20 évvel ezelőtt állt a feje tetejére a spanyol bajnokság

Húsz évvel ezelőtt, az 1999-2000-es idényben a spanyol bajnokság maga volt a teljes kiszámíthatatlanság. Emblematikus játékosok szerepeltek szinte az összes csapatban, hetente érkeztek a sokkolónál sokkolóbb eredmények, végletekig kiélezett csatákat vívtak a csapatok. Lássuk, hogy alakult minden idők egyik legizgalmasabb spanyol focibajnoksága.

Húsz év távlatából is egészen hihetetlen az, ami az ezredfordulón történt Spanyolországban, olyan dolgok, amik se előtte, se utána. A bajnoki cím eddigi egyetlen alkalommal Galíciába került, a gólkirálynak járó Pichichi-trófea Kantábriába vándorolt, míg a legjobb kapust illető Zamora-díj egy kis baszk városba, Vitoria-Gasteizbe került. Ezek mellett három olyan csapat estt ki a bajnokság végén, amelyik korábban bajnoki címet is ünnepelhetett. Ha ez nem lenne elég, a Bajnokok Ligájában spanyol házidöntőt rendeztek (először szerepelt két azonos nemzetbeli csapat a döntőben), de máig talány, hogy kerülhetett a bajnoki cím az ország 19. legnagyobb városába. A mai napig sokan vitatkoznak arról, hogy ez volt-e minden idő legjobb spanyol bajnoksága vagy épp ellenkezőleg, inkább nevetségesként emlékeznek rá.

Barcelona-Real Madrid versenyfutás? Ugyan már!

A legbátrabbak sem láthatták még a szezon előtt, hogy ebből ez fog majd kisülni a bajokságban és a BL-ben egyaránt. Az előző idény a szokásos Barcelona-Real Madrid párharcot hozta, végül a Barca lett a bajnok. A Bajnokok Ligájában a katalánok a csoportból sem jutottak tovább a későbbi két döntős, Bayern München és Manchester United mögött, a Real Madrid pedig a negyeddöntőben bukott el a Sevcsenko-Rebrov déle Dinamo Kijev ellen.

Az 1999-2000-es idény a szokásoknak megfelelően a spanyol Szuperkupával indult, a bajnok Barcelona a kupagyőztes Valenciával találkozott. A Valencia nyáron új edzőt nevezett ki, Claudio Ranieri helyére a Mallorcától Héctor Cúper érkezett.

Gaizka Mendieta és a Valencia igazi Barcelona-specialista volt az ezredfordulón Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A Gaizka Mendieta vezette csapat így is esélytelennek számított a Barca ellen, noha sokan arra számítottak, hogy a Valencia törheti meg a két nagy hegemóniáját. Az akkori elmúlt 15-ből 14 bajnoki címet ugyanis a Barca vagy a Real szerzett.

Barcelonában akkor (is) éppen holland forradalom volt, Louis van Gaal volt az edző, Patrick Kluivert és a De Boer testvérek mellett ott volt még a csapatban Luís Figo és a későbbi edzőzsenik, Pep Guardiola és Luis Enrique. Az első meccset meglepetésre a Valencia nyerte a Mestallában, Claudio López gólja döntött, de a visszavágó volt az, ahol igazán kiderült, ez az idény tartogathat meglepetéseket.

A Barcelona a Camp Nouban háromszor vezetett, de a Valencia háromszor egyenlített, a kupa így Cúperéké lett, ami már előrevetíthette a bajnoki szezon furcsaságait is.

Eközben Madridban a sikertelenebb év után kisebb bevásárlást tartottak, de ez még nem az igazi galaktikus éra volt. Michel Salgado és Iván Helguera érkezett megerősíteni a védelmet, de Steve McManaman és Geremi sem az a klasszikus madridos igazolás volt, viszont a fiatal góllövő, Nicolas Anelka érkezése komoly erősítés volt Raúl és Fernando Morientes mellé.

Nicolas Anelka 1999-ben érkezett az Arsenaltól Forrás: AFP/Eric Cabanis

A szokásos rajt után jöttek a meglepetések

A bajnokság a szokásás módon kezdődött, a Real Madrid idegenben nyert az előző idény meglepetéscsapata, a Mallorca ellen, a Barcelona 2-0-ra nyert a Zaragoza ellen, de a Deportivo La Coruna állt az élre, amely 4-1-re verte az Alavést. Hamarosan már a Barca vezetett, amely megnyerte az első három bajnokiját, de a Valencia reményei hamar elszálltak, négyből semmivel kezdett a La Ligában.

A negyedik fordulóban jött az első komoly meglepetés, a Barcelona 2-1-re kikapott az Alavéstől, amely az előző idényben csak az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást, az újonc Rayo Vallecano pedig a Celta Vigo otthonában tudott nyerni, innen epdig felgyorsultak az események.

A hatodik körben a Valencia a Bernabéuba érkezett, félidőben pedig már 3-0-ra vezetett, és Fernando Morientes duplája után is kikapott a Real. A következő körben Clásicót rendeztek, John Toshack Realja abban a reményben utazott Barcelonába, hogy végre a helyes útra tér. Rivaldo és az utolsó barcelonai évét töltő Figo is gólt szerzett, Raúl duplázott, így 2-2 lett a vége.

Pep Guardiola a labdával Nicolas Anelka és Fernando Morientes között Forrás: AFP/Christophe Simon

Az eredmény hiába nem volt tragikus, októberben már előkerültek a fehér zsebkendők, amikor az Atlético Madrid 3-1-re nyert a Bernabéuban, Jimmy Floyd Hasselbaink két gólt szerzett. Meglepetés volt a vergődő Atlético sikere, nem sokkal később pedig már Vicente del Bosquénak hívták a Real vezetőedzőjét.

A bajszos mester rutintalan edzőként érkezett Madridba és neki sem sikerült azonnal sikereket elérni, december 3-án pedig története egyik legsúlyosabb vereségébe szaladt bele vele a Real, Savo Milosevic és Juanele duplájával

5-1-re nyert Madridban a Real Zaragoza, ez volt az egész bajnokság legnagyobb különbségű idegenbeli sikere, 14 forduló után egy pontra volt a kieséstől a 17. helyen a Real.

A Valencia is botladozott, így mindenki azt gondolta, csak formalitás lesz a Barcelona zsinórban harmadik bajnoki címe, ráadásul a katalánok miután 4-0-ra verték a Bilbaót, a 9. fordulóban a tabella élére álltak.

A következő körben azonban a Riazorba utazott a Barca, a Depor pedig a nyári szerzemény, Roy Makaay duplájának köszönhetően 2-1-re nyert, ráadásul egy spirálba került a Barcelona, az összes többi, novemberi bajnokiját elveszítette, kikapott a Málagától, a Mallorcától és a Valenciától is.

Roy Makaay lett a Deportivo La Coruna egyik hőse Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Öröm volt az ürömben, hogy Van Gaal a Bajnokok Ligája második csoportkörére is készülődve körülnézett a fiataloknál és Xavit és Carles Puyolt is elkezdte rendszeresen játszatni. A holland azonban nem találta meg az igazi védelmét, decemberben az utolsó helyezett Sevilla is megverte a Barcelonát.

Minden a feje tetejére állt

15 forduló után olyan volt mintha fordítva írták volna össze a csapatokat a tabellán. A két galíciai csapat, a Deportivo és a Celta vezetett, mögöttük következett a Zaragoza, a Rayo, majd az Alavés.

A legnagyobb meglepetést a Deportivo okozta, melyben Roy Makaay végül 26 góllal zárta az idényt. Victor Sánchez és Slavisa Jokanovic érkezése stabilitást adott a brazilokkal – Mauro Silva, Djalminha, Flávio Conceicao, Donato – felturbózott csapatnak.

A Barcelona elleni győzelem egy hétmeccses sikerszéria kezdete volt, a Depor pedig újévre már hat ponttal vezetett a Zaragoza előtt,

amely 2-1-re verte az éllovast az utolsó 1999-es bajnokin. A Deportivo kilenc ponttal előzte meg a Barcelonát, 13-mal a Real Madridot.

A bajnokság második felére a bajnoki címet sosem nyert Deportivo lett az a csapat, amit mindenki el akart kapni, de Javier Irureta csapat még messze volt a tökéletestől, nem ritkán saját védelme tette nehézzé a csapat előrehaladását.

Javier Irureta, a Deportivo La Coruna sikeredzője Forrás: AFP/Francois Lo Presti

Nem indult jól a 2000-es év, a hazai, Racing elleni 3-0-s vereség nem volt jó előjel, ezt követően idegenben képtelen volt pontot szerezni a listavezető, kikapott az Alavés, a Valladolid, a Numancia, a Málaga és a Barcelona vendégeként is. Egy hétköznapi bajnokságban itt ki is szállt volna a csapat a bajnoki versenyből, de ez nem az volt.

A Riazorban továbbra is meggyőző teljesítményt nyújtott a Deportivo, a 23. fordulóban a Real Madrid szenvedett egy 5-2-es vereséget A Corunában, Djalminha remekül játszott, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna a hazai csapat.

