Az Internazionale magyar menedzsere kicsinálta a korrekt magyar bírót

A labdarúgó Bajnokcsapatok Európa Kupája 1965-66-os szezonjának elődöntőjében a kor két sztárcsapata, az Internazionale és a Real Madrid csapott össze. A milánói visszavágó előtt az Inter magyar menedzsere, Solti Dezső megvesztegette a magyar játékvezetőt, Vadas Györgyöt. Egy aranyórát is adott a bírónak. Vadas azonban nem volt hajlandó csalni, korrekt módon vezette le a meccset. Az Inter kiesett, Solti pedig bosszút állt honfitársán. A botrány 54 éve, 1966. április 21-én robbant ki.

1965 tavaszán a Grande Inter, Helenio Herrera edző vezetésével a catenaccio-t tökélyre fejlesztve a Benfica ellen megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

Az 1965-66-os szezonban tehát címvédőként indulhatott az olasz csapat.

Az elődöntőig végtelenül simán jutottak el, a negyeddöntőben a Ferencváros ellen 5-1-es összesítéssel léptek tovább. Szintén kikövezett útja volt a legjobb négyig a Real Madridnak. A kor két sztárcsapatát az elődöntőben összesorsolták, míg a másik ágon a jugoszláv Partizán Beograd és az angol Manchester United csapott össze.

Az elődöntő első mérkőzését a madridi Santiago Bernabeu stadionban 120 ezer néző előtt Pirri góljával 1-0-ra megnyerte a spanyol csapat. Ezzel a minimális előnnyel utazott tehát a visszavágóra a Real a félelmetes Inter otthonába, Milánóba.

Bajnokcsapatok Európa Kupája, 1965/66, elődöntő, 2. mérkőzés
Internazionale (olasz) - Real Madrid (spanyol) 1-1 (1-0)
Milánó, San Siro, 90.000 néző. Vezette: Vadas György.

Internazionale: Sarti - Burgnich - Bedin, Landini, Facchetti - Picchi, Suarez, Jair - Mazzola, Peiro, Corso
Real Madrid: Araquistain - Pachin, De Felipe, Sanchis - Pirri, Zoco, Serena, Amancio - Grosso, Velazquez, Gento.
Gól: Facchetti (78.), illetve Amancio (20.)
Továbbjutott a Real Madrid 2-1-es összesítéssel. A Real továbblépését az akkori nemzetközi szaksajtó az év legnagyobb meglepetésének könyvelte el.

Térjünk tehát vissza a milánói meccset megelőző órákhoz.

Vadas György aranyórát kapott az olaszoktól.

Ekkor már túl voltak egy szívélyes látogatáson, hiszen Angelo Moratti elnök a saját házába invitálta Vadast és partjelzőjét, Emsberger Gyulát. A hatvanas években az Inter háza táján bevett szokás volt, hogy a nemzetközi mérkőzések bíróit lefizessék.

Ki volt Solti Dezső?

1912-ben, Steinberger Dezső néven született Balmzaújvárosban. A II. világháború ideje alatt, 1944-ben Auschwitzba került, majd túlélve a koncentrációs tábor szörnyűségeit, hazatért. 1947-ben disszidált, ezek után argentin állampolgárként 1950-ben bukkant fel Olaszországban.

Ekkor került bizalmas kapcsolatba az Inter elnökével, Angelo Morattival, illetve annak családjával.

Solti az Inter menedzsereként dolgozott, Angelo Moratti számos feladatot bízott rá. Legfőbb tevékenysége a bírók megvesztegetése volt.

Vadas György emlékei

„A Madrid az első meccset egy-nullára megnyerte, a második találkozó előtt óriási nyilatkozatháború folyt. Puskás például az egyik spanyol lapnak azt mondta, hogy nem volna szabad nekem vezetni a mérkőzést, mert Soltival jártam egy elemibe. Ez persze ostobaság volt, hiszen kilenc évvel fiatalabb vagyok Soltinál.

Szóval, Milánóban reggeltől estig Solti kísért bennünket, nehogy véletlenül bárkivel is találkozhassunk a Real Madridtól. Aztán amikor egyszer kettesben maradtunk, nagyon jelentős ajánlatot tett arra, hogy vezessem a mérkőzést az Internek.

Az ígéretnek különböző fokozatai voltak. Ha simán győznek az olaszok, azért járt volna egy bizonyos összeg, dollárban. Ha a meccs végén az általam befújt tizenegyessel nyernek, akkor ennek a duplája.

Vadas György játékvezető és a reklamáló futballisták Forrás: Képes Sport

Ha a hosszabbításban diadalmaskodnak, akkor az ötszöröse. A végösszeg tíz Mercedes ára lett volna. A mérkőzés délelőttjén Solti, valamint Italo Allodi, az Inter főtitkára társaságában megkeresett engem és a két partjelzőmet. Meghívtak Angelo Moratti klubelnök nyaralójába, Milánótól harminc kilométerre. Én még ahhoz fogható villát nem láttam.

Ebéd előtt mindhárman kaptunk egy arany karórát, majd az étkezés közben Moratti úr kiadta az utasítást Soltinak, hogy mi mindent – színes tévét, híradástechnikai eszközöket, csupa olyan cuccot, amiről odahaza nem is álmodhattunk – vásároljon nekünk.

