Hatalmas eufóriát okozott a szovjetek legyőzése

Felajzott tömeg, 70 ezer néző várta 1977. április 30-án a Népstadionban a Magyarország-Szovjetunió labdarúgó vb-selejtezőt, amely mindkét csapat számára sorsdöntőnek ígérkezett. A szovjetekkel szemben – ha csak a labdarúgásra gondolunk – volt némi törlesztenivalónk, de ez a meccs ezt elfelejtve is bevonult a magyar labdarúgás aranykönyvébe. A másnapi Népsport címoldalán hatalmas betűkkel köszöntötték május elsejét, még szerencse, hogy a címlapra azért odafért válogatottunk csodálatos győzelme. Ennek éppen 43 éve. Most ezt a meccset és az akkori körülményeket idézzük fel cikkünkben.

Az 1978-as argentínai világbajnokságra zajló selejtezők sorsolásakor Magyarország nagyon nehéz helyzetbe került.

A 9. csoportban összesen három csapat szerepelt.

A mieink mellé a görögöket és a szovjeteket húzták ki. Tudni lehetett az is, hogy a csoport első helyén végző csapatnak még interkontinentális pótselejtezőt kell játszani a vb-re jutásért.

A bevezetőben írtam már, hogy a szovjetekkel szemben akadt némi törleszteni való – nem is kevés. Ha csak az 1966-os világbajnokságig megyünk vissza, akkor az ottani negyeddöntős vereség – különösen a brazil válogatott 3-1-es legyőzése után – mélyütéssel ért fel. Az 1968-as Európa-bajnokság negyeddöntőjében Budapesten 2-0-ra vertük a szovjeteket, de a visszavágón Moszkvában 3-0-ra ők nyertek, kiestünk. Az 1972-es Európa-bajnokságon az elődöntőben megint összejött egy magyar-szovjet meccs és megint ők győztek 1-0-ra.

Ez a sikertelen széria 1977-re végeláthatatlannak tetszett.

Ugyanakkor ezekben az időkben nagyon sokszor volt beszédtéma, hogy a magyar labdarúgóknak megmondták, hogy nem nyerhetnek, azaz le kellett feküdni a szovjeteknek. A rendszerváltozás után ezekről a pletykákról – vagyis egy részükről – kiderültek, hogy nem úgy történt, ahogy a nép elképzelte. Ugyanakkor az igaz, hogy

a magyar játékosok egy részére bénítóan hatott, amikor a szovjetek ellen kellett pályára lépni.

Amikor elérkezett az 1977-es meccs, a csoportban a szovjetek álltak a legjobban, mert Moszkvában 2-0-ra legyőzték a görögöket. Baróti Lajos csapata a csoport első meccsén 1-1-es döntetlenre végzett Szalonikiben. Akkor sokan fanyalogtak, szinte mindenki győzelmet várt, ugyanakkor később kiderült, hogy

ez a döntetlen nagyon sokat ért a magyarok számára.

A szovjetek tehát 2 ponttal a zsebükben érkeztek Budapestre, a magyar csapatnak 1 pontja volt, csakúgy, mint a görög válogatottnak. Ugyanakkor az 1970-75 közötti időszakban a szovjet csapat sem tündökölt. Elég annyit mondani, hogy ebben az öt évben hat szövetségi kapitánya volt a Szbornajának.

A magyar-szovjet meccs egyik jelenete Forrás: Arcanum

Budapestre egy hetedik, Nyikolaj Szimonyan vezetésével érkeztek meg a szovjetek.

Nálunk 1975-ben ismét Baróti Lajost nevezték ki szövetségi kapitánynak,

aki korábban már három vb-re (1958, 1962, 1966) jutatta ki a nemzeti csapatot. Az MLSZ elnöke, Kutas István úgy gondolta, csakis Baróti tudja kivezetni a nemzeti együttest Argentínába – a magyarok az 1970-es és az 1974-es világbajnokságról is hiányoztak.

Az 1990 után születettek nem is fogják fel, hogy egy ilyen óriási mérkőzésnek mennyire egyszerű beharangozója volt.

Gondoljunk bele: ma egy magyar-román összecsapás (emocionálisan talán ez a legnagyobb meccs a labdarúgó-válogatott számára) előtt hetekkel megkezdődik a felvezetés.

1977-ben ez teljesen másképpen ment. Az akkor közel nyolcászezer olvasóval rendelkező Népszabadság sportoldalán „Már pontokra megy a játék" volt a felvezető cikk címe, amelynek első fele kizárólag a szovjetekről szólt, csak a második részben foglalkozott a cikkíró a magyarokkal. A Népsport meccsnapi száma a szintén nem túl izgalmas „Óriási taktikai csata várható" címlappal jelentkezett. A Magyar Hírlap címe: „Kilencvenperces helytállást vár Baróti." A Népszavában a cím: „A közönségen is múlik." A Magyar Nemzetben: „Töretlen küzdőszellemmel" című írás jelent meg. Az Esti Hírlapban – ez pár órával a meccs előtt jött ki a nyomdából – „Ma a Népstadionban eldől válogatottunk továbbjutási esélye."

Maradjunk annyiban, hogy ezek a címek sok mindenre alkalmasak voltak, csak arra nem, hogy tűzbe-lázba hozzák a közönséget és a futballistákat.

A mesterséges hangulatkeltésre azért is illett vigyázni, mert mégiscsak a szovjetek jöttek Budapestre. A szerkesztők és a főszerkesztők minden bizonnyal úgy voltak ezzel: jobb a békesség, tudjuk le az egészet, aztán, ha nyerünk, majd boldogok leszünk.

A mérkőzés előtt még egy meglepetés érte a csapatot.

Ez volt az első alkalom, hogy a válogatott meccseket megelőzően a magyar Himnusznak nem a zenekari, hanem az énekes változatát játszották le a Népstadionban.

Ahogy a játékosok később visszaemlékeztek: kis híján elsírták magukat, amikor a 70 ezer néző együtt énekelte a magyar nemzeti imádságot.

Labdarúgó világbajnoki selejtező, 9. csoport: Magyarország-Szovjetunió 2-1 (1-0)
1977. április 30. Népstadion, 70 ezer néző. Vezette: Heinz Aldinger (nyugatnémet)

Magyarország: Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth – Nyilasi (Török), Pintér, Zombori – Pusztai, Kovács, Várady (Fazekas)
Szovjetunió: Asztapovszkij – Kruglov (Troskin), Hincsagasvili, Bajsakov, Lovcsev – Konykov, Burjak, Dolmatov (Kipiani), Minyajev – Fjodorov, Blohin.
Gól: Nyilasi (44.), Kereki (66.) illetve Kipiani (89.)

Mindazok, akik olyan szerencsések voltak, hogy a helyszínen, élőben nézhették meg a magyar csapat győzelmét, a mai napig könnyes szemmel emlékeznek vissza erre a meccsre.

A szovjetek elleni diadal – tétmérkőzésen – olyan nagyszerű dolog volt, amelyre nagyon hosszú ideje vártunk.

Nyilasi Tibor, az első magyar gól szerzője Forrás: You tube

Kereki Zoltán élete meccsét játszotta – ő fejelte a magyar csapat második gólját, ezt a fejest a mai napig emlegetik neki. A tomboló publikum a lefújás után sem ment haza; a 70 ezer néző hosszú percekig éltette a magyar válogatottat.

Hazafelé a zászlókat lobogtató közönség ellepte a Thököly utat – a 44-es és 67-es villamos forgalma is megbénult, de ez senkit sem zavart.

A gépkocsiban ülők hangos dudálással fejezték ki örömüket.

Lássuk akkor most a győzelem utáni címeket.

• Népsport: Nagyszerűen küzdött, jól játszott a magyar csapat.
• Népszabadság: Nagy játék, szép győzelem.
• Magyar Nemzet: Lehetőség a vb-csoportelsőség kivívására.
• Magyar Hírlap: Nagy küzdelem, megérdemelt győzelem.
• Népszava: Pintér, a labdarúgó-válogatott új vezéralakja.
• Esti Hírlap: Jó játék, szép siker.

Tegyük hozzá, hogy a meccs másnapja, azaz 1977. május 1. idehaza munkaszüneti nap volt, a napilapok ennek ellenére megjelentek. Ugyanakkor a Népszava és a Magyar Nemzet ünnepi számába a 19.00-s meccskezdés miatt egy sor sem fért be a mérkőzésről. A Népsport mellett a Népszabadság és a Magyar Hírlap adott helyszíni beszámolót. Az Esti Hírlap május elsején nem jelent meg. Érdemes egy pillantást vetni a Népsport 1977. május 1-i számának címlapjára is.

A Népsport 1977. május 1-i száma.Egy nappal a szovjetek legyőzése után Forrás: Arcanum

Ennél is érdekesebb belelapozni a Népsport 1977. május 2-i számába, ahol az értékelő cikk címe:

A fegyelmezett öröm órájában.

Az ember tényleg megáll egy pillanatra és elgondolkodik: ennyire tellett a kor nagytekintélyű szakíróitól? Most komolyan, gyilkos meccsen verjük a szovjeteket és mi a fegyelmezettségről olvasunk? Ne már.

Pedig itt tényleg lehetett mit ünnepelni. Baróti Lajos egészen elképesztő taktikai húzásokkal lepte meg a szovjeteket. A mester nem a megerősített védekezésre koncentrált, hanem a magyar csapat középpályájára és támadó szekciójára helyezte a hangsúlyt. Mondanunk sem kell, ebben óriási kockázat volt, mert az ellenfél rendkívül szervezett és erős csapattal érkezett Budapestre. A szövetségi kapitány húzása maximálisan bejött és ebben partnerek voltak a játékosok is. Miközben a Népsportban Borbély Pál az 1968-as eseményeket, az akkori Eb-negyeddöntőt is felidézte (2-0 Budapesten és 0-3 Moszkvában), legszebben Pintér Sándor fogalmazta meg érzéseit:

Ennek a mérkőzésnek a legnagyobb értéke az volt, hogy végre újra örülhettek a magyar szurkolók és, hogy ezt a játékosok is mindennél többre értékelték."

Végre egy normális címlap a Képes Sportban Forrás: Arcanum

Valahogy így kellene ezt. Igaz, ez is szépen megfésült nyilatkozat volt, de azért kifejezett valamit abból, amit a magyar csapat játékosai ezen a szombat estén átélhettek.

Később aztán elképesztő izgalmak közepette nyerte meg a csoportját a magyar labdarúgó-válogatott. Ott kezdődött, hogy

1977. május 10-én a görögök Papaionnau – legyen áldott a neve – góljával 1-0-ra legyőzték Szalonikiben a szovjeteket.

Nyolc nappal később a magyar csapat Tbilisziben 2-0-ra kikapott a szovjet csapattól. De azt mindenki tudta, hogy a csoport utolsó találkozóján meg kell verni Görögországot. Erre a meccsre 1977. május 28-án, Budapesten került sor. Pusztai, Nyilasi és Fazekas góljaival 3-0 lett ide, így a magyar csapat 5 ponttal a csoport élére került és jöhetett a Bolívia elleni interkontinentális pótselejtező, majd ennek sikeres megvívása után a világbajnokság Argentínában.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.