A Rayo és a Celta szép lassan kiszállt a versenyfutásból, de tíz fordulóval a vége előtt még öt csapatnak is reális esélye volt a bajnoki címre. A Deportivo négy ponttal előzte ekkor az Alavés csapatát, amely főleg a védelmének köszönhette remek szereplését, az argentin kapus, Martín Herrera védett az összes bajnokin, ő kapta a legkevesebb gólt az egész bajnokságban. Az Alavés egy évtizeddel korábban még a negyedosztályban sínylődött, ekkor pedig már oda-vissza verte a bajnokságban a Barcát, amely egy ponttal volt mögötte, de a Zaragoza és a feltámadó Real Madrid is csak öt pontra volt az első helytől ekkor.

A Deportivo Alaves kapusa, Martin Herrera egy évvel később az UEFA-kupa döntőjében a Liverpool ellen szerepelhetett Forrás: AFP/Olivier Morin

A 29. fordulóban a Depor 2-1-re kikapott Barcelonában, pedig a Barca ekkor egy Real elleni 3-0-s vereség után éledezett. A Barca megnyerte a következő két bajnokiját is, de a Super Depor becenevet kiérdemlő csapat kritikus pillanatban lépett a gázra, három meccset nyert zsinórban, tíz gólt szerezve ezeken.

A riválisok közül az Alavés egy ötmeccses nyeretlen szériával, a Real Madrid három döntetlennel szállt ki a versenyfutásból. A Zaragoza jól tartotta magát, Milosevic összesen 21 bajnoki gólt szerzett, de a 33. fordulóban a Real Madrid bosszút állt a decemberi vereségért, 1-0-ra nyert a La Romaredában, ráadásul a Barcelona egy hét alatt kétszer is 3-0-ra kikapott a bajnokságban, előbb a Mallorcától otthon (Samuel Eto'o duplázott), majd az Oviedo ellen idegenben.

A Depor ezt követően nyolcpontos előnyre tehetett volna szert, de a Rayo elleni újabb idegenbeli meccset veszített el. Úgy tűnt, senki nem akarja megnyerni ezt a bajnoki címet.

Eközben a Real Madrid egy tizenegymeccses veretlenségi szériát produkált, kiejtette a címvédő Manchester United csapatát a BL-ből, de jött egy újabb meglepő vereség, a Racing Santander 4-2-re nyert Bernabéuban, a későbbi gólkirály, Salva Ballesta két gólt szerzett (összesen 27-tel zárt), a Realnak pedig szinte minden reménye elfogyott a bajnoki címre a 34. fordulóban. A másik három bajnokesélyes (Depor, Barca, Zaragoza) mind nyert.

Három bajnokesélyes maradt

A 35. körben a Depor kikapott a Celta elleni galíciai derbin. A Barcelona élt a lehetőséggel, 3-0-ra nyert a Vicente Calderónban a kiesett Atlético ellen. A madridi csapat négy évvel korábban bajnoki címet szerzett, de ekkor már nyomozás folyt a klub ellen, gazdasági problémák is voltak, teljesen szétesett a csapat.

A Depor előnye két pontra csökkent a Barcelona előtt, amely nem állt ki a spanyol kupában az Atlético elleni visszavágóra. A nemzetközi szerepléssel ütközött a kupameccs, a spanyol szövetség pedig nem engedte, hogy háromnál több fiatallal töltse fel a keretét egy csapat, így tíz játékos maradt volna, a katalánok tüntetőleg ki sem álltak.

Nem sokkal később három spanyol csapattal zajlottak a BL elődöntői. A poraiból feltámadt Real Madrid 3-2-es összesítéssel ejtette ki a Bayernt, Anelka mindkét meccsen gólt szerzett. A másik ágon a Valencia folytatta jó szokását a Barcelona ellen, Angulo duplájával 4-1-re nyert a Mestallában, ezzel pedig gyakorlatilag be is jutott a döntőbe.

A kiesés után még fontosabb lett Louis van Gaal csapatának a Rayo elleni bajnoki a 36. körben. Egy győzelem esetén átvehette volna a vezetést a tabellán a Barca, ezzel nyomást helyezve a később játszó Deporra.

Hat évvel korábban ez már egyszer bejött, 1994-ben a Deportivo bajnoki címe Miroslav Djukic lábában maradt, ugyanis kihagyott egy tizenegyest, amit ha belő, talán ma nem egyszeres spanyol bajnok a Deportivo. Akkor az a Barcelona bajnoki címét jelentette.

Djukic sorsdöntő tizenegyese:

Ezúttal a Rayo és a két gólt szerző E Bolo sietett a Depor segítéségére, 2-0-ra nyert a Vallecano a Camp Nouban, a másik két bajnokesélyes, a Deportivo és a Real Zaragoza egy nappal később találkozott.

A meccs végül 2-2 lett, a Zaragoza öt, a Barcelona három pontra került a Deportól (65, 62, 60 ponttal álltak a csapatok). Ebben a fordulóban az Alavés legyőzte a Realt, így a baszk csapatnak is 60 pontja lett, és a BL-döntős Valencia zsinórban öt győzelemmel, szintén 60 ponttal bejött a negyedik helyre, a Realnak 59 ponttal csak matematikai esélye maradt a hatodik helyen.

Az utolsó előtti fordulóban tapintani lehetett a feszültséget, az új évben mindössze egy idegenbeli sikernél tartó Deporra vendégmeccs várt. 0-0 lett a Santander elleni meccs, ugyanezt másolta az újabb esélyt elpackázó Barcelona a Real Sociedad ellen. A Zaragoza's 3-2 verte a Málagát, így matematikai esélye maradt az utolsó körre, de a Real Madrid az Alavés és a Valencia a legjobb négyért küzdhetett csak tovább.

Az utolsó körben álomsorsolása volt a Depornak

Az Espanyolnak semmi dolga nem akadt, kényelmesen állt a tabella közepén, nem volt miért küzdenie, ráadásul a következő heti kupadöntőre még tartalékolhatott is. A Barcelona-szurkolók attól is tartottak, hogy az Espanyol nyerni sem akar, akkor ugyanis nem nyer semmit a városi rivális.

A Corunában persze senki nem mert előre örülni, mindenki emlékezett még az akkor már Valenciában focizó Djukic alakítására. A csapatot látszólag ez nem foglalkoztatta, a 37 éves veterán Donato egy szöglet után fejelt gólt már a meccs elején. Érdekesség, hogy 1994-ben éppen Donato volt a csapat kijelölt tizenegyes-rúgója, lecserélték, mire csapata büntetőt kapott és a jugoszláv Djukic állt a labda mögé, a sors ajándéka, hogy hat évvel később éppen ő szerzett gólt.

A konfetti esőben Makaay góljával már 2-0-ra vezetett a Depor, és indulhatott az örömünnep. Egy döntetlen is elég lett volna, de a Deportivo egy győzelemmel tett pontot a hat évvel korábban nyitva hagyott mondat végére.

Bajnok a Deportivo La Coruna.

Eközben a Barcelona hazai pályán 2-2-t játszott a Celtával, a Zaragoza 2-1-re kikapott Valenciában, de mindkét csapat bejutott a négy közé, miután az Alavés és a Real Madrid is vereséget szenvedett.

A kiesők már az utolsó játéknap előtt biztossá váltak, a Sevilla, az Atlético Madrid és a Real Betis kiesése azt jelentette, hogy három korábbi bajnokcsapat esett ki, ráadásul hatalmas szurkolótáborral. A kupát az Espanyol nyerte az Atlético Madrid ellen.

A Real Madrid az ötödik hely után a Valencia elleni Bajnokok Ligája-győzelemmel kárpótolta a szurkolóit. A spanyol labdarúgás pedig egy igazi sikeredzőt fedezett fel Vicente del Bosque személyében, aki később világbajnokot csinált a spanyol válogatottból.

A Deportivo La Coruna eddigi egyetlen bajnoki címét szerezte 2000-ben Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A Depornak járt egy bajnoki cím, de sokak szerint a Super Depor nem a legjobb Deportivo volt. 1994-ben a csapat kevesebb gólt kapott, akkor csak négyszer kapott ki a csapat, míg a bajnokok 11 alkalommal. 2000-ben érkezett a csapathoz Juan Carlos Valerón, akivel új szintre emelkedett a klub, a következő négy idényből háromszor is több pontot gyűjtött a Deportivo mint a bajnokcsapat, és az európai kupákban is jól teljesített, de újabb nagy sikert már nem tudott elérni.

Amióta három pont jár egy győzelemért, soha nem nyert spanyol bajnokságot csapat mindössze 69 ponttal, az is kisebb csoda, hogy a Barcelona 12 vereséggel befutott a második helyre.

Korábban mindössze kétszer fordult elő, hogy a katalánok egy idényben több bajnokin kikapjanak. Nem is maradhatott Louis van Gaal és 22 év után José Luís Núnez elnök is távozott.

Erre az évre úgy emlékezhetnek a spanyol foci szerelmesei, mint a legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb bajnokságra. Amikor még nem voltak Galaktikusok, Messi, Cristiano Ronaldo, tiki-taka. Amikor utoljára érhetett oda a tűz közelébe egy klasszikus értelembe vett kiscsapat.