A Bayern München korábbi elnöke, Uli Hoeness a klubnál eltöltött 50 év után nyugdíjba ment. A hírrel kapcsolatban - kis túlzással - mindenki kifejtette a véleményét, aki a világ futballjában tevékenykedett az elmúlt 50 évben. Nem maradhatott ki a sorból Christoph Daum sem, aki a következőket mondta:
Soha nem volt egy szimpatikus fickó, de egyéniség, azt nem lehet elvitatni tőle. Nem támadóként, nem győztesként jött a világra, de a küzdőszellemének, akaratának, igazságérzetének köszönhetően mind a pályán, mind a pályán kívül igazi sikeres hadvezér lett."
Elegáns szavak. Egy olyan ember mondta, akinek az életét, karrierjét tette tönkre Uli Hoeness. Közvetve. Mert közvetlenül maga Christoph Daum döntött romba mindent, amit évtizedeken keresztül felépített.
A történet lassan 20 éves. Azokról az időkről van szó, amikor a német labdarúgás legnagyobb válságát élte.
Az 1998-as világbajnokságon a válogatott a negyeddöntőben búcsúzott, a 2000-es Eb-n pedig a csoportkörben
. Németországban ez maga volt a megsemmisüléssel egyenértékű csúfos bukás. A '98-as szégyen kapitánya, Berti Vogts (a két évvel korábban megnyert Európa-bajnoki cím ellenére) távozott, az ezredfordulóra érkezett Erich Ribbeck pedig fel sem tudta melegíteni maga alatt a kispadot, és máris pakolnia kellett. A német labdarúgásban kongatták a vészharangokat, és átmeneti időszakot hirdettek meg. Erre az időszakra egy olyan edzőt kerestek a válogatott élére, aki tapasztalt, nagy tudású, már bizonyított, és nem fél attól, hogy megéghet ebben a szörnyű helyzetben.
A szövetség meg is találta a megfelelő embert: Christoph Daumot.
Daum a fiatal edzői kar egyik legtehetségesebb tagja volt. Még 40 éves sem volt, amikor Bundesliga-győztes edző lett. 1992-ben a Stuttgarttal szerezte meg a Salátástálat. Majd ő lehetett volna az első edző, aki a Bajnokok Ligája csoportkörében irányít német csapatot, ám a selejtezőben hiába ért el jobb eredményt két mérkőzés alapján a VfB a Leeds-nél, Daum kapitális hibája miatt nem folytathatta szereplését. Ugyanis a második találkozó hajrájában egy negyedik külföldit is pályára küldött, és ezt az akkori szabályok nem engedték.
Daum ilyen volt. Szakmailag zseniális, de szertelen, meggondolatlan, szétszórt. Az előbbi, jó tulajdonságából viszont sokat profitáltak játékosai, főnökei a múlt század utolsó éveiben. Leginkább a Leverkusen. 1996-ban vette át a Köln melletti kis település csapatának az irányítását, és olyan magasságokba vitte, ahol az 1904-es alapítása óta soha nem járt.
Négy év alatt szerzett vele három ezüst- és egy bronzérmet a bajnokságban. Ő hozta létre a leverkuseni ezüstcsapatot, olyan focistákkal, mint Nowotny, Ballack, Ramelow, Ze Roberto, Kirsten, Neuville.
2000-ben csak rosszabb gólkülönbsége miatt, hallatlan balszerencsével szorult a gárda a Bayern München mögé a második helyre a tabellán. Edzői pályafutása csúcsán, a legjobb korban, 46 évesen kapta a felkérést a válogatott szövetségi kapitányi posztjára. Erre nem lehetett nemet mondani. Ő lett volna a poszt 1926-os létrehozása óta a nyolcadik. Ki tudja, hány évtizedre?
Ám abban az átmenetinek tűnő időszakban még elkezdte az új szezont a Bayer 04-el. És a hetedik forduló után, október végén robbant a bomba. Uli Hoeness sajtótájékoztatót hívott össze, és a következő bűncselekményekkel vádolta meg Daumot:
kétes ingatlanügyletek, leánykereskedelem, kábítószer-forgalmazás és -fogyasztás.
