Nagykanizsa, 2009. szeptember 17.
Egy 1974-ben, az Újpesti Dózsa és Bayern München mérkőzés alkalmából kiadott füzet. A nagykanizsai Tóth Béla, 1982 óta gyűjti a focival kapcsolatos ereklyéket. Birtokában van a Képes Sport folyóirat - 1954 és 1992 között megjelent - összes száma, több száz csapat zászlaja, és több mint 1500 féle focicsapat jelvénye, valamint több tucat póló, belépőjegy. Az egykori pincér munkája közben ismerkedett meg a játékosokkal és így, banketteken, rendezvényeken jutott hozzá a legtöbb emlékhez.
MTI Fotó: Varga György
Vágólapra másolva!
46 év távlatából felfoghatatlan bravúrral jutott be a labdarúgó Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjébe az Újpesti Dózsa. Az 1974 tavaszán a nyugatnémet Bayern München ellen lejátszott hazai mérkőzés örökre feledhetetlen marad. Bár az Újpest kiesett, mégis elmondhatja magáról: ők voltak azok, akik eleddig utoljára jártak ilyen magasságokban.
Ha mi nem voltunk versenyben tavasszal a nemzetközi kupában, az már kudarcnak minősült, ellentétben a mai helyzettel, amikor annak is örülünk, ha egy csapatunk még ősszel talpon van ott"
- mondta egyszer Nagy László olimpiai aranyérmes labdarúgó, aki játékosként kilencszer volt bajnok az Újpesttel.
Nagy László gólt szerez az Újpesti Dózsa - SL Benfica Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) mérkőzésen a Megyeri úti stadionban Forrás: MTI/Kovács Gyula
Az Újpesti Dózsa (Nagy Lászlóval a soraiban) 1969 és 1975 között zsinórban hétszer lett bajnok. És ezen időszakban a nemzetközi színtéren sem hozott szégyent a magyar focira.
Egyike volt annak a három magyar csapatnak, amelyik a BEK-ben valaha bejutott a legjobb négy közé.
A Vasas 1958-ban, a Győr 1965-ben, az Újpesti Dózsa pedig 1974-ben hajtotta végre ezt a bravúrt. Ez utóbbi is már 46 éve történt.
Az 1973-74-es szezonban 31 labdarúgó-bajnokság volt Európában, ezek aranyérmesei nevezhettek a Bajnokcsapatok Európa-kupájába 1973 nyarán. A címvédő Ajax a legjobb 16 között csatlakozott a mezőnyhöz, a többi 30 oda-visszavágós párharcban juthatott oda. Az Újpestnek ez nem okozott különösebb nehézséget, mert az ír Waterfordot mindkét mérkőzésén legyőzte. Ám nem volt ez a kör mindenkinek sétagalopp,
itt esett ki a Juventus, a Galatasaray, a francia bajnok Nantes és az osztrák aranyérmes Innsbruck.
Míg az Európa-bajnok német válogatott gerincét adó, első BEK-győzelméért harcba induló Bayern München csak tizenegyesrúgásokkal tudta búcsúztatni a sehol nem jegyzett svéd Atvidaberget.
A legjobb 8 közé jutásért már a Dózsára is egy nagyon komoly vetélytárs várt, az Eusebióval felálló Benfica. Lisszabonban 1-1-es döntetlen lett az első meccs eredménye. Az ünnepi hangulatban rendezett visszavágón, 1973. november 7-én (a fiatalabbak kedvéért: a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeztek ekkor a szovjet megszállás alatt lévő országokban) a Belügyminisztérium csapata 2-0-ra győzött, és bejutott a negyeddöntőbe.
Ott a keleti blokk egyik legjobb csapatát sodorta útjába a sors. Ahogy a Szovjetunióban a Dinamo Kijev, Jugoszláviában a Crvena Zvezda, úgy Csehszlovákiában akkor a Spartak Trnava volt a mesterségesen felpumpált csapat.
Spartak Trnava–Ajax mérkőzés 1969. április 24-én a nagyszombati stadionban. Ide látogatott el Újpesti Dózsa Forrás: Ajax.nl
A nagyszombati stadion egyébként is katlan volt, de a Magyarországról érkezett Újpestet az 1968-as csehszlovák forradalom leverése után néhány évvel különösen ellenséges hangulat fogadta. Ráadásul Kabát góljával hamar vezetéshez jutott a nagyszombati társaság. Óriási nyomás nehezedett a magyar bajnokra. A találkozó szögletaránya 13-1 volt a hazaiaknak. Mégis sikerült a Dózsának a hajrához közelítve kiharcolni egy tizenegyest. Tóth András (aki egy fordulóval korábban Lisszabonban is gólt szerzett) az őrült körülmények ellenére a hálóba talált, ám az angol bíró arra hivatkozva, hogy Fekete belépett újra rúgatta a büntetőt. Tóth másodszor sem hibázott. Így biztató 1-1-gyel jött haza a csapat, ám a Megyeri úton is a Spartak szerzett vezetést, így annak a meccsnek is 1-1 lett a végeredménye. És annyi volt az állás 120 perc után is,
így megismerkedhettek a magyar nézők is a nem sokkal korábban bevezetett tizenegyespárbajjal.
