Leverkusenben szerda este találkozik az NSZK félelmetes csatárpárosa

Bundesliga gólkirály, UEFA Kupa-győztes, világbajnok, Európa-bajnok. Sikeres és bukott szövetségi kapitány, elüldözött klubedző. Most visszatért hazájába. Szerda este pedig azzal az emberrel is találkozik, akivel harminc éve az NSZK legfélelmetesebb párosát alkották a válogatottban. A Klinsmann-Völler randevú lesz a szerda esti Bundesliga-forduló egyik legérdekesebb történése.

Jürgen Klinsmann talán az utolsó világklasszis német középcsatár. Az 1990-es világbajnokságon Rudi Völlerrel alkotott párosára ma is könnyes szemmel emlékeznek a német futball rajongói.

1988-ban, 23 évesen gólkirály lett a Stuttgart játékosaként.

Klubszinten talán mégsem ért el olyan sikereket, mint az várható lett volna egy ilyen korszakos zsenitől. Pedig négy nagy bajnokságban is játszott, de nem mindenütt olyan csapatban, amellyel történelmi sikereket érhetett volna el. Az akkor nem éppen csúcson lévő (ma egyébként csak másodosztályú) Stuttgartban öt évig szerepelt. Innen került be a válogatottba, lett világszerte elismert játékos.

Jürgen Klinsmann öt évig játszott Stuttgartban, onnan került be a válogatottba is Forrás: https://greatsofthegame.tumblr.com/

24 évesen nőtte ki a VfB-t, igazolt az Interhez az olaszországi foci vb előtt egy évvel. Az Internazionale játékosaként szerzett világbajnoki aranyérmet,

a római döntőben ellene követte el Monzon azt a brutális szabálytalanságot, amellyel emberelőnybe került az NSZK válogatottja.

Ez az emberelőny végül az aranyérem megszerzésének egyik kulcspontjává vált.

Három milánói év után két évet szerepelt a Monacóban és egyet a Tottenhamben. Utóbbi messze nem volt olyan szinten, mint napjainkban. 30 éves koráig sem bajnoki, sem nemzeti kupa győztese nem volt. Talán ezért igazolt a Bayern Münchenhez.

A bajor csapattal végre nyert bajnoki címet, és 1996-ban UEFA Kupát is.

Ám mivel a csúcson lévő francia Jean-Pierre Papin volt a csatártársa, nem egyértelműen Klinsmann volt ott a sztár. Az 1996-os Európa-bajnoki győzelemnél sem, végig sérüléssel küszködött (az elődöntőt ki is hagyta) ám végül a kupát ő vehette át II. Erzsébet királynőtől. Világ- és Európa-bajnokként vonult vissza, miután a két müncheni szezon után még volt egy újabb sikertelen éve a Tottenhamnél és a Sampdoriánál is. Nagy kérdés, hogy egy ilyen korszakos zseni miért ezekre a klubokra pazarolta tehetségét?

Klinsmann emeli magasba az Eb-trófeát 1996-ban Forrás: www.dfb.de

1998-ben hagyta abba az aktív játékot és kihasználva, hogy különleges érzékének köszönhetően mind az olasz, mind az angol nyelvet tökéletesen elsajátította, az üzleti életben helyezkedett el. Talán ő lepődött meg a legjobban, hogy

edzői rutin nélkül szövetségi kapitánynak kérték fel a hazai rendezésű világbajnokságra készülő Németországban.

