Munkatársunk helyszíni jelentése Perthből, Ausztráliából.
A perthi és a budapesti időzóna között jelenleg hat óra eltérés van, így
amikor például otthon 15 óra van, akkor Perthben már lassan lefeküdni készülnek az emberek, vagy a korán fekvők már alszanak is.
Aki nyomon követte a kispályás fociválogatott eddigi szereplését – a csoportmeccsek után hibátlan Nagy Lajos csapata –, annak ez sok újdonságot nem jelent, ugyanis eddig korán kellett annak kelnie, aki élőben akart a televízió előtt szurkolni a csapatnak.
A legutóbbi becslések szerint a mintegy 1,9 millió lakossal bíró városban egyébként
szinte sehol nem lehet a világbajnokságot hirdető plakáttal találkozni – pedig 100 km hosszú a város –,
és a helyi magyarok szerint a tornát megelőzően sem reklámozták túl az eseményt a helyiek. Az itt élő honfitársaink egyébként elmondhatatlanul boldogok, hogy élőben láthatják a válogatottat, és büszkén hirdetik Ausztráliában is a magyarságukat.
„Évek óta itt élünk már" – kezdték a Perthben élő magyarok – szinte minden mondatot közösen hoztak össze –, majd viccesen hozzátették, hogy nagyon jó a világbajnokság, csak több gólt is rúghatna a válogatott. A beszélgetés a folytatásban sem volt könnyebb, ugyanis elképesztő volt a jókedv a társaságban, és a sör is egyre csak fogyott. „Nem ugyanazzal foglalkozunk, mint otthon, de igazából
nem is ez a fontos. Inkább az, hogy összejárunk a hétköznapokban is, igaz, nincs nagyon más lehetőségünk"
– tették hozzá. Volt, aki kalandvágyból, volt, aki a család miatt költözött ki Perthbe.
Akadt olyan magyar szurkoló is, aki nem sörrel ünnepelte meg a magyar sikert, így a beszélgetés is könnyebb volt. Ráadásul számára nem ismeretlen a közeg, mivel a kiköltözése előtt otthon szerepelt a Kamionkupában a Vállas vízisiklók nevű csapatban.
„Én posztoltam a perthi magyarok csoportjába, hogy itt rendezik a minifutball-világbajnokságot, amelyen részt vesz a magyar válogatott is.
Eddig kiválóan teljesít a csapat, remélem, Kolumbia ellen folytatja a jó szereplését. Én otthon jobban éltem, mint itt, de fontosabb volt a szabadságvágyam, illetve szerettem volna angolul tanulni. Perthben is kamionozok, ahogy otthon is tettem – volt egy vállalkozásom -, de csak itt a városban. Már
megkaptam az ausztrál állampolgárságot is, amely nagy dolog volt az életemben. Kitűztem ezt a célt, és sikerült"
– árulta el Takács Zsolt, aki egy tálca epret is hozott a játékosoknak az egyik mérkőzés után.
A perthi magyar közösség egyébként is nagyon összetartó, és ezt nemcsak az ajándék eper mondatja velünk. Azon kívül, hogy minden mérkőzésen megpróbálnak ott lenni a drukkerek, valami kis aprósággal, gesztussal mindig meglepik a válogatottat.
Tulics Márton például teljes munkafelszereléssel érkezett a csapat szállodájába, hogy segítsen a válogatott masszőrének, Dóka Gabriellának
minél jobb állapotba hozni a focisták lábait. Honfitársunk Perthben is ezzel foglalkozik, és mint azt elárulta, elég színes a vendégköre, a fiataltól az öregekig, átlagemberektől a profi sportolókig sok mindenki jár hozzá.
A Langley Parkban található arénában egyébként felállítottak a szervezők egy sörsátrat, így a válogatottért szorító drukkereknek volt honnan pótolniuk a folyadékot. Mondjuk
az árak elég húzósak, egy korsó sör 12 dollár, amely nagyjából 2500 forintnak felel meg.
A mobilaréna egyébként nagyon szépre sikerült, mondhatni, hogy szinte minden igényt kielégít, ugyanis az étel és ital mellett kulturált mellékhelyiségek, na és persze jó foci várja a látogatókat.
Ami negatívumként említhető, hogy nincsen ingyenes wifi-hozzáférés – a média munkatársainak sem –, illetve az esti mérkőzéseken nagyon csúszik a műfű, mert miután lemegy a nap, a pára lecsapódik a pályára. Ennek köszönhetően pedig akármilyen focicsukát vesz fel az ember, szinte lehetetlen megállni rajta.
Nézőből is lehetne több a mérkőzéseken, bár hozzá kell tenni, hogy az ausztrálok utolsó csoportmeccsére azért szépszámú közönség látogatott ki.
A szervezők egyébként az aréna főbejáratának közvetlen környezetében is mindent megtettek, hogy semmilyen baleset ne történjen,
bójákkal tették tele az utat, illetve táblák is figyelmeztetik az autósokat, hogy itt bizony rendezvény van.
Még azt is megszabták, hogy honnan lehet gyorsítani. A nem túl hosszú időre nyúló tapasztalatom szerint ez a mindenre kiterjedő irányítási vágy egyébként is jellemzi a helyieket, akik egyébként rendkívül vendégszeretőek. A magyar focisták nem tudnak úgy végigsétálni az utcákon, hogy ne kérjen valaki tőlük egy közös fotót.
„Nekem nagyon tetszik a magyar csapat játéka, így
Ausztrália mellett nektek szurkolok. Amikor csak tudok, kimegyek a meccsre. Jó érzés, hogy megálltak nekünk a focisták,
és tudtunk egy közös képet készíteni, örök élmény marad" – mondta az egyik helyi kisfiú.
A magyar játékosok szálláshelye,
a Hotel Ambassador egyébként nagyjából ötpercnyi sétára van a vb helyszínétől,
így soha nem kell buszra szállniuk a labdarúgóknak, a taktikai értekezlet után – amelyet a szemközti hotelben tart Nagy Lajos szövetségi kapitány – gyalog meg tudják tenni. Egyébként a napi háromszori étkezés is a Comfort Inn nevű hotelben van, mivel a válogatott szállásán nincs konyha.
A szálloda mellett található egy kisbolt is, amely a neve miatt nagy kedvencé vált, ugyanis Olco Mini a neve, vagy ahogy a játékosok hívják, „olcsó mini".
A labdarúgóknak csalódniuk kellett, nem igazán olcsó a bolt, de a közelsége miatt az egyik leglátogatottabb hellyé vált.
Ami pedig a város nevezetességeit illeti, Schaffer Frigyes tiszteletbeli konzulnak köszönhetően gyönyörű helyekre jutottak el a labdarúgók. A kisbuszos túrán többek között az óceánparton nézhették meg a naplementét a válogatott tagjai.
A csapat legbátrabb tagja, Mezőfalvi Loránd meg is mártózott a vízben, amely azért még nem a legmelegebb a perthi tavaszban.
A Kings Parkból pedig lenyűgöző látvány tárult a játékosok szemei elé.
Perth botanikus kertje több mint négy hektáron terül el. Területe nagyobb, mint a New York-i Central Park.
Tavasszal a Kings Park virágba borul, és a szebbnél szebb virágok pompája nagy turistalátványosság. A csapat megtapasztalhatta, hogy este is érdemes ott körülnézni.
Ausztráliában ugyanis jelenleg tavasz van, ami nagyjából annyit tesz, hogy
nappal hiába mutat „csak" 25-26 fokot a hőmérő, nagyon meleg van, este viszont már akár a kabát is elkelhet a fázósabbaknak
– hihetetlen gyorsan bukik le a nap. Ami pedig még talán ennél is érdekesebb, az az esőzés. Öt percig úgy szakad az eső, mintha soha nem akarna elállni, majd szinte azonnal kisüt a nap, és ez így váltogatja egymást órákon át. A torna szervezőit is megviccelte egyszer az időjárás, amely miatt meccseket kellet elhalasztani.
A playoff-kör előtt a parkban és a vadonban élő kengurukkal is találkozhattak a játékosok
– előbbiben még a koalák simogatására is jutott lehetőség –, így Nagy Lajos csapata feltöltődve várhatja a Kolumbia elleni nyolcaddöntőt, amelyet magyar idő szerint kedden reggel 7 órakor rendeznek meg.