Tóth András, Horváth, Bene és Zámbó betalált, Kellner hibázott, a vendégektől viszont ketten is, egyikük a nagyszombati kapus, Keketi, akinek lövését Szentmihályi védte.
A legjobb négy közé az Újpest mellett az Atlético Madrid, a Celtic és a Bayern München került. A magyar játékosok leginkább a madridiakkal szerettek volna találkozni, mert azt „játszó gárdának" tartották, a másik kettőt inkább erőfocival próbálkozónak. A közvélemény az Atlético és a Celtic ellen is esélyesnek tartotta volna a Dózsát, a Bayerntől viszont mindenki féltette. Annak ellenére, hogy a bajor csapat komoly szenvedések után jutott el ide. Az első fordulóbeli orosz rulettről már röviden volt szó. Münchenben 3-1-es bajor győzelem született, ám Svédországban a 78. percben 3-0-ra vezetett a hazai csapat, így kiesésre állt a Bayern. A hajrában Uli Hoeness góljával kiharcolta a hosszabbítást, majd a 11-es rúgások lehetőségét.
Uli Hoeness is játszott az Újpesti Dózsa elleni BEK-elődöntőben Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto
Nem volt könnyebb dolga a nyugatnémet csapatnak a második körben sem. A keletnémet Dynamo Dresden ellen úgy szenvedte ki a győzelmet Münchenben 4-3-ra, hogy a drezdaiak 1-0-ra és 3-1-re is vezettek. Aztán jött egy újabb lidércnyomásos visszavágó. Ahol nemcsak a szász csapat nehezítette meg a bajorok dolgát, hanem saját (nem feltétlenül alaptalan) rettegése az NDK-ban uralkodó viszonyoktól. A Bayern a meccs előtti éjszakát sem merte az ország kommunista felében tölteni, csak annyi időt volt ott, amíg lejátszotta a meccset. Ráadásul azt ugyanúgy november 7-én vívták, mint a már említett Újpest-Benficát. Akárcsak Svédországban, itt is a sírból hozta vissza a továbbjutást a Bayern. Ugyanis a keletiek már 3-2-re is vezettek, ami a kiesését jelentett volna, de végül sikerült 3-3-ra egyenlítenie, így 7-6-os összesítéssel továbbjutnia a bajoroknak.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szász emberek korántsem viseltettek olyan gyűlölettel a bajor játékosokkal szemben, amennyire a hivatalos keletnémet propagandagépezet uszította őket.
A nyolc között már könnyebb párharcot vívott a müncheni csapat, a CSZKA Szófiát 5-3-as összesítéssel búcsúztatta. Így került szembe az Újpesttel a döntőbe jutásért.
A Bayernben olyan világklasszisok szerepeltek, akiknek a neve még ma is ismert azok előtt is, akik kevésbé jártasak a német fociban. Itt volt Budapesten a csodakapus, Sepp Maier, a császár, Franz Beckenbauer, minden idők legjobb német gólszerzője, Gerd Müller, továbbá Uli Hoeness, aki később vezetőként a világ egyik legsikeresebb gazdasági vállalkozásává tette a Bayernt. Továbbá Paul Breitner, aki két vb-döntőben is szerzett gólt, és az a Conny Torstensson, aki kétszer volt eredményes a sorozat kezdetén az Atvidaberg mezében a Bayern ellen, de a Népstadionban már a bajorokat erősítette. Lenyűgöző tudású játékosok voltak valamennyien.
Ám az Újpestet is remek focisták alkották. A nagy menetelés egyik hőse, Tóth András szerint talán csak önbizalom terén volt az a gárda lemaradva az igazán nagyokhoz képest. A két csapat lehetőségei közötti különbség volt elsősorban az, ami rémisztően hatott rájuk. A stadionoktól kezdve a szervezésen, a külsőségeken át a fizetésekig.
A magyar csapat játékosai a budai hegyekben egy síházban készültek a BEK-elődöntőre, amikor a legmagasabb szintről kaptak látogatókat, akik közölték velük, hogy a saját stadionjuk helyett a Népstadionban kell fogadniuk a Bayernt a nagyobb bevétel miatt.
A játékosok kicsit sem örültek, hogy a megszokott környezet helyett a nekik is idegen stadionba kell menniük, ezért szolidan megkérdezték, hogy a jelentősen több bevételből részesednek-e ők is?
A látogatók gálánsak voltak, ezért közölték, hogy az eredetileg tervezett 70.000 forintos meccspénzt felemelik 120.000-re. Ezt a keret 20 tagja között osztják majd el. Kevés információ jutott el akkor nyugatról a magyar focistákhoz, de ők akkor úgy érezték, hogy a németek ezért az elődöntőért lehet, hogy ugyanennyit kapnak, csak nyugatnémet márkában. És fejenként. Nem is tévedtek sokat, a Bayern játékosainak személyenként 20.000 márkát ígértek főnökeik a döntőbe jutásért.
Olyan volt ez, mintha egy Trabanttal kellett volna versenyre kelnünk egy Mercedes vagy egy BMW ellen"
- mondta évtizedekkel később a már említett Nagy László. Az biztos, hogy a Dózsa abban az évben már a „trabantjával" leelőzött egy komolyabb járművet, a Benficát, a korábbi szezonokban meg a Celticet és a Valenciát. A vezetők komolyan gondolták, hogy a Bayernen túljuthat a csapat, és döntőt játszhat a Bajnokok Ligája elődjében.
Egy 1974-ben, az Újpesti Dózsa és Bayern München mérkőzés alkalmából kiadott füzet. A nagykanizsai Tóth Béla, 1982 óta gyűjti a focival kapcsolatos ereklyéket Forrás: MTI/Varga György
Az igazi erőviszonyokkal senki nem volt igazából tisztában, hiszen nem voltak műholdas televíziók, nem voltak külföldi mérkőzések a magyar televízióban (magyarok sem nagyon) és a ma divatos sportturizmus még álom szintjén sem létezett. Az Újpest annyival volt kedvezőbb helyzetben, mint ellenfele, hogy a Bayern világsztárjait egy-egy válogatott mérkőzésen lehetett látni a televízióban, míg a németek soha egy kockát nem láttak a magyar csapatról.
Ráadásul a Dózsa vezetői jóban voltak az Austria Wien főnökeivel, akik tudtak adni egy kisfilmet a Bayernnel vívott edzőmérkőzéseikről.
Ezt levetítették a játékosoknak a síházban. Akkoriban így ment az ellenfelek feltérképezése. De például a dán jobbhátvédről, Johnny Hansenről nem hallott senki Magyarországon. Így fordulhatott elő, hogy a visszavágó előtt az első mérkőzést sérülés miatt kihagyó Nagy Lászlótól várt csodát a szakvezetés, arra gondolva, hogy Hansennél megbontható a Beckenbauer-Schwarzenbeck tengely által irányított szupervédelem.
Megkaptam a labdát, próbáltam kapura törni. Ám hirtelen eltűnt a labda a lábamról, csak egy villanást láttam, és egy távolodó alakot, kettes számmal a hátán. Nem volt lassú fickó"
– mondta mosolyogva évtizedekkel később Nagy László. Bizony, a Hansen nevű ismeretlen hazájában rövidtávfutásban is megállta a helyét amellett, hogy 1967-ben az év labdarúgójának választották.
A budapesti mérkőzés jó iramú volt, mindkét csapat részéről látványos megoldásokkal. Ám végig érezhető volt, hogy csak a Bayern juthat tovább. Szentmihályi kapitális hibáját kihasználva a 65. percben a svéd Torstensson vezetést is szerzett, akinek azon az estén a magyarok közül csak a Népstadion eredményjelzőjének kezelője tudott gondot okozni, aki Forstensen névre keresztelte őt 80.000 néző előtt. Ám az este a szép magyar megoldások mellett egy hazai gólt is hozott. A hajrában a Beckenbauer lábai között érkező beadás után
Fazekas döntetlenre mentette a találkozót,
így a Dózsa megőrizte a veretlenségét abban a szezonban a BEK-ben.
Fazekas László megszerzi az Újpest gólját az Újpesti Dózsa-Bayern München BEK-mérkőzésen a Népstadionban Forrás: MTI/Petrovits László
De csak a visszavágó végéig. Azt a Bayern könnyedén nyerte 3-0-ra. Az Atlético Madriddal vívta a döntőt, és a BEK történetének egyetlen kétmérkőzéses fináléja után először emelhette magasba a kontinens klubfutballjának legértékesebb trófeáját. Azóta ezt további négy alkalommal tehette meg. Az Újpesti Dózsa akkori teljesítményének viszont azóta sem került még a közelébe sem magyar focicsapat.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
