A pályán szétrúgták Maradonát, a lelátón megszületett a Bajnokok Ligája

Az 1987-88-as Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) első fordulójában a sorozat rekordbajnoka összekerült a világ legjobb futballistáját foglalkoztató csapattal. Az, hogy a Real Madrid és a Diego Maradonát foglalkoztató Napoli közül az egyik csapat már a második fordulóban sem lesz ott elgondolkoztatta az olasz és az európai foci leggazdagabb befektetőjét, aki attól tartott, hogy ez akár az ő csapatával is megtörténhet. Hacsak nem jön létre egy kimondottan az európai foci óriásaira szabott sorozat. Létrejött. Nem akkor és nem ott, de megszületett.

1987. május 10. örökre az SSC Napoli történetének legszebb napja lesz: a Diego Maradona vezette csapat 1-1-es döntetlent játszott a Fiorentina ellen a Stadio San Paolóban, és a Serie A utolsó előtti fordulójában bebiztosítatta a klub első scudettóját, azaz bajnoki címét. A csapat 22 fős keretében egyetlen, de igazán minőségi légiós volt: az 1986-ban világbajnok argentin válogatott zsenije, Diego Armando Maradona.

A Napoli (amelyik abban az évben az Olasz Kupát is megnyerte) első ízben indulhatott el a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, azaz a BEK-ben. Miután a Napolinak ez volt az első találkozása a nemzetközi klubfocival,

hiába volt a campaniai csapat az akkoriban talán legerősebb európai bajnokság győztese, nem lehetett kiemelt az első forduló sorsolásánál.

Ettől persze még kaphattak volna olyan ellenfelet, akit könnyűszerrel elintéznek, de a vaksors máshogy rendelte: a spanyol bajnok, hatszoros BEK-győztes Real Madriddal kerültek össze.

Pic | Napoli vs Real Madrid. 1987/88. Captains: Maradona vs Santillana pic.twitter.com/1ODFMq3aaQ

— Real Madrid Info (@RMadridInfo) December 12, 2016

Az első mérkőzésre Madridban került sor, méghozzá méltatlan körülmények között: a Real századik hazai BEK-mérkőzésén üresek voltak a lelátók, miután az UEFA zárt kapus büntetést szabott ki a spanyol bajnokra az előző sorozat elődöntőjében, a Bayern München elleni mérkőzésen történt rendbontások miatt. Még a fővárosiakkal nem éppen szimpatizáló barcelonai Mundo Deportivo is elkeseredetten írt másnapi tudósításában a „jéggé fagyott" hangulatról és a gyepen „árván maradt" játékosokról is. Ahogy arról is beszámolt, hogy a Real holland vezetőedzője, Leo Beenhakker nagyjából így fogalmazta meg a hazaiak taktikáját: „Intézzétek el őket!".

A haditerv különösen Maradona kikapcsolására készült, és a spanyolok nem is szórakoztak, szanaszét rúgták a 90 perc során az argentint. Az olaszok a meccs végére teljesen kiborultak, valaki egy jeges tömlőt is hozzávágott Beenhakkerhez,

akit a Napoli egyik védője, Salvatore Bagni maffiózónak nevezett a meccs után.

Amit Michel büntetőjével és Fernando De Napoli öngóljával 2-0-ra nyert a Real, így a holland mester könnyű szívvel kért bocsánatot a visszavágó előtt az első mérkőzés „különleges körülményei" miatt.

Brutális sorsolás

Egy bekezdést okvetlen megér a Real Madrid további útja a kiírásban, ugyanis, mintha folyamatosan csak a vesztüket akarta volna a sors. A Napoli után a következő körben a címvédő FC Porto várt a spanyolokra, őket két 2-1-es győzelemmel búcsúztatták. A 3. fordulóban, azaz már a negyeddöntőben következett az előző idény másik döntőse, a Bayern München. Ráadásul egy évvel korábban éppen a bajorok elleni botrány miatt kapott két zártkapus meccsre szóló büntetést a Real, miután a csapat ultrái nehezen viselték a gyűlölt rivális továbbjutását. Ezúttal a Real jutott tovább (2-3, 2-0), hogy az elődöntőben a fennállása legnagyobb sikerét elérni készülő, halálosan unalmas PSV Eindhoven két bűnrossz (1-1, 0-0) meccsen kiejtse őket.