A német szövetségre akkor a teljes kapkodás volt jellemző. A megalázó 1998-as vb, és a 2000-es Eb-szereplés után már minden illetékes bánta, hogy megszerezték a 2006-os rendezést, hiszen történelmi mélyponton volt a nemzeti csapat. Ráadásul a hosszú távra tervezett kapitányjelöltről, Christoph Daumról kiderült, hogy kábítószerfüggő, így a szakmai munka irányítóposztjára nehezen találtak megfelelő embert. Rudi Völler edzői papírok nélkül ideiglenesen elvállalta a feladatot (és nyert egy világbajnoki ezüstérmet 2002-ben – így néz ki a hullámvölgy a német fociban), de a váratlan siker után ismét kapitány nélkül maradt a német válogatott. Ekkor kérték fel a posztra a rutintalan, ám nagyon népszerű Klinsmannt. Aki edzői karrierjét rögtön a világ egyik legsikeresebb válogatottjának kispadján kezdhette. Minden idők kilencedik német szövetségi kapitányaként. A szándék egyértelműnek tűnt. Senki nem várt világbajnoki aranyat tőle, inkább azt, hogy az esetleges bukást az ő népszerűsége valahogy tompítsa. Mert az is tudott volt, hogy ő leginkább az arcát adja ahhoz a válogatotthoz. A félkészülési időszakban alig lehetett Németországban látni. A Berliner Zeitung csak kaliforniai internetes edzőnek titulálta. Az érdemi munkát akkor is, és a világesemények környezetében is a segítője végezte. Aki viszont játékos-pályafutását tekintve, ismertség és elfogadottság terén a közelébe sem érhetett. Bizonyos Joachim Löw. A terv bevált, a 2006-os világbajnokság során miután a (gyenge) csoportból Németország viszonylag meggyőző produkcióval továbbjutott kitört a Klinsmánia. Az egyenes kieséses szakaszban az örökké színtelen-szagtalan Svédország ellen sem lehetett gond, és miután 11-es párbaj után kiverte a csapat az esélyesebb Argentínát már sokan varázslónak gondolták Klinsmannt. Pedig neki már akkor is nagyobb volt a PR-ja, mint a szaktudása. És ha lett volna esze, akkor

a vb-bronzmérkőzés megnyerése után visszatért volna az üzleti életbe.

Ezzel örökre megsüvegelendő teljesítménnyel zárta volna edzői pályafutását. Ám ő elhitte, hogy a Löwvel együtt összebarkácsolt bronzérmet majd egyszer túl is szárnyalhatja. Ez az ő tévedése volt, az meg a Bayern München illetékeseié, hogy kinevezték őt a Rekordbajnok élére. Ottmar Hitzfeld után, 2008-ban.

Klinsmann a vb-bronz után a német válogatott kispadját a Bayern Münchenére cserélte - itt éppen Frank Riberyvel szakmázik Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Stefan Puchner

Minden idők egyik legrosszabb Bayern-edzője lett. Hozta az amerikai „meg tudod csinálni", a „bízz magadban"- mentalitást, és merőben újszerű dolgokat próbált bevezetni a meglehetősen konzervatív klubnál. Kezdeményező kedve nem volt ott újkeletű, hiszen amikor játékosként ott szerepelt, akkor is voltak hajmeresztő dolgai. Ám akkor az elnököt Franz Beckenbauernek hívták, aki hatalmi szóval, még csírájában elfojtotta Klinsmann reformötleteit. Közölte, hogy

amíg ő itt pozícióban van az FC Bayernből nem lesz FC Hollywood.

Egyébként Klinsmann pályafutása vége felé meglehetősen ideges, már-már alattomos játékossá vált a pályán. És a hírek szerint a háttérben sem fékezte magát. A Bayernnél töltött idő alatt többek között Oliver Kahn kapussal is komolyan összebalhézott. Sokak szerint emiatt lett Kahn a 2006-os világbajnokságon csak második kapus Jens Lehmann mögött.

A sors fura fintora, hogy Kahnnak akkor volt a búcsúgálája, amikor Klinsmann irányította a müncheni csapatot és a kapuskirály fanyar humorral megjegyezte előtte: remélem ezen a meccsen azért pályára enged.

Ez még a szezon kezdetekor történt, de Klinsmann a bajnokság során is adott jócskán témát a német focival foglalkozóknak. A csapat teljesítménye hullámzó volt, a mutatott játék közönségbosszantó. És ehhez jöttek olyan apróságok, hogy külföldit nevezett ki a csapatkapitánynak, a meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó holland Mark van Bommel személyében. Amerikai futballistát csábított a csapathoz, Landon Donovant, aki messze nem érte el a kívánt szintet.

Az edzőközpontot Buddha-szobrokkal, meg mindenféle szakrális tárgyakkal rakta tele, próbálta rávenni játékosait, hogy vegyék igénybe a lelki ráhangolódás ezen eszközeit is.

Ekkor mondta neki Luca Toni, az olasz világbajnok, hogy „mester, hagyjon engem ezekkel a hülyeségekkel, megvan nekem a saját vallásom!" A közönség meg a pályán nyújtott teljesítményre nem volt vevő, úgyhogy hamar kikezdte a reformer edzőt. Aki az eredményekkel is adós maradt. Tavasszal öt gólt kapott a csapat a Wolfsburg otthonában, a negyeddöntőben esett ki a Német Kupából és megalázó módon bukott el a Bajnokok Ligájában.

Egy szezont sem tudott végigcsinálni a Bayern edzőjeként.

A német válogatott és a Bayern kispadja után az Egyesült Államok szövetségi kapitányi pozícióját kapta meg. Az előző két állomáshelye után ez a nyugalom szigetének tűnhetett. Más hagyományok, más igények, más elvárások. A Németországban nem éppen tolerált dolgokra arrafelé vevők az emberek. Arra viszont már kicsit sem voltak vevők, ahogy a 2018-as világbajnoki kvalifikáció utolsó fázisában a hatfős csoportban kezdte szereplését a válogatott. Otthon kapott ki Mexikótól, majd Costa Rica vendégeként 4-0-ra ütötték ki őket. Eddig tartott Klinsmann ottani szerepvállalása,

végül a vele kezdett zuhanórepülés teljes megsemmisüléssel ért véget. A négy vb-szereplést érő helyet Mexikó, Costa Rica, Panama és Honduras vitte el az Egyesült Államok elől.

Ennél nagyobbat aligha bukhatott volna. És Klinsmann, akinek egyáltalán nem megélhetési kérdés az edzősködés, csak nem akar elszakadni a kispadtól.

Az amerikai kaland finoman szólva nem jött be Jürgen Klinsmannak - csúnyán leszerepelt az USA szövetségi kapitányaként Forrás: AFP/Frederic J. Brown

Eddigi legnagyobb kihívása előtt áll most. Mert a főváros csapatának, a Herthának meglehetősen szerény tudású játékosai vannak. Bár lehet, hogy éppen az ő esetükben vezethet eredményre a lelki hókusz-pókusz. A bemutatkozás a szokásos bulvár-Klinsmannos lett.

Miközben az első találkozója előtt operatőrök tucatja készített felvételt róla a padon, ő idétlen vigyorral előszedte mobiltelefonját, és ő is felvette a médiamunkásokat.

Az biztos, hogy nem a bajnoki címet várják Berlinben Klinsmanntól. És az is biztos, hogy a szokásos ajtón beesős kezdésnek rögtön lett egy magyar áldozata: Petry Zsolt addigi kapusedzővel ugyanis nem kíván együtt dolgozni. Azt nyilván soha nem fogjuk megtudni, hogy ehhez a döntéshez van-e köze Zsolt egyik tavalyi nyilatkozatának. Ekkor ugyanis a Klinsmann fiával együtt dolgozó magyar szakember a Berlin Kuriernek kijelentette, hogy Jonathan Klinsmann koncentrációjával, munkamoráljával elégedetlen, nem elég karizmatikus egyéniség, nem is igazán elszánt. Jonathan Klinsmann már nincs a klubnál, itt van viszont az édesapja, Jürgen, aki

egy döntetlen és egy vereség után szombaton megszerezte az első győzelmét a Herthával.

Nyilván ez még nem igazán az ő csapata, majd csak a téli felkészülés után lesz az. Addig viszont még van két találkozója a Herthának, melyek közül a szerdai igen különleges lesz az új vezetőedzőnek.

Klinsmann a Hertha edzőjeként próbálja visszaállítani szakemberi renoméját Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Soeren Stache

Ugyanis Jürgen Klinsmann a Bayer Leverkusen ellen vezeti játékosait. A Bayer sportigazgatója Rudi Völler.

Az a sportember, akivel azt a fantasztikus támadó duót alkotta az 1990-es világbajnokságon, és aki közvetlen elődje volt a német válogatott szövetségi kapitányi posztján.

Meglátjuk, hat-e itt is a sokszor megbukó Klinsmann-varázslat.