Marseille: 50 éves lett a magyar futball nagy tragédiája

Vágólapra másolva!

1969. december 3-án a magyar labdarúgó-válogatott 4-1-es vereséget szenvedett Marseille-ben a csehszlovák csapattól. Ezzel Magyarország – a futballtörténelem során először – elbukott egy vb-selejtezőt, és nem jutott ki a mexikói vb-re. A meccsről az elmúlt 50 évben rengeteg mindent megírtak. A 4-1-es vereség kabaréjelenet főszereplője lett, Mészöly Kálmán a francia város repülőterén mondta azt a Népsportnak, hogy „a mi időnk lejárt", Szepesi György meg azt harsogta a rádióban, hogy „jönnek a csehszlovákok". 50 év elteltével azonban az is érdekes lehet, hogyan készült fel a magyar válogatott erre a pótselejtezőre, meg az is, hogy utána hogyan öntötték ki a fürdővízzel együtt a válogatottat. Ha a most következő visszaemlékezést elolvassák, rájöhetnek, hogy Magyarország még pályára sem lépett Marseille-ben, de máris elveszítette ezt a meccset.

1969. november 29. Budapest, Népstadion
Mészöly Kálmán havat lapátol

Azon a napon, amikor a csehszlovák válogatott megérkezett Marseille-be (azaz négy nappal a számukra is sorsdöntő vb-selejtező előtt), a Sós Károly vezette magyar válogatott a Népstadionban készült 2x35 perces edzőmeccsre a Kossuth KFSE ellen. A magyar szakvezetés ezt a szentendrei amatőr brigádot szemelte ki edzőpartnernek Marseille előtt.

A korán jött tél, a 20 centis hó a Népstadiont sem kímélte, a szövetségi kapitány a játékosok kezébe lapátot adott, hogy a felkészülési mérkőzést egyáltalán le lehessen játszani.

„Köd, hó a Stadionban" – írta a másnapi számában a Népsport, nem elfelejtve azt, hogy

Mészöly Kálmán milyen lelkesen takarította a havat

az egyik tizenhatoson belül. A meccset 10-0-ra nyerte meg a magyar válogatott a Kossuth KFSE ellen, de még ezen az edzőmeccsen is beütött a krach: a lelkes szentendreiek minden bizonnyal úgy gondolták: ez nekik az életük mérkőzése lesz. Oda is pakoltak egy csomagot; az olimpiai bajnok Menczel Iván bal combjába térdeltek bele, de Bene Ferenc is kapott szépen, az ő lába is megsínylette ezt a mérkőzést.

Illovszky Rudolf szövetségi kapitány eligazítást tart a játékosoknak az "A" válogatott - Ifjúsági válogatott labdarúgó edzőmérkőzésen Forrás: MTI/Petrovits László

A teljesen fogalmatlan szövetségi kapitány, Sós Károly tehát úgy gondolta: ez lesz a legjobb felkészülés Marseille-re. Az NDK-ból hazavezényelt szakvezető az 1967-ben lemondott Illovszky Rudolf helyét vette át a padon. Korábban megírtuk, hogy az ostoba és szűklátókörű szocialista sportvezetés, Csanádi Árpáddal az élen, addig piszkálta Illovszkyt, amíg az lemondott. Persze mindez nem a nyílt színen zajlott.

Csanádi már 1967-ben fejébe vette, hogy kinyírja Illovszky Rudolfot.

1967 októberében a magyar válogatott úgy utazott el az NDK elleni Eb-selejtezőre, hogy egy vereség esetén is továbbjut a negyeddöntőbe. Az egyetlen tét az volt, hogy magyar győzelem esetén a válogatott a France Football év végi rangsorát az első helyen zárja. Az NDK (a kispadján Sós Károllyal) 1-0-ra nyert. Ekkor az OTSH elnökhelyettese, Csanádi Árpád azt találta ki, hogy Illovszky alkalmatlan, bezzeg Sós Károly. Ám végül nem lépte meg a cserét. Csakhogy mindez Illovszky fülébe jutott, aki azonnal lemondott.

A helyére érkező Sós Károly pedig az első pillanatban nevetség tárgya lett.

A játékosokat nem ismerte, és a futballról alkotott nézetei is roppant primitívek voltak. Vinkovics Lajos gyúrót rendszeresen Sinkovitsnak szólította (a színész Sinkovits Imre után), de a saját játékosait sem ismerte meg. Mészöly Kálmánt rendszeresen Pixinek hívta (ez Solymosi Ernő beceneve volt), Göröcs „Titi" nála Tichyként jelent meg, de olyan taktikai értekezletet is tartott, amelyen a mágneses táblára 12 játékost rakott fel. Ekkor szólalt meg Mészöly Kálmán: „Mester, létszámfölényben könnyű dolgunk lenne."

Lakat Károly még játékoskorában. 1967-ben sokan remélték, hogy ő lesz a szövetségi kapitány. Nem lett. Forrás: Fortepan

Sós azt a bravúrt is elkövette, hogy 1968-ban a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőben a budapesti 2-0-s győzelem után Moszkvában 3-0-ra kapott ki a csapatával, így Magyarország nem került be az Európa-bajnokság négyes döntőjébe. Az MLSZ azonban kitartott a teljesen alkalmatlan edző mellett. Sőt, még ösztökélte is. Hegyi Gyula, aki akkor az MLSZ elnöke volt, alaposan leszidta Sóst, amiért az szövetkezni akart az NB I-es edzőkkel. Hegyi szerint az élvonalbeli csapatok kispadján ülők közül Lakat Károly azért volt sértett, mert Illovszky távozása után nem őt kérték fel kapitánynak, Illovszky meg azért volt sértett, mert a magyar sportvezetés kicsinálta őt.

És maga ezekkel az emberekkel akar megegyezni? Nagy marha maga, Sós elvtárs" –

a korabeli szem- és fültanúk így idézték fel a párbeszédet.

1969. szeptember 14., Prága
Mészöly Kálmánt a zuhany alól hívják vissza

A magyar válogatottnak 1969. május 25. és november 5. között kellett lejátszania az összes – 6 – vb-selejtezőjét. A csoportban a csehszlovákok mellett Dánia és Írország kapott még helyet. Korábban szintén megírtuk már, hogyan szenvedett súlyos sérülést Albert Flórián Koppenhágában, a dánok elleni meccsen és azt is elmondtuk, hogyan tette tönkre Albert pályafutását a Népsport akkori nagyhatalmú újságírója, Borbély Pál.

Albert Flórián és Mészöly Kálmán. Előbbi a dánok elleni vb-selejtezőn megsérült, utóbbit Sós Károly Prágában lecserélte Forrás: MTI

A csehszlovákok elleni, prágai vb-selejtezőn Magyarország 3-1-re vezetett,

a szünetben Sós kapitány a védelemben kiválóan játszó Mészöly Kálmánt le akarta cserélni.

A csapatkapitány, Göröcs János rohant oda Sóshoz, hogy megakadályozza ezt. Sós ekkor engedett, Mészölyt a zuhany alól hívták vissza, de a második félidő elején a magyar szövetségi kapitány mégis cserélt. A csehszlovákok 3-1-ről 3-3-ra egyenlítettek. Ha ezt a mérkőzést Magyarország megnyeri, akkor nincs Marseille, egyenes ágon juthattunk volna ki a mexikói világbajnokságra.

Miért Marseille?

Kevesen tudják, hogyan került a franciaországi kikötővárosba ez a vb-pótselejtező. Amikor 1969. november 5-én a magyar válogatott Budapesten 4-0-ra legyőzte Írországot az utolsó vb-selejtezőn, pontegyenlőség alakult ki a két csapat között. Bár a magyar válogatottnak jobb volt a gólkülönbsége (nekünk + 6, a csehszlovákoknak +3), valamint Magyarország az egymás elleni eredményeket tekintve is jobban állt a csehszlovákoknál, mégsem ez döntött. Pótselejtezőt kellett játszani.
November 6-án Budapesten a magyar és a cseh szövetségi képviselők tárgyalóasztalhoz ültek, de sem a meccs időpontjában, sem a helyszínben nem tudtak megállapodni. A következő egyeztetésre 1969. november 12-én, Pozsonyban került sor. A felek 6 órán át gyűrték egymást. Először a dátumban sikerült megállapodni: 1969. december 3. mindkét szövetségnek megfelelt. A helyszínben azonban nem. A magyarok az NDK-t, Lengyelországot és Olaszországot javasolták. A csehszlovákok Belgiumot, Svájcot és Franciaországot. Már-már úgy tűnt, hogy a FIFA-nak kell döntenie, amikor másnap, november 13-án újra leültek beszélni egymással a szövetség vezetői. Az MLSZ-főtitkár, Börzsei János itt mondta ki, hogy a magyaroknak jó lesz egy francia helyszín. A csehszlovákok Marseille-t javasolták, mert szerintük ott december elején kellemes az idő. Három perc után megállapodtak, a nagy hírügynökségek 1969. november 3-án jelentették, hogy a Csehszlovákia-Magyarország vb-pótselejtező színhelye Marseille lesz.

1969. december 2. Marseille
Az MLSZ-főtitkár szeme előtt dollárjelek pörögnek

Nehezen hihető, ha nem olvastam volna saját szememmel, én sem hiszem el, hogy

az MLSZ főtitkára, Börzsei János egy nappal a sorsdöntő vb-pótselejtező előtt a tévés közvetítési jogokkal üzletelt a francia városban.

Erről számolt be a megerősített tudósítói csapattal Marseille-be érkező Népsport. A szaklap három újságírót, Péter Róbertet, Varga Bélát és Várkonyi Sándort küldte a kikötővárosba. (Érdekes, hogy Borbély Pál, aki a csapat valamennyi vb-selejtezőjén ott volt, nem került be az utazó keretbe.) Szóval, a Népsport idézi Börzsei főtitkárt, aki december 2-án a következőket mondja:

Dél-Amerika és Mexikó is bejelentkezett azért, hogy a meccset élőben közvetítse. 1500 dollárt ajánlottak fel ezért, de ezt mi nem tudjuk elfogadni. 1500 dollárért nem adjuk nekik oda ezt a meccset."

Börzsei János ennél is tovább ment, a szeme előtt megjelenő dollárjelek teljesen bódulttá tették a főtitkárt.

Ha minden igaz, 30 ezer néző lesz kint a meccsen, ez azt is jelenti, hogy 10 ezer dolláros tiszta hasznunk lehet ebből a mérkőzésből."

Börzsei János, akiből később MLSZ-főtitkár lett Forrás: Fortepan

Elképesztő, nem? A csapat közben a belvárosi szállodában múlatta az időt, amelyet az előzetes szemlén

Börzsei és Sós Károly választott ki.

A két sportvezető november 22-én már kiutazott Marseille-be. A melléjük rendelt francia szövetségi alkalmazott ugyan próbálta elmagyarázni, hogy a belvárosi hotelből az esti csúcsforgalomban a nagy dugó miatt hosszabb lehet a menetidő, ez sem Sóst, sem Börzseit nem érdekelte. A Népsport 1969. december 3-i számában meg is írta:

A hotel és a stadion közötti távolság gyalog 30 perc. A válogatottnak busszal sikerült ezt 45 perc alatt megtennie az edzésre menet".

Érdekelt ez valakit? Senkit sem.

Ráadásul a remélt 30 ezer helyett mindössze 12 ezer néző ment ki a mérkőzésre, így a nagy kasza is elmaradt. És mintha a Népsport is megérezte volna a veszélyt. A felvezetőben az alábbi furcsa mondatok voltak olvashatóak:

Bármi is lesz a végeredmény, a magyar nép és a magyar sport sorsa nem ezen a 90 percen dől majd el. A sikerek fénye megkopott és ezt sokan nem veszik tudomásul. Talán nem is akarják."

Lelkesítő szavak voltak ezek a javából.

1969. december 3. Marseille
Az MLSZ elnökének hasmenése van, a csapat majdnem elkésik

A 20 órakor kezdődő meccsre 18 órakor indult volna el a csapat a szállodából. Ám ekkor váratlan dolog történt. Hegyi Gyula MLSZ-elnöknek azonnal WC-re kellett mennie, mert addig evett összevissza mindent, amíg gyomorrontást kapott.

Az elnök öt percet kért, majd fél órát trónolt a WC-n.

A csapat Hegyi távollétében nem mert elindulni, egyszerűen féltek a nagyhatalmú elnök haragjától. Pedig az elnök akár taxival is kimehetett volna a stadionba. Hegyi fél hétre végzett a dolgával, a busz ekkor lódult neki. A sofőr ugyan mondta, hogy bajos lesz a megérkezés, de ezzel előzőleg senki sem törődött. Mikor a hatalmas forgalomban a jármű mozdulni sem tudott,

Vinkovics Lajos a buszban kezdte el legyúrni a játékosokat.

A csapat éppen csak beesett a meccsre, ilyen elképesztő körülmények között kellett tehát tölteni a mérkőzés előtti utolsó két órát.

Farkas Mihály, Rákosi Mátyás és Hegyi Gyula (a kép jobb szélén) sportolók között. Hegyi Gyula később az MLSZ elnöke is lett Forrás: Fortepan

Arról persze szó sem lehetett, hogy az újságokban megírják a történteket. A Népsportban 1969. december 4-én a következőket lehetett olvasni:

Labdarúgóink este 6 órakor gyülekeztek a szálloda halljában. Helyes volt az előrelátás, mert a nagy forgalomban lassan haladhattak, s így nem kellett izgulni, hogy esetleg elkésnek."

Akik tudtak a sorok között olvasni, hamar kitalálták, hogy a csapat majdnem elkésett a meccsről. Hiszen alapesetben kit érdekel, hogy mennyire előrelátó az MLSZ, hogy mekkora a dugó, és nem kellett izgulni. Vicc az egész, arról persze mindenki mélyen hallgatott, hogy a WC-n ülő MLSZ-elnök miatt nem lehetett időben elindulni.

A magyar kapus, Szentmihályi Antal nem tudja védeni a cseh František Veselý lövését (második cseh gól) a Csehszlovákia - Magyarország VB selejtező mérkőzésen Forrás: MTI/Petrovits László

A többit tudjuk.

Jegyzőkönyv

Csehszlovákia-Magyarország 4-1 (1-0)
Világbajnoki pótselejtező, 1969. december 3.
Marseille, 12 ezer néző. Vezette: Machin (francia)
Gólszerző: Kvasnak (43. – 11-esből), F. Vesely (59.), Adamec (65.), Jockl (81.), illetve Kocsis (91. – 11-esből)

Csehszlovákia: Viktor (Venczel 91.) – Pivarnik, Migas, Hagara, Horváth, Kvasnak, F. Vesely, Petras, Kuna (Pollak 49.), Adamec, Jockl.
Magyarország: Szentmihályi – Kelemen, Mészöly, Ihász, Halmosi, Noskó, Fazekas, Göröcs (Kocsis 81.), Bene, Zámbó, Farkas J. (Puskás L. 81.)

1969. december 4., Marseille
„A mi időnk lejárt"

A magyar újságírók a francia város repülőterén faggathatták a főszereplőket. Itt hangzott el az azóta legendássá váló mondat Mészöly Kálmántól:

„A mi időnk lejárt." (Mészöly ekkor 28 éves volt.) Menczel Iván: „Istenem, ez a csoszogó Kvasnak hogy elszórakozott velünk."

Sós Károly szövetségi kapitány természetesen a csapat nyakába varrta a kudarcot, a saját felelősségéről annyit jegyzett meg, hogy ő kész lemondani. (Le is mondott.) Álljanak itt most Sós szavai: „Nem először csalódtam a magyar válogatott játékosaiban, de ekkorát még sohasem."

Sós Károly (a képen balra), aki megbukott Marseille-ben Forrás: Fortepan

Lakat Károly, aki ekkor a Fradi edzője volt, már a repülőgépen annyit mondott: „Muhi-puszta, Mohács, Marseille.", vagyis a tatárjáráshoz és az 1526-os mohácsi csatavesztéshez hasonlította a meccset.

1969. december 6. Budapest
Borbély Pál: Mi megmondtuk előre

A 4-1-es vereség hullámai lassan ültek csak el. A Népsportban három nappal a találkozó után Borbély Pál diadalmasan, "mi megmondtuk előre" jelszóval így írt - ma is nehéz hidegvérrel olvasni a fölényeskedő, kioktató sorokat:

Mi felemeltük a szavunkat a bundák ellen, kifogásoltuk az alacsony színvonalú edzésmunkát. Mészöly Kálmán a koppenhágai vb-selejtező után azt mondta, hogy személy szerint én, az újságíró is bűnös vagyok a középcsatár sérülésében, mert ha az írek elleni győztes mérkőzés után nem keresek a kákán is csomót, nem bírálom meg Albertet a gyenge játékáért, akkor (Koppenhágában) nem megy rá arra a labdára. Ha nem is tudtam őket megérteni, nem haragudtam meg rájuk. A versenyző többé-kevésbé olyan, amilyennek nevelik őket."

Feljebb már hivatkoztunk a korábbi cikkre, de emlékeztetőül: az írek ellen idegenben megnyert meccs után a kosárlabdázóból lett újságíró, addig futball szakíróként kevésbé elfogadott Borbély Pál durván nekitámadt Albertnek, akit innentől kezdve a hazai ellenfelek szurkolói a Fradi elleni meccseken kórusban szidtak. Többek között azt állította róla: nem veszi komolyan a válogatott edzőmeccseit, fölényeskedik, mások dolgoznak helyette. Általános vélemény volt: Albert Dániában nem ment volna bele ennyire kockázatos ütközésbe, ha nincs a cikk, és nem érzi úgy, bizonyítania kell. Itt írtunk arról, hogyan tette tönkre Albert pályafutását.

Farkas János. Semmi oka nem volt az örömre Marseille-ben Forrás: AFP/Staff

A Népszabadságban Lukács László ezt írta:

Amikor Göröcs János és Farkas János egyszerre jutott a lecserélés sorsára, mindez jelképe lett a magyar futballnak. Múltunk van, de jelenünk nincs".

1969. december 31. Budapest
Kabarészám lett Marseille-ből

Sok mindent nem lehet ehhez hozzátenni, érdemes meghallgatni azt a kabarészámot, amely a rádió szilveszteri műsorában hangzott el, a riporter Szepesi György közreműködésével.

Utóhatás

Szentmihályi Antalnak, Kelemen Józsefnek, Ihász Kálmánnak, Farkas Jánosnak és Puskás Lajosnak a marseille-i meccs volt az utolsó válogatottsága. Marseille után Göröcs János még egyszer, Mészöly Kálmán még ötször húzhatta fel magára a címeres mezt. Sós Károly lemondását az MLSZ elfogadta, utóda az MTI sportrovatának vezetője, Hoffer József lett. Ő 13 hónapon keresztül 10 meccsen ült a felnőtt csapat kispadján. Lemondása egybeesett azzal, hogy a magyar válogatott Szófiában, Bulgária ellen 1971. május 19-én 3-0-ra kikapott. Az MLSZ ekkor hívta vissza Illovszky Rudolfot, akinek a vezetésével Magyarország az 1972-es müncheni olimpián második lett, míg ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon negyedik. Ez az 1972-es müncheni ezüst volt felnőtt világversenyen mindmáig az utolsó érem, amelyet magyar labdarúgó-válogatott szerzett.
Marseille után a következő hivatalos válogatott mérkőzést 1970. április 12-én, Belgrádban Jugoszlávia ellen játszotta a magyar válogatott. A 2-2-re végződött meccsen a kezdőcsapatban öt, összesen 7 újonc szerepelt. A magyar együttes kezdőcsapata a következő volt: Tamás – Vellai, Páncsics, Vidáts, Fejes – Hamosi, Somogyi (Karsai) – Pusztai, Fazekas, Bene, Dunai II (Máté).
A marseille-i mérkőzésen a kispadon ülő szövetségi kapitány, Sós Károly lemondott, és soha többet nem edzősködött. 82 éves korában, 1991-ben halt meg Budapesten.
Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra kijutó Csehszlovákia a későbbi világbajnok Brazíliától 4-1-re, Romániától 2-1-e, míg Angliától 1-0-ra kapott ki, és nulla ponttal kiesett.
Magyarország legközelebb az 1978-as argentínai vb-re jutott el. Az akkori kijutásban nagy szerepe volt Fazekas Lászlónak, aki a marseille-i mérkőzésen ott volt.
Szepesi György, a Magyar Rádió riportere a marseille-i 1-4 után elkeseredésében lemondta a rádióközvetítést az 1970-es mexikói világbajnokságról.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.