Két arca volt a szezonkezdettől márciusig a Liverpoolnak. Adva volt a brutálisan jó csapat és a némi szerencse kombinációjából egy gyakorlatilag tökéletes bajnoki szereplés, amellyel az Arsenal veretlen szezonját idézhették volna meg, ugyanis
az első 27 fordulóban még döntetlent is csak egyszer játszottak, a másik huszonhat bajnokit megnyerték Jürgen Klopp játékosai.
A 28. fordulóban becsúszott az első hiba a Watford elleni, meglepetésre tükörsima vereséggel, de ne legyenek kétségeink, a Liverpool szimpatizánsai valószínűleg fel fogják tudni dolgozni ezt a kudarcot. A bajnoki cím gyakorlatilag megvan, elképzelhetetlen, hogy ne Klopp csapata nyerjen. Ilyenre Liverpoolban 30 éve nem volt példa, így pedig rengeteg drukker még meg sem született a legutóbbi ünneplésekor, vagy éppen már meg is öregedett, talán már lemondva arról, hogy életében átélhet még valami hasonlót 1990 után. De a Premier League-ben egyre közelebb az a hőn áhított siker, ami az évek-évtizedek során viccek tárgya lett a rivális csapatok drukkereinek körében.
Érdekes volt viszont a megingathatatlan bajnoki menetelés mellett azt látni, hogy a különböző kupasorozatokban mennyire máshogy alakult a csapat sorsa ősztől.
Na persze ezt a botladozást még mindig nagyon sok rivális elfogadta volna. Mindenesetre a Pool a ligakupát például kifejezetten gyorsan elengedte, miután decemberben a tartalékok tartalékjaival kiállva egy ötöst kaptak az Aston Villától, néhány nappal ezelőtt pedig az FA-kupában is elérkeztek a végállomásra, miután a hibázgató védelem megingásait kihasználva 2-0-val a Chelsea ment tovább a negyeddöntőbe.
A Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolásakor mindenki úgy volt vele, hogy a Napoli-Salzburg-Genk trió mellett a Pool különösebb megerőltetés nélkül masírozik majd tovább a kieséses szakaszba, ami végül így is lett, de egyáltalán nem volt az a továbbjutás annyira magától értetődő, mint amennyire a legtöbben vizionálták ezt.
Rögtön az első csoportmeccsen kikaptak Nápolyban, a BL egyik legnehezebben bevehető erődítményében, majd két héttel később, bár nyertek, igencsak beleizzadtak a Salzburg elleni 4-3-ba, hiszen az osztrákok 3-0 után még egyenlíteni tudtak, és csak Szalah 69. percben szerzett gólja miatt nem kezdett a Pool két meccsen egy ponttal. Végül Kloppék csoportelsőként mentek tovább, de alakulhatott volna még az utolsó fordulóban is úgy a csoport állása, hogy arra nagyon ráfáznak.
Mindezek mellett úgy nézett ki, hogy a nyolcaddöntőben megkapott Atlético Madrid nem okozhat gondot az angoloknak, viszont
Diego Simeone meg tudta tréfálni úgy őket, hogy egy 4. percben szerzett, viszonylag szerencsésnek mondható találatnak köszönhetően előnnyel utaznak az Anfieldre.
Ahhoz pedig Diego Simeone mindig is nagyon értett, hogyan tegye tönkre akár a játékos, látványos futballt bemutató ellenfelek játékát is. Irányítása alatt ütött már ki az Atlético Madrid sok-sok olyan csapatot, amely az általános közvélekedés szerint esélyesebb volt náluk, mondjuk a keretben található klasszisok mennyisége miatt, mégis mindannyiszor sikerült felborítani a papírformát.
Amióta Simeone az edző az Atlético Madridnál, kétszer is döntőbe vezette a madridiakat, ebből az elsőben (2013-14) a Barcelonát és a Chelsea-t is kiütötték. Nagyon közel jártak ahhoz is, hogy a Real Madrid ellen magasba emelhessék a BL-trófeát. Két évvel később ismét át kellett magukat verekedni a negyeddöntőben a Barcelonán, majd az elődöntőben a Bayern is megvolt idegenben lőtt góllal – hogy aztán ismét a Real Madridtól kapjanak ki a fináléban.
Pont annyira tördelte Simeone csapata a játékot, hogy az maximum kemény legyen, de még ne agresszív, és pont annyira védekezett jól, hogy
a két BL-menetelés során is az erősségük legyen, úgy, ahogy az egyébként elmondható volt a bajnokságban is róluk, általánosságban. Valami hasonlóra lesz szükségük Simeonééknak a Liverpool elleni visszavágón is,
hiszen Angliában sem ők lesznek az esélyesek, hiába övék az előny. Szükségük lesz a szokásosnak mondható keménységükre, ami nem csap át durvaságba, és amivel tördelni tudják a Liverpool látványos stílusát, na meg persze tőlük általában látható kiváló védekezésre, aminek köszönhetően övék a spanyol bajnokság második legkevesebb bekapott gólja. A Liverpool most tűnik a legsebezhetőbbnek.
