Talán nem lövök mellé azzal, ha azt írom most le ide, hogy a legtöbb ember, aki ezeket a sorokat olvassa, szimpatizál a valószerűtlen sporteredményeket produkáló emberekkel, vagy éppen csapatokkal. Az első szomorúság után valószínűleg még azok is, akiknek a kedvencén vezetett a kicsik útja.
Egyéni sportágakban még csak-csak megvalósítható az, hogy valaki borítsa a papírformát, de ha a modern, pénzigényes futballra gondolunk, a világ legismertebb sportjában ezt már jóval nehezebb kivitelezni.
Hány olyan példát tudunk mondani az elmúlt, mondjuk, 20 évből, amikor a klubfutballban valami egészen váratlan eredmény született, amire hogyha keresünk egy jelzőt, rásüthetjük még a szürreálist is? Nem olyan nagyon sok.
2001-ben, újonc szezonjában a Chievo féltávig folyamatosan dobogós volt a Serie A-ban, egy évre rá a Real Sociedad tartotta magát az utolsó fordulóig, még egy évvel később a Porto nyerte a BL-t, 2016-ban pedig a Leicester sokkolt mindenkit a bajnoki címével
úgy, hogy előtte meg majdnem kiesett. De ezek alapvetően kivételek, általánosságban elmondható, hogy a modern futballban csak egy szűk kör fér oda a húsosfazékhoz.
Az igazi kitörési lehetőség az adott ország kupasorozata maradt. Idén pedig több ilyen klub is van a legerősebb futballt felvonultató európai országokban, így érdemes vetni ezekre a sztorikra egy pillantást.
Angliában időről időre felbukkan egy-egy alacsonyabb osztályú csapat az FA-kupa kései szakaszaiban, és idén sincs ez másképp. A Portsmouth egy nagy múltú klub, viszont évek óta nincs már azon a szinten, hogy ez bármilyen formában emlékeztethesse a szemlélődőt erre a dicső múltra. Idén, némileg a sorsolásnak is köszönhetően, kifejezetten sokáig meneteltek, és már a legjobb tizenhat csapat között kell keresnünk a nevüket. Az első két meccsükön egy ötöd- és egy hatodosztályú csapat ellen, mondhatni, érvényesült a papírforma, a legjobb 32 között már egy jóval nagyobb skalpot gyűjtöttek be a hozzájuk képest egy osztállyal feljebb szereplő Barnsley legyőzésével. Könnyen lehet, hogy márciusban elérkeznek a végállomáshoz, hiszen az Arsenalt sodorta útjukba a sors, de hát megtanulhattuk már az elmúlt évek angol kupameccsein: miért ne? Ha pedig őket esetleg el is veszítjük a nyolcaddöntőben, még mindig van öt másodosztályú csapat azoknak, akik a kicsikkel szimpatizálnak.
Így örült a Mirandes a továbbjutásnak:
Spanyolországban a kupa hagyományosan a nagy csapatok játszótere. Az még viszonylag sűrűn előfordul, hogy a negyeddöntőben találunk egy-egy alacsonyabb osztályú csapatot, az viszont már
jóval ritkább, hogy a legjobb négy között is legyen ilyen. 2000 óta konkrétan ez mindössze negyedszer fordul elő ebben a szezonban.
Volt elődöntős a katalán Figueres, amelynek ez a legnagyobb sikere, hiszen még a másodosztályban is csak hét szezont töltött el összesen. Volt elődöntős az Alavés is, amelynek ugyan voltak, és jelenleg is vannak szép időszakai, a 2003-2004-es pont nem ilyen volt, hiszen egy kiesés után igyekeztek visszakapaszkodni az első osztályba. De legalább a kupa szépen sikerült. Legutóbb a mostani előtt 2012-ben fordult elő, hogy egy csapat alacsonyabb osztályúként elődöntőzhessen, a név viszont közös az ideivel: mindkétszer a Mirandés csinálta meg ezt a bravúrt. 2012-ben a bő harmincezres lakosságú kisváros csapata még csak harmadosztályú volt, idén már segundás csapatként értek el a legjobb négy közé.
Ahogy Angliában a Portsmouthnál elmondhattuk, hogy egy darabig könnyű útjuk volt, ez a Mirandésről egyáltalán nem mondható el: ők már a legjobb 32 között első osztályú csapatot kaptak, és ez nem változott azóta sem. De a Mirandés állta a sarat, hiszen megverte a Celta Vigót is (hosszabbítás után), majd sem a Sevilla, sem a Villarreal nem tudta megállítani a kiscsapatot. Utóbbi két meccsen ráadásul már imponáló volt az a magabiztosság is, amit mutatott a másodosztályú csapat, hiszen tulajdonképpen sima győzelmeket aratott. A Sevilla 3-0 után a 91. percben tudott szépíteni, a Villarreal pedig, bár egy ideig döntetlenre állt a meccs, végül szintén alulmaradt.