Maradona, aki 1984-ben éppen Spanyolországból, az FC Barcelonától került akkor világrekordot jelentő összegért – mai árfolyamon nevetségesnek ható 12 millió euróért – Nápolyba, az olaszok rutintalanságával magyarázta a sima vereséget. „Nem kell nagy következtetéseket levonni. Először szerepeltünk Európában, ezért nem láthatták még az igazi Napolit" – mondta Diego. A következő szezonban a csapat megnyerte az UEFA-kupát, megcsillogtatva valamit abból a bizonyos „igazi Napoli"-ból.

A pályán történtek ellenére, illetve részben éppen amiatt, sokan gondolják úgy, hogy

ez volt az a mérkőzés, ami megváltoztatta az európai klubfutballt, és, ami a BEK-et leváltó Bajnokok Ligája elindításához vezetett.

A madridi mérkőzést ugyanis a helyszínen nézte meg az olasz és az európai foci egyik legnagyobb hatalmú embere, az AC Milan elnöke és tulajdonosa, Silvio Berlusconi.

A figyelmét azonban egyáltalán nem a pályán futkározó és egymást szétrúgni igyekvő sztárok látványa kötötte le, gondolatai két dolog körül forogtak: először is, hogy micsoda pazarlás a kontinens legjobb csapatai közül kettőt rögtön az első körben egymásnak ereszteni, hogy aztán az egyiket törvényszerűen el is veszítse a sorozat, miközben játszhattak volna ők akár az elődöntőben is egymás ellen. A másik, igazán gyomorszorító gondolata pedig az volt, hogy a következő szezon(ok)ban

ez az ő csapatával, a líramilliárdokból felépített AC Milannal is megtörténhet.

Berlusconi biztos látta a jövőt, bár nagy jóstehetség nem kellett hozzá, hogy ezzel a csapattal előbb vagy utóbb a BEK-ben fog szerepelni, igaz, nekik több szerencséjük volt a sorsolással: a következő szezonban csak az elődöntőben kerültek össze a Real Madriddal, ahol porrá is zúzták a spanyolokat (1-1, 5-0), hogy aztán a döntőben a román Steaua Bucuresti-tel is hasonlóan járjanak el.

Berlusconi nem értette, mi a jó abban az európai szövetségnek (UEFA), hogy egy rosszul sikerült kilencven perc, vagy éppen balszerencse miatt elveszíti a sorozat egyik legjobb, és a tévénézőket leginkább vonzó csapatát. Ne felejtsük el, hogy az olasz milliárdosé Európa egyik legnagyobb magánkézben lévő televíziós cége, a Mediaset.

Berlusconi a Mediaset logója alatt, avagy a pénz pénzt fial Forrás: AFP/Filippo Monteforte

1991-ben a World Soccernek adott interjúban el is ismerte, hogy féltette a Milant egy hasonló kudarctól, egyúttal be is lökte a sírba a BEK-et.

A BEK egy történelmi anakronizmussá vált. Gazdasági nonszensz, hogy egy olyan klub, mint az AC Milan az első fordulóban elbúcsúzzon. Ez nem vall modern gondolkodásra

– mondta a politikus, üzletember.

Márpedig ő éppen a többiek előtt egy-két lépéssel járó „modern" gondolkodásáról volt híres. Soha nem csinált titkot belőle, hogy 1986-ban éppen azért vette meg a Milant (a csapat elkötelezett szurkolójaként, egyébiránt), hogy a Mediasettel együtt járassa csúcsra a két brandet. Az egyikből megcsinálja Európa legjobb csapatát, amit majd mindenki látni akar, ha máshol nem, hát az ő tévéjében, úgyhogy nézi szépen a Mediaseten futó közvetítéseket, hogy aztán állandó nézője legyen a Berlusconi-birodalom valamelyik tévéjének. Abban is biztos volt, hogy az emberek hajlandóak lennének fizetni az élményért, azért meg pláne, hogy hétről hétre Európa legjobb csapatait láthassák.

