BL-t nyerni nagyobb kihívás lett, mint győzni egy labdarúgó vb-n

Míg korábban szövetségi kapitánynak lenni presztízskérdés volt az edzők körében, napjainkban a sztáredzők inkább a topligákra fókuszálnak. Ennek anyagi és szakmai okai egyaránt lehetnek. Ezeknek járunk utána a következőkben.

Egy edzői karrier története

Hogyan lehet valaki egy nagy múlttal bíró nemzeti labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya? A hagyományos út igencsak rögösnek bizonyulna, mely teljesen szembe megy rohanó világunk trendjeivel. Az edzői iskolából frissen kijött személy először egy helyi klub utánpótlásában kap munkát. Ha ott jól dolgozik, segédedzőként lehetőséget kap a felnőtt csapat kispadján. Végül, ha a vezetőedző távozik, és látják, hogy alkalmas a feladatra, első körben őt kérik fel, hogy vegye át a csapat irányítását. Ez a folyamat ideális esetben 3-5 év.

Tényleg kezd elértéktelenedni az edzők számára a világbajnoki cím? Vicente Del Bosque (j) vagy Joachim Löw (b) biztosan máshogy gondolná ezt Forrás: AFP/Afp Photo

Ha tehát minden jól alakul, kb. 40 éves korában leülhet egy felnőtt klub kispadjára, mint főállású vezetőedző. Itt a klub lehetőségeihez kitűzött céloknak kell megfelelnie. Valahol ez trófeákat, a nemzetközi kupaszereplés kiharcolását, a kiesés elkerülését jelenti, máshol pedig azt, hogy az egyesület filozófiáját tovább vigye, és az párosuljon eredményekkel. Ahogyan egy edző fejlődik, úgy kap egyre nagyobb feladatokat.

E szerint a karrierterv szerint az edzőnek 50-55 éves korára el kell jutni oda, hogy – akár több helyen is - felépített valami komoly dolgot, amiért érdemes arra, hogy egy nemzeti csapat élére is kinevezzék. Sőt, ő maga is elvárja saját magától, hogy egyszer hazája válogatottját kivezetheti egy világbajnokságra, és ott klubedzőként szerzett egy-két évtizedes rutinját felhasználva futballforradalmat hajtson végre.

Ez a hierarchikus felépítettség ma már nem létezik.

Az életkor csak egy szám

Pedig, ha csak az egyes szintek átlagéletkorait nézzük, akkor az igaz, hogy betöltött életkoruk szerint még mindig az idősebbek ülnek a válogatottak kispadján. A 2018-as vb-n az átlagéletkor 56 év volt. A 2020-as Eb-selejtező csoportjainak első két, kijutást érő pozícióiban található csapatok edzői átlagosan 54,6 évesek. A 2019-20-as Bajnokok Ligája csoportkörében dirigáló 32 edző átlagéletkora szintén 50 év felett van (50,8), viszont itt az edzők több mint fele van 50 év alatt (17).

Ami furcsán hathat, hogy az eddigi 21 világbajnok szövetségi kapitány átlagéletkora 49,8 év, vagyis a négy vizsgált lista közül pont egy vb-trófea megnyeréséhez kell a legkevesebb tapasztalat.

Alberto Supicci, az 1932-es vb-győztes uruguayi kapitány pont olyan idősen nyerte meg a történelem első vb-jét, mint amilyen korban az idei BL-szezon legfiatalabb edzője, az RB Leipziget irányító Julian Nagelsmann van (32 éves).

Gulácsi Péter alig három évvel fiatalabb, mint edzője, a 32 éves Julian Nagelsmann Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Jan Woitas

Szintén nem támasztja alá a klasszikus életpálya-modellünk létjogosultságát az az adat sem, miszerint a labdarúgás történetének eddigi legidősebb világbajnok edzőjének, Vicente Del Bosquénak a 2010-es életkora szintén nem éri el a 60 évet. A spanyolokat a világ tetejére vezető kapitány 59 esztendős korában ért fel a csúcsra. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy 2018-ban Didier Deschamps a franciák kispadján 49 évesen múlta felül azt a tizenegy (!) 60 évnél idősebb edzőt, aki Oroszországban kapitányként tevékenykedett.

