Budapest, 2004. április 28.
Brazília kezdőcsapata a Magyarország-Brazília barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzés előtt a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. A találkozót a brazilok nyerték 4:1 arányban.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Vágólapra másolva!
Ha nem Lothar Matthäusnak hívják a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát, ha mellette nem Pellady Péter dolgozik menedzserként, akkor 2004. április 28-án aligha lép fel a brazil labdarúgó-válogatott Budapesten, barátságos mérkőzésen. De a világ- és Európa-bajnok Matthäus neve olyan jól csengett, hogy a Selecao csak eljött Magyarországra. Már csak azért is, hogy egy sporttörténelmi ügy végére is pontot tegyen. Emlékezés arra a meccsre, amelyen 28 ezer ember már az edzésre is kiment a Puskás Stadionba. Nem a magyarok edzésére.
A mai napig vita tárgya, miért verődött össze spontán 28 ezer ember egy nappal a Magyarország-Brazília meccs előtt, amikor a sárga-kékek nekiláttak a tréningnek Budapesten. A szervezőket is teljesen váratlanul érte a tömeg, amely nem akart elfogyni, a metró felől csak jöttek és özönlöttek az emberek.
Az alsó karéj szektorait folyamatosan kellett megnyitni, s mire az edzés közepén jártunk, már 28 ezer ember nézte a világsztárokat. Amikor vége lett a brazilok tréningjének, 27.700 szurkoló hazament, mire a magyar csapat kijött edzeni, 300 néző maradt a lelátókon.
Természetesen volt egy olyan interpretációja ennek az eseménynek, hogy a magyar drukkerek annyira ki voltak éhezve a sztárok látványára, hogy már (az MLSZ által amúgy meg sem hirdetett) edzésre is kiözönlöttek.
De azért akkor sem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a 28 ezer néző közül sokan divatszurkolásból mentek ki a stadionba.
Mert a lelátón rengetegen feszítettek brazil mezben – nemcsak az edzésen, hanem a meccsen is.
Akik ezekben a vészterhes időkben (értsd: a magyar csapatnak ekkortájt semmi esélye nem volt sem a vb-, sem az Eb-részvételre) kitartottak a nemzeti tizenegy mellett,
kissé sértve érezték magukat. Nem véletlenül hökkentek meg a brazilok a hatalmas tömeg láttán, hiszen ehhez még ők sincsenek igazán hozzászokva.
Brazília 2002-ben veretlenül nyerte meg a világbajnokságot Japánban, éppen ezért volt szenzációs az ő megjelenésük Budapesten. Ugyanakkor bennük is dolgozott némi dac, hiszen nemcsak a brazil, hanem a magyar újságok is állandóan azt emlegették, hogy a dél-amerikai együttes ezt megelőzően – hivatalos mérkőzésen – még soha nem győzte le Magyarországot. Nem verte meg az 1954-es vb-negyeddöntőben (4-2 lett ide), nem győzte le az 1966-os vb csoportmeccsén (3-1-re nyertünk), nem diadalmaskodott az 1971-es riói barátságoson (0-0), és súlyos vereséget szenvedtek 1986 márciusában, amikor a vb-re készülő Mezey György vezette együttes 3-0-ra győzedelmeskedett. A sorból kilóg egy 1965. november 22-én lejátszott meccs, amelyet Sao Paulóban rendeztek, s amelyen a házigazdák 5-3-ra nyertek a Budapest válogatott elnevezésű együttes ellen.
A brazilok amúgy ezt is a hivatalos meccsek közé sorolták, az MLSZ nem.
Mivel ebben nem volt konszenzus, a 2004-es budapesti összecsapás előtt Magyarország tényleg veretlen volt az ötszörös világbajnokkal szemben.
Magyarországon 2004. április 3-án vált biztossá, hogy a Selecao biztosan eljön Budapestre, mert a brazil szövetség ezen a napon jelentette be hivatalosan a meccs létrejöttét. A Nemzeti Sport ezen a napon arról elmélkedett, hogy a világbajnok fellépése 210 millió forintba kerül az MLSZ-nek. Aláírt szerződés ezen a napon még nem volt a felek között, mi több a magyar szövetség – biztos, ami biztos alapon – a kínai szövetséggel is tárgyalt, hogy a brazilok távolmaradása esetén az ázsiai együttes jöjjön Budapestre.
Hivatalosan 2004. április 8-án mondhattuk ki, hogy a világsztárokkal teletűzdelt együttes Magyarországra látogat.
Kína végül nem kellett, de Japán csapata eljött, és 2004. április 25-én, azaz három nappal a brazilok fellépése előtt barátságos meccset játszott a magyarokkal. Ezen a zalaegerszegi mérkőzésen a magyar csapat 3-2-re nyert.
A végül közel negyedmilliárd forintba kerülő brazil este sokak számára akkor is feledhetetlen élményt adott, ha a dél-amerikai együttes játszi könnyedséggel nyert Magyarország ellen – egyszersmind először legyőzve Magyarországot.
Barátságos labdarúgó-mérkőzés: Magyarország-Brazília 1-4 (0-3) Puskás Ferenc Stadion, 45 ezer néző. Vezette: De Santis (olasz)
Magyarország: Babos – Stark, Lipcsei (Juhász R.), Pető (Torghelle) – Bodnár, Simek (Bodor), Tóth B., Molnár B. (Farkas), Huszti, Gera (Dvéri) – Kenesei (Szabics) Brazília: Dida – Cafú (Mancini), Juan, Roque Junior, Roberto Carlos (Dedé) – Juninho (Julio Baptista), Edmilson, Zé Roberto (Edu), Ronaldinho (Felipe), Kaká (Alex) – Luis Fabiano
A brazilok betartották az ígéretüket (meg a szerződés is erre kötelezte őket), a lehető legjobb csapattal érkeztek meg Magyarországra. A kezdőben hét olyan játékos is helyet kapott, aki a 2002-es világbajnokságon aranyérmet nyert.
A magyar sajtó nem felejtette el kiemelni, hogy míg az edzés alatt a magyar drukkerek többsége Brazília miatt ment ki a stadionba, addig a meccsen már a nézők többsége Magyarországnak szurkolt.
Ami teljesen normális egy barátságos meccsen is. A brazilok pedig teljesítették azt, amit várni lehetett tőlük. Magyar pályán sosem látott improvizatív megoldásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt, egyszersmind tették próbára a magyar játékosokat.
Akiknek – ezt ennyi év távlatából nyugodtan leírhatjuk – semmi esélyük nem volt a dél-amerikai virtuózok ellen. Már az kisebbfajta csodának bizonyult, hogy Magyarország 33 percig kapott gól nélkül kihúzta. Akkor azonban Kaká és Luis Fabiano három perc alatt mindent elrendezett.
„Jó meccs volt, elégedett vagyok a játékosok keménységével" – mondta az összecsapás után Matthäus szövetségi kapitány. „A futballisták elfogadhatóan teljesítettek. Sokat kell tanulnunk a brazilok elleni mérkőzésből." Kollégája, az 1994-es világbajnokságon a csapatot aranyéremre vezető Carlos Alberto Parreira azt emelte ki, hogy szakmailag rengeteg mindent meg tudtak valósítani, ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Brazília véget vetett a magyarok ellen 1954 óta tartó nyeretlenségének.
Egy nappal később Matthäus már kissé másképpen fogalmazott, mint a meccs utáni gyorsértékelésében. Ekkor azt mondta, hogy a magyar csapat öltözőjében talán ő szerette volna a legjobban a győzelmet a világbajnok ellen.
Az eredmény hűen tükrözi a két ország futballja közötti különbséget, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Amíg a brazilokon azt láttam, hogy lelkesek és örömmel futballoznak, addig nálunk ez nem mindenkin volt észrevehető. Sok magyar futballistából hiányzott az öröm és a lelkesedés is. A szurkolóknak pedig azt üzenem, hogy legyenek boldogok, hiszen ha a győzelmet nem is, de Brazíliát elhoztam nekik Budapestre."
Nehéz volt ezzel vitába szállni, még akkor is, ha a német szakember magyarországi kapitánykodását csak üzletileg nem lehetett bukásnak nevezni.
Viszont ő volt az, aki a magyar válogatott számára felfedezte az akkor 21 éves Huszti Szabolcsot, aki fél évvel a brazil meccs előtt a Fradiba sem fért be, most meg Cafú ellen küzdött.
Összességében az 1-4 ellenére óriási közönségsikert arattak a világbajnokok. A meccs előtt sok olyan vélemény látott napvilágot, hogy felesleges lekötni ezt a találkozót, mert a vége óriási blama lesz. Épeszű ember nem gondolhatta komolyan, hogy a magyar válogatottnak akárcsak a döntetlenre is esélye lenne,
de a szimpatikus dél-amerikai válogatott meghódította Budapestet.
Akárcsak a többi olyan várost, ahol valaha fellépett.
Ezúttal pedig az eredmény sem számított. Ennek a meccsnek 2020. április 28-án van a 16. születésnapja. Magyarország labdarúgó-válogatottja azóta nem játszott a brazil nemzeti csapat ellen.