Solti egyébként roppant alázatosan viselkedett az elnökkel, holott tudtam, hogy sohasem volt hivatalosan a klub alkalmazottja. Tehát elfogadtuk az ajándékokat, majd legjobb tudásunk szerint levezettük a visszavágót. Egy-egy lett az eredmény, kettő-egyes összesítéssel a Madrid jutott a döntőbe. Solti már a félidőben ordítozott velem, hogy nem adtam meg három tizenegyest az Internek. Mondtam neki, bizonyára másik meccset nézett.

A végén a hetvenhatezer olasz szurkoló tapsvihara közepette vonultunk le a pályáról. Solti megint berontott az öltözőbe, tajtékzott, és megfenyegetett, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy engem levegyenek az UEFA-listáról.

Amikor hazaértem Pestre, Honti György, az MLSZ főtitkára azzal fogadott, hogy elcsaltam a meccset. Solti és Honti régi ismerősök voltak, utóbbitól megtudtam, hogy az Inter kiesése azt jelentette Soltinak, hogy harmincezer dollár prémiumtól esett el, én pedig soha többé nem vezettem sem válogatott, sem UEFA-, vagy FIFA-meccset."

Bécsben már nem vezethetett

A Magyar Nemzet 1966. április 22-i számában Vadas György telefonon nyilatkozott. A magyar bíró nem utazott haza, mert Milánóból egyenesen Bécsbe ment, hiszen ő vezette (volna) az Ausztria-Szovjetunió válogatott mérkőzést. Vadas ebben a nyilatkozatában egy szót sem szólt az Inter és a Moratti-Solti páros mahinációjáról, megvesztegetési kísérletéről.

De már nem volt lehetősége a bécsi bíráskodásra,

mert az osztrák-szovjet meccs előtt lecserélték, és a vezető bírói feladatokat arra az Emsberger Gyulára bízták, aki Milánóban partjelzője volt Vadasnak. Bár az olasz lapok egyértelműen dicsérték Vadast - sőt, a milánói La Notte című lap egyenesen azt írta, hogy Vadasnak az 1966-os angliai világbajnokságon a helye - a magyar sportembernek nem volt esélye.

Így ért véget tehát Vadas György nemzetközi bírókarrierje, soha többé nem vezethetett meccset az európai porondon.

Ugyanakkor az eseményeknek van egy másik változata is, amely a köztudatban kering: ez úgy szól, hogy Vadas a szállodai szobájában találta meg az aranyórát.

Eltette azt, nem gyanakodott semmire, majd levezette a meccset. Az ügy szempontjából ennek nem sok jelentősége van. Annak már sokkal több, hogy a Milánóban élő Solti egy telefonnal el tudta intézni Vadas György eltiltását. Elég volt az MLSZ főtitkárát, Honti Györgyöt tárcsáznia. A magyar szövetség pillanatok alatt törölte a FIFA-keretből Vadast, a sportsajtó pedig azonnal rászállt a bíróra. Nem sokkal a milánói meccs után, 1966. május 18-án Vadas György a Kispest-Haladás mérkőzést vezette az NB I-ben.

A találkozó elején az egyik játékos véletlenül kirúgta a sípot Vadas kezéből.

A Népsport két nappal később így festette le a jelenetet: "A síp széles ívben kirepült Vadas György kezéből. A hatodik pont gyulladt ki ekkor a kispesti sporttelep villanyóráján. A játékvezető kétségbeesetten keresni kezdte, s boldogan sóhajtott fel, amikor Komora a fűben megtalálta s átadta.

A síp meglett, de az eset után Vadas György nem találta meg – önmagát. Nem torolt meg sok szabálysértést, Marosit, Tajtit, Mátét korábban fel kellett volna írnia, s nem kellett volna sokkal kisebb vétségért Siposon „törleszteni". Ezen kívül a szabálytalanságok egy részét rosszul bírálta felül, s elfogadott néhány tévesen beintett lest. Pedig ez a találkozó kisebb jelentőségű volt, mint mondjuk a Real Madrid – Internazionale összecsapás."

Tehát egy hónappal vagyunk a milánói BEK-elődöntő után, a kispesti meccsnek ehhez semmi köze, de a névtelen cikkíró odaszúr egyet Vadasnak, teljesen alkalmatlannak beállítva a bírót.

Solti Dezső emlékei

A Kurír újságírója, Temesi László 1991 januárjában milánói otthonában kereste fel Solti Dezsőt, aki így emlékezett az ominózus esetre. "Vadast minden nagyobb mérkőzésre betetettem, hadd utazzon, ismerjék meg a nevét. Megkért, hogy lengethessen nagy meccseken, ezt is elintéztem neki. Majd egyszer azt mondta nekem: Dezső bácsi, én miért csak lengetek? Vezethetnék egy jó meccset is. És akkor volt éppen az Inter-Real Madrid.

Én hülye, engedtem a Vadas Gyurit vezetni. Kiestünk. Tajtékoztam a dühtől, már a stadion folyosóján mindennek lehordtam Vadast, és azt mondtam neki: Megállj, te csavargó! Nem fogsz te több mérkőzést vezetni! És el is intéztem az UEFA-nál és a FIFA-nál, hogy ne vezethessen, és ne is lengethessen."

Vadas György sportpályafutása befejezése után is nagy ismertségnek és népszerűségnek örvendett, mert ő volt az üzletvezetője az Aranykéz utcában lévő Pipacs bárnak.

A budapesti Aranykéz utca és a Pipacs bár, amelynek Vadas György volt az üzletvezetője Forrás: Fortepan

A legendás éjszakai mulatóhely számos, a magyar és a nemzetközi futballmeccsekhez köthető történet színhelye volt.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár és a Four Four Two segítségével írtuk meg.