hibázzunk, de a legfiatalabb játékosom sajnos elkövetett egy hibát, ami után az ellenfél egy szép góllal egyenlített.
A bekapott gól után a játékosaim mentálisan leblokkoltak, utána kaphattunk volna kettő, három, de akár négy gólt is.
Ennek ellenére büszke vagyok a csapatra, a küzdésre. A kispadon még bíztam a győzelemben, ezért is küldtem be még egy csatárt, de öt rendszeresen kezdő játékosomat is nélkülözni kellett, hármat sérülés, kettőt eltiltás miatt. Megpróbálunk az Európa-ligában továbbjutni, de nem lesz egyszerű, sok sikert kívánok a Ferencvárosnak is."
„Sajnos közrejátszottam abban, hogy nehéz legyen ez a mérkőzés" – kezdte önkritikusan Lovrencsics Gergő, aki szerint a szabálytalansága után nem kellett volna feltétlenül büntetőt ítélni.
„Szerintem nem volt tizenegyes, de a bíró megadta. Az elején sok helyzetet alakítottunk ki, de nem sikerült betalálnunk, ez pedig megbosszulta magát.
Nagyot hibáztam, de a csapat erejét mutatja, hogy a második félidőben már jól járattuk a labdát. A gólunk után már kettőt kellett volna rúgniuk, ott pedig minden eldőlt. Tokmac gólja után még jobban felszabadult a csapat.
A bekapott gól miatt mindenki maga alatt volt, ha lehet, én tízszeresen. De nem álltunk be, nem csak a védekezéssel törődtünk, tudtuk, ha bemegy a gól, feladják. Azért jöttünk, hogy gólt szerezzünk, és megnyerjük a második meccset, de csak az előbbi sikerült. A BL megint bizonyított, itt már nincs könnyű ellenfél, nem lehet legyinteni senkire, bajnok nem véletlenül lesz egy csapatból. Örülök, hogy a harmadik körben vagyunk, kemény meccs lesz a Dinamo Zagreb ellen, de bizonyítottunk már az első körben, hogy magasan jegyzett ellenfelek ellen is tudunk jól játszani. Egy rövid pihenő után alaposan fel fogunk készülni.
Hogy van a lába? Látszódott, hogy összeszedett egy kis sérülést.
Nem éreztem éles fájdalmat, szerintem jövő keddre rendbe jön. Azért nem volt kellemes a játék, főleg miután a második félidőben kirúgtam a labdát a pályáról, ott volt egy komolyabb fájdalom, de nem pattant el semmi. Egy jó alvás és a megfelelő regeneráció elég lesz.
Milyen volt a pálya?
Rosszabb időre, melegebbre számítottam, viszont a műfű természetesen szokatlan volt. Az igazi füvön megcsúsznak a labdák, itt pedig inkább megfogta a műfű a labdát, ezért fordult elő párszor, hogy túlfutottunk a labdán, ezekre kellett odafigyelni.
Sigér Dávid a szezon negyedik meccsén is csereként állhatott be, de ezúttal már az első félidőben lehetőséget kapott.
Hogy fogadta, hogy ilyen korán be kellett állnia?
Szinte meglepődni sem volt időm, Ignatenko sárga lapja után kezdtem melegíteni, majd nem sokkal később be is álltam, de mindig készen állok arra, hogy beálljak.
Mindig figyelem, mikor hogy lehetne segíteni,
ha azonnal pályára kéne lépnem. Figyelem, mik az ellenfél hibái, mi működik nálunk, mi nem, gyűjtöm az információkat. Próbálok mindig készen állni, ez pedig most jól jött, mert szinte bemelegíteni sem volt időm, és már mentem is befele.
Egygólos hátrányban mi hangzott el az öltözőben?
Próbáltuk sulykolni, hogy kicsit mérgesebben menjünk ki a pályára, hogy azért se engedjük ki a kezünkből a lehetőséget. Sok gólt végül nem szereztünk, pedig akadt pár helyzetünk, remélem, a Dinamo ellen tartogattuk őket.
Mennyire volt remegős a hangulat, még mielőtt gólt lőttek volna? 1-0-nál a máltai csapat csak egy gólra volt a továbbjutástól.
Én nem remegtem, remélem, a többiek sem. Szerintem volt önbizalmunk, voltak szép megmozdulásaink, sokat volt nálunk a labda. Nem éreztem úgy, hogy remegés van, de a sok kihagyott helyzet megbosszulhatta volna magát, szerencsére nem így történt. Sok helyzetünk volt, kapufák, meg nem adott gólok,
biztos voltam benne, hogy betalálunk, annyi helyzetünk volt.
Nagyon örülök, hogy sikerült, de a bekapott gól megint fáj, jó lenne végre nullára hozni egy meccset, az nagy előrelépés lenne.
A máltai edző szerint a játékosai feladták a bekapott gól után, a pályán is így érződött?
Igen, én is úgy éreztem. Tudtuk, hogy gólt kell lőnünk, és az sem számított, hogy a második gólt szereztük mi. Talán ők is érezték, hogy túl sokat kivett belőlük az első gól fizikailag. Sok helyzetük nem volt, így mentálisan is megrogytak attól, hogy messzebb kerültek a céljuktól.
Hogy tetszett a műfű?
Érdekes, de szerintem egész jó volt. Jobban ment rajta a labda, mint otthon. Meccs előtt locsolták, nem is akadozott annyira a labda, mint amennyire tartottunk tőle, de azért maradnék a hagyományos megoldásnál.
Dibusz Dénes a razgradi, Ludogorec elleni meccshez hasonlóan ezúttal is tizenegyest háríthatott volna, de Fontanella ezúttal kifogott rajta.
Készült a máltai rúgókból?
Persze, készültünk, de pont az eltiltott középhátvéd, Steve Borg rúgott legtöbbször tizenegyest, mindenki más csak pár alkalommal.
Ennek ellenére megint érezte az irányt.
Igen, sejtettem, hogy mi következik majd, de nem volt esélyem hárítani. Jó lett volna megint tizenegyest védeni, sajnos nem sikerült, de szerintem így sem forgott veszélyben a továbbjutásunk.
Egygólos hátrányban milyen volt a hangulat a félidőben?
Szergej Rebrov a félidő második felére hívta fel a figyelmünket, főleg arra, hogy akkor jobban ment a játék. Kérte, hogy ezt erőltessük a második félidőben is, és ne foglalkozzunk az eredménnyel. A második félidő már jobban nézett ki, szinte végig kontrolláltuk a játékot.
Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha minden összeesküdött volna ellenünk. Nem tudtunk gólt lőni, miközben volt kapufánk, meg nem adott gólunk. Vártuk az idegenbeli gólt, ami eldönti ezt a párharcot.
Most már mindenki a következő meccsre gondol, nagyon jó csapattal fogunk találkozni, mindenkinek nagyon komolyan oda kell majd tennie magát, de már megmutattuk, hogy magasabban jegyzett csapat ellen is tudunk jól játszani. Van hat napunk arra, hogy jól felkészüljünk, és jó eredményt érjünk el idegenben.
Tokmac a Ludogorec elleni párharc mindkét meccsén betalált, és ezúttal is eredményes volt, újabban rendre ő a Ferencváros egyik legveszélyesebb játékosa.
Ez már az igazi Tokmac, sikerült beilleszkedni?
Igen, én is érzem, hogy egyre veszélyesebb vagyok a pályán. Sokat dolgoztunk azon, hogy így tudjak érkezni a tizenhatoson belülre. Egyre többször kerülök helyzetbe.
Boldog vagyok, hogy jól megy nekem és a csapatnak is, jól érzem magam ebben a felállásban, amit a csapat játszik.
Sokszor próbálok oldalról érkezni a kapu elé, főleg, ha Zubkov van a jobboldalon, nagyon jó bal lába van, remek labdákat kapok tőle.
Milyen volt afrikai gyerekként Európában focizni?
Még hatéves sem voltam, amikor Kenyából Norvégiába költöztünk. Afrikában az utcán fociztunk, a szabályokat sem ismertem, ezeket mind meg kellett tanulnom. Nyolc lehettem, amikor klubban kezdtem focizni, most pedig itt vagyok a Ferencvárosban.
Hol érzi magát igazán otthon?
Az igazi otthonom természetesen Afrika, ott él a nagymamám, és sok rokonom. Apukám is mindig azt mondta, ne felejtsem el, hogy Afrikából származom. Ő Dél-Szudánban született, de ott most nagyon rossz a helyzet, nem is jártam ott soha.
Mennyire követik a rokonok a pályafutását?
A szüleim Norvégiában élnek, sokszor beszélünk, mindig nézik a meccseimet. Anyukám ott volt Budapesten a Ludogorec elleni meccsen, ez volt az első alkalom, és gólt is sikerült szereznem, nagyon jó érzés volt.
A Dinamo Zagreb talán az eddigi legnehezebb ellenfelüknek ígérkezik.
A sorsolásunk az első körben is nehéz volt, szerintem a Dinamo ellen is van esélyünk. Talán elhiszik ők is, hogy könnyű dolguk lehet, és végül mi mehetünk majd tovább.
A Ferencváros tehát megoldotta a kötelező feladatot, amin túl kellett esni. A következő körben egy újabb, a Ludogorechez hasonlóan a Fradinál előrébb rangsorolt ellenfél következik. A Ferencváros a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében tehát a Dinamo Zagreb csapatával találkozik majd. Az első meccset Horvátországban rendezik, jövő hét kedden.
Ami még fontos, hogy ezzel a győzelemmel a Fradi elérte azt, hogy már biztosan play-off mérkőzést játszhat az Európa-liga főtáblára jutásért.
Erre akkor kerülne sor, ha nem sikerülne kiütni a Dinamo Zagreb együttesét. Ha a következő párharcot a Fradi megnyeri, akkor már biztosan főtáblás lesz az Európa-ligában, de játszhat két play-off meccset a BL főtáblára jutásért. Egy biztos, a Ferencváros 2004 óta nem állt ilyen lehetőség előtt. Élni kellene ezzel!