A világ változik

A világ labdarúgása a technológiai (big data) és gazdasági forradalomnak köszönhetően teljesen átalakult. Az új dolgokat először a klubfutballban, azon belül is az európai topligákban (angol, spanyol, német, olasz és francia) láthatjuk.

Napjaink elanyagiasodott világában már azt nevezhetjük jó edzőnek, aki hétről hétre előáll valami újjal,

ezzel bizonyítva alkalmasságát a feladatra. A hétköznapok fontosabbak lettek az ünnepnapoknál.

Régebben a világ éppen aktuálisan legjobb 10-15 edzőjéből legalább 8-10 a nemzeti csapatokkal foglalkozott.

Vegyük a 2002-es világbajnokságot, amikor Guus Hiddink, Rudi Völler, Giovanni Trapattoni, José Antonio Camacho, Marcelo Bielsa, Luiz Felipe Scolari, Sven-Göran Eriksson, vagy Bora Milutinovic egyaránt benne voltak a legjobb 15 szakvezetőben.

Ha ugyanezt lefuttatjuk a 2018-as vb kapitányainak névsorában, onnan maximum Joachim Löw, Didier Deschamps és Óscar Tabárez nevét tennénk be a sztáredzők közé.

Luis Felipe Scolari, a Brazíliával 2002-ben világbajnoki címet nyert szövetségi kapitány Forrás: AFP/Antonio Scorza

A Bajnokok Ligája, illetve a már említett topligák megnyerése a 21. századra sokkal nagyobb kihívássá vált, mint egy válogatott tornán felérni a csúcsra. Ha jobban belegondolunk, ebben semmi meglepő nincs. Egy top nemzeti csapat kapitányaként elég két évente 7 - vagy még kevesebb - mérkőzésen sikeresen teljesíteni. Ezzel szemben egy sztárcsapatban hetente két új kihívás vár, és idényenként 50-55 mérkőzésen kell folyamatosan jó teljesítményre ösztökélni a legjobb futballistákat.

Visszafordítható-e a trend?

Tekintve, hogy az igazi gazdasági ereje már inkább a klubfutballnak van. Így,

ha nem alakul át az edzőknél a belső értékrend, akkor a legjobb edzőket továbbra sem a válogatottak kispadján kell majd keresni.

A trend azt mutatja, hogy egyre kevesebben áldozzák be a hétköznapokat. Az igazi szakmai kihívások is hétről hétre érkeznek, nem pedig kétévente. Aki lemarad, kimarad.

Vajon Jürgen Klopp lesz-e az első sztáredző, aki úgy dönt, hogy szeretne szövetségi kapitány lenni? Forrás: AFP/Paul Ellis

Talán éppen ezért nem akarnak kiszállni a csúcsfutball jelentette mókuskerékből a topedzők. Meggyőződésünk, hogy amíg valamelyikükből nem szakad ki valami romantikus érzés, hogy ő márpedig irányítani szeretné hazája nemzeti csapatát, addig a szövetségi kapitányi poszt csak tovább fog devalválódni, és a topcsapatokból való átlépés megszűnésével élesen elválhat egymástól az edzői szakma ezen két szeglete.

Zárásképp pedig játsszunk el a gondolattal, milyen nagyszerű is lenne Carlo Ancelottit vagy Massimiliano Allegrit az olasz válogatott kispadján látni. Vajon mire lenne képes egy Cristiano Ronaldo utáni portugál válogatottal José Mourinho? Mit hozna ki Pep Guardiola abból a spanyol generációból, mely 2019-ben az U19-es, és az U21-es Eb-t is megnyerte? Milyen utat választana Argentínában a Messi-korszak után Diego Simeone vagy éppen Mauricio Pocchettino? Hogyan ültetné át a rock n'roll futballt a német válogatottba a 2024-es, hazai rendezésű Eb-n Jürgen Klopp? Nem mindennapi kérdésekre nem mindennapi válaszok születnének.