Hangsúlyozottan az utóbbit tartotta a legsúlyosabbnak. Hoeness leleplezései mögött többféle okokat sejtett a közvélemény. Egyesek szerint a nagy ellenfélt, a Leverkusent szerette volna szétzilálni. Mások szerint a válogatott szövetségi kapitánya posztjára szerződése lejárta után a Bayern akkori edzőjét, Ottmar Hitzfeldet szánta Daum helyett. A romantikus beállítottságúak pedig abban hittek, amit a müncheni sportvezető mondott, neki fontos, hogy egy országot képviselő pozícióban egy tiszta, támadhatatlan ember álljon. Akármi is vezette Hoenesst, óriási vihart kavart. Közvetlen főnöke, a Bayern akkori elnöke, Franz Beckenbauer is azt mondta, hogy amíg be nem bizonyosodnak a vádak, addig a kijelölt kapitányt megilleti az ártatlanság vélelme. Így gondolkoztak a szövetségnél és klubjánál is. Ám jóindulatúan azt javasolták Daumnak, hogy végezzen el egy drogtesztet. A megvádolt edző ezt meg is tette. A kérésnek megfelelően elküldte a hajmintát a kölni laboratóriumba. Néhány nap múlva ennek meg is lett az eredménye.
Nagyon ritkán mérünk ilyen magas értéket. Ha ilyen előfordul, a betegnek azonnal speciális elvonókúrát javaslunk"
– mondta a teszt eredményéről az akkori igazságügyi orvosszakértő. Daumot 63 rendbeli kokainbirtoklással és 100 gramm kábítószer beszerzésére adott utasítással vádolta meg a koblenzi bíróság. Hoeness cinikusan annyit mondott: lehet, hogy érdemes lett volna a minta adása előtt alaposan hajat mosni. A német foci akkor még aktív legendája, Lothar Matthäus pedig a következőképpen reagált: nem értem, miért vállalta a vizsgálatot, ha volt valóságalapja a gyanúsításnak.
A teszt pozitív eredménye után néhány óra alatt Daum egész élete romokba dőlt. Hiába volt péntek délután, és kellett másnap fontos bajnoki mérkőzést játszania
a Bayer 04-nek, az edzőt azonnali hatállyal kirúgták. Majd néhány perccel később a német szövetség is visszavonta kapitányi kinevezését.
Daum egy pillanat alatt űzött vaddá vált. A másnapi Dortmund elleni rangadón a klub alkalmazásában álló, de edzői diplomával nem rendelkező Rudi Völler irányította a Leverkusent. A hazai mérkőzésen volt néző, aki „Christoph Daum, te vagy a legjobb" feliratú transzparenssel jelent meg és volt, aki „Ruuuudi" feliratúval.
A Leverkusen azt a rangadót 2-0-ra megnyerte. A szezon végén kiharcolta a Bajnokok Ligájában való szereplést, éss a Daum által összerakott csapat ott a döntőig menetelt. Klaus Töppmöllerrel a kispadon.
Rudi Völler ugyanis csak átmenetileg irányíthatta a Leverkusent, mert ő kapta meg Daum helyett a szövetségi kapitányi posztot.
A Leverkusen-játékosokra épített válogatott másfél év múlva Rudi Völlerrel a kispadon világbajnoki ezüstérmet szerzett.
Christoph Daum a bukása után azonnal repülőre ült, és Floridában bujkált egy ideig. A következő szezonra tért vissza Európába, Törökországban vállalt edzői munkát. Majd az elmúlt két évtizedben volt klubedző Ausztriában, Belgiumban, szövetségi kapitány Romániában.
Otthon megúszta a börtönbüntetést, így három évig dolgozott hazájában is, Kölnben.
A dómjáról ismert város csapatát felvitte a másodosztályból az elsőbe. Bajnokcsapat trénere volt Törökországban és Ausztriában. Ennél sokkal, de sokkal többre lett volna képes. Mivel már 66 éves, aligha vár rá újabb siker az edzői pályán.