A Copa del Rey legjobb négy csapata egyébként a Mirandéstől függetlenül is egy furcsa kvartett. Na nem az Athletic Bilbao és a Real Sociedad múltja miatt, hiszen a spanyol futball krémjéről beszélünk, ha ez a két csapat szóba kerül, hanem inkább a jelent illetően. A pénz, amit emlegettünk már, ugyebár. A kisebb lehetőségek miatt mindkét csapat szép lassan háttérbe szorult az elmúlt évek során. A Granadát sem itt szoktuk meg, ráadásul ők is „csak" újoncok a spanyol első osztályban. A Mirandést meg pláne nem itt keresnénk.
Az biztos, hogy akármelyik gárda emeli fel a spanyol kupát, történelmi tettet láthatunk. Az Athletic 1984-ben, a Sociedad 1987-ben nyert legutóbb, szóval akármelyik érne a csúcsra, három évtizede nem látott sikert ünnepelhetnének. A Granada legjobb eredménye a kupában egy vesztes döntő még 1959-ből, egyrészt az sem ma volt, másrészt pedig idén akár azt is túlszárnyalhatnák. A Mirandés pedig, ha már eljutott ide, beállította története legjobb eredményét, innentől bármi ajándék már. Jöhet tőlük az örömfoci. A klub vezetőedzője, a korábbi Athletic Bilbao-legenda Andoni Iraola pedig valószínűleg egy olyan forgatókönyvről álmodozik, ahol bemennek a döntőbe, a finálét pedig az ellen az Athletic ellen vívják, ahol karrierje legszebb éveit töltötte.
Németországban sem túl gyakori vendég az alacsonyabb osztályú csapat a kupa végső szakaszában az új évezredet tekintve, bár spanyol kollégáikhoz képest kétségtelenül többször képviseltetik magukat. Az évezred elején az Union Berlin rögtön kupadöntőig jutott Regionalliga-résztvevőként, és a Hoffenheim is jutott negyeddöntőbe, még abban az időszakban, amikor a pénz már megvolt a felkapaszkodáshoz, de még csak a harmadosztálynak megfelelő Regionalligában szerepelt. Ilyen csapatokat többet is találunk. Az viszont idén mindössze harmadszor fordul elő 2001 és 2011 után, hogy megint negyedosztályú csapatot találjunk a legjobb nyolc között. Ez először az 1. FC Magdeburgnak, majd a Holstein Kielnek, most pedig az 1. FC Saarbrückennek sikerült.
Ahhoz, hogy a Saarbrücken el tudjon jutni a negyeddöntőbe, igencsak meg kellett erőltetnie magát, hiszen minden egyes körben minimum két osztályi különbség volt aktuális ellenfele javára. De egy 3-2 a Regensburg, majd az 1. FC Köln ellen, illetve egy tizenegyesekkel kivívott továbbjutás a Karlsruhe ellen mindenképp elismerésre méltó.
A francia kupa is egy felettébb érdekes sorozat, ahol a kupa sajátosságai miatt az FA-kupához hasonlóan jók az alacsonyabb osztályú csapatok továbbjutási esélyei. 2000-ben rögtön az Amiens játszhatott döntőt harmadosztályúként, és azóta is rendszeresen feltűnnek másod- és harmadosztályú, sőt, még amatőr csapatok is a legjobb nyolc között. Idén viszont két ilyen is van!
Ahhoz, hogy az ASM Belfort eljusson a negyeddöntőbe, le kellett győznie többek között Guadeloupe-i csapatot, ráadásul idegenben, (Guadeloupe Franciaország egyik tengeren túli területe), fogadott másodosztályú csapatot, amikor a Nancyval játszott, majd a nyolcaddöntőben is Ligue 1-csapatot sodort eléjük a sorsolás. Mindegyikből győztesen jöttek ki.
A másik negyedosztályú gárda, a SAS Épinal a Belforthoz képest jelentősen egyszerűbb sorsolással kellett, hogy szembenézzen. A nyolcaddöntőben már egy nagyhalat fogtak ki, de le tudták győzni a Lille-t. Jöhetnek az ő negyeddöntőik, és bár itt rajtuk kívül már csak első osztályú ellenfelek vannak, azokból a könnyebbeket kapták meg. Belfort-Rennes és Épinal-Saint-Étienne mérkőzéseket rendeznek majd a negyeddöntőben.