Berlusconi talán már a Bernabéu díszpáholyában elkezdte tervezni a következő évek európai szuperligáját, ahol a kontinens legjobb csapatainak mérkőzései szórakoztatják a szurkolókat, a resztli nélkül. Ez ugyan azóta sem valósult meg – bár újra és újra felmerül egy, az amerikai profi ligák mintájára szerveződő európai szuperbajnokság ötlete – de tény, hogy öt évvel a madridi meccs után

elindult a Bajnokok Ligája, amelyből a legerősebb bajnokságok és a leggazdagabb csapatok mára szinte teljesen kiszorították kicsiket és szegénye(bbe)ket.

Habár az európai szuperliga terve olyannyira nem volt új, hogy már a BEK-et életre hívó Gabriel Hinot is valami hasonlóban gondolkodott, ahogy a '70-es évek végén a Liverpool is bejelentkezett az ötlettel, de Berlusconi minden korábbinál elszántabban és tervszerűbben nyomult. Miután a Real Madrid akkori elnöke, Ramon Mendoza kikosarazta, közzétett egy „kiáltványt" a Times magazinban az ún. Európai Televíziós Szuperligáról, ami pillanatokon belül meghozta az áttörést.

A tervet felkarolta a Saatchi and Saatchi nevű ügynökség, és megbízták Alex Fynn nevű futballbolond munkatársukat, hogy lásson hozzá a projekt kidolgozásához. „Azt tettem, amiről úgy gondoltam, hogy Berlusconi szeretné, függetlenül attól, hogy jó-e az a focinak.

A mi Szuper Ligánk az érdemeken, a hagyományon és a tévés nézettségen alapult, azaz kimondottan a nagy tévés piacokra volt szabva.

Úgy emlékszem, hogy összesen 18 csapattal indult volna, és az angol, az olasz és a spanyol bajnokság adott volna két-két együttest" – mesélt a harminc évvel ezelőtt történekről Fynn az Independentnek.

A tervet ugyan az UEFA lesöpörte az asztalról, de nem dobta a szemétbe, ugyanis az ő fantáziájukat is megmozgatta. 1991-ben egy rendkívüli kongresszuson – mit ad Isten – már Ramon Mendoza és a skót Rangeres elnöke, Campbell Ogilvie állt egy tervvel a 35 tagország képviselői elé, miszerint a negyeddöntőket csoportkörre cserélik, ahol bajnoki rendszerhez hasonló rendszerben mérkőzik meg egymással minden csapat két-két alkalommal. Az UEFA rábólintott az elképzelésre, és modern gondolkodásról tanúságot téve azon nyomban el is adta az átszabott kupasorozat marketingjogait egy TEAM nevű cégnek. 1992 őszén pedig el is indult hódító útjára a Bajnokok Ligája.

Indul a BL - csak erre vártál? Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frankhoermann/Sven Simon

A nagy terv egyik hátulütője azonban éppen az lett, ami miatt az egész BL-elindult. A létszám felduzzasztásával (nyolcról, 16-ra, majd 24-re, végül 32 csapatosra hízott a főtábla) a csoportkör befejeztével az első egyenes kieséses körben összejöhetnek Barcelona–PSG, Liverpool–Bayern München, Real–PSG, Barca–Chelsea párosítások, hogy csak az elmúlt két idényből szemezgessünk. Másrészt az európai szurkolók szeretik a változatosságot, és gyorsan ráunnak az évről-évre ismétlődő párosításokra. Ráadásul az UEFA sem lehet nyugodt: a Berlusconi korai ötleteit magukévá tevő klubok és ligák egyre több és több pénzt keresnek, amivel párhuzamosan a befolyásuk is nő, olyannyira, hogy folyamatosan újabb és újabb nekik kedvező változtatásokra kényszerítik a szervezetet.

„A nagy kluboknak sosem lesz elég pénzük, ezért aztán bárhogy is változtatod a szabályokat, ők soha nem lesznek elégedettek" – vonta le a kissé ijesztő tanulságot Alex Fynn.