Csuhay gólja a mennybe és az UEFA Kupa döntőbe juttatta a Videotont

Azt a gólt, Csuhay József 87. percben elért találatát nem lehetett elfelejteni. A tévében Gulyás László, a rádióban Vass István Zoltán ordított, az országban meg több százezer ember. A Videoton csapata ezzel a góllal jutott az 1984-85-ös szezonban az UEFA Kupa döntőjébe. Egy olyan szarajevói meccset idézünk most fel, amin a sokadik csodát hajtotta végre a székesfehérvári csapat.

A sokadik csodát – írtam. Nem véletlenül. Mert csoda volt, hogy a második fordulóban a Vidi négy gólt rúgott Párizsban a PSG otthonában. Csoda volt a Partizán Belgrádnak berámolt ötös Sóstón.

Még nagyobb csoda volt a világhírű Manchester United tizenegyesekkel történt kiütése a negyeddöntőben.

De mindezek akkor – 1985. április 24-én – eltörpültek a tényleg legendássá nemesedett Csuhay József-féle gól mellett.

Út a döntőig. Labdarúgó UEFA Kupa 1984-85.

A legjobb 32 közé jutásért: Videoton – Dukla Praha (csehszlovák) 1-0 és 0-0
A legjobb 16 közé jutásért: Videoton – Paris St. Germain (francia) 4-2, 2-0 és 1-0 (a második mérkőzés köd miatt félbeszakadt.)
Nyolcaddöntő: Videoton – Partizan Beograd (jugoszláv) 5-0 és 0-2
Negyeddöntő: Videoton – Manchester United (angol) 0-1 és 1-0 (tizenegyesekkel továbbjutó a Videoton.)
Elődöntő: Videoton – Zseljeznyicsar Szarajevó (jugoszláv) 3-1 és 1-2
Döntő: Videoton – Real Madrid (spanyol) 0-3 és 1-0

1985 tavaszán az egész ország futball-lázban égett. Április 24-én egy héttel voltunk túl a magyar labdarúgó-válogatott bécsi csodamérkőzésén, amikor a Mezey György vezette nemzeti csapat kijutott az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ekkor már azt is tudtuk, hogy a Videoton az első meccsen elért 3-1-es győzelmével, két gól előnnyel utazik Szarajevóba. Amikor az elődöntő sorsolására készülődtek, mindenki azon imádkozott, hogy a jugoszláv csapatot húzzák a Videoton mellé. A kérés meghallgatásra talált.

A másik ágon ugyanis a két nyugati szupercsapat, a Real Madrid és az Internazionale viaskodott egymással.

Ez a 3-1-es győzelem nagyon szép eredménynek számított, a gondot ugyanakkor az az egy bekapott gól jelentette. Azért is volt ez fájó, mert sem a Dukla, sem a PSG, sem a Partizan, sem a Manchester United nem tudott gólt lőni a Sóstói stadionban.

A kupasorozatban a Zsejlo volt az első csapat, amelynek ez sikerült.

A Videoton a szarajevói Bristol Hotelben szállt meg. A jugoszláv média érdeklődése elképesztő volt, de a helyi újságírók mellett az olasz és a spanyol kollégák is megérkeztek a jugoszláv városba. Ők ellenfél nézőbe jöttek.

Szabó József, a Videoton csatára (k) fejel a Zeljeznicar Sarajevo védői előtt a Zeljeznicar Sarajevo - Videoton UEFA Kupa labdarúgó elődöntő mérkőzésén Szarajevóban Forrás: MTI/Wéber Lajos

A Bristol Hotelben több mint egy órán keresztül faggatták a Vidi edzőjét, Kovács Ferencet. A mester felhívta a figyelmet, hogy a továbbjutás még nem dőlt el, s a Vidire legalább olyan nehéz meccs vár, mint egy fordulóval korábban, az Old Traffordon a Manchester Uinted ellen.

Különös epizódnak bizonyult az is, hogy

egy olasz utazási iroda addigra már 100 szobát lefoglalt a Bristol Hotelben.

Az olaszok annyira biztosak voltak abban, hogy az Internazionale bejut a döntőbe, hogy a foglalást nemcsak Szarajevóban, de Székesfehérváron is elvégezték. Aztán mondhattak le mindent, mert a másik ágon a Real Madrid került a fináléba.

A jugoszlávok mindent bevetettek. Az első meghökkentő döntést azzal hozták meg, hogy a város kisebb stadionjába vitték az elődöntő visszavágóját. A Zseljo saját stadionja mindössze 24 ezer néző befogadására volt képes.

A Kosevo stadionban 55 ezer néző is leülhetett volna, de a rendező csapat ragaszkodott a saját pályához.

Nem véletlen. A jugoszláv szurkolók elképesztő hangorkánt varázsoltak a kisebb létesítménybe. A hazaiak a meccs előtt a sztojcseváci üdülőtelepre mentek, ott bezárkóztak, semmiféle nyilatkozatot nem adtak. Nem is volt erre szükség: az Oslobodenje című újság már a kezdés előtt azt írta, hogy a Szarajevó simán kiüti a Videotont.

Önbizalom tehát volt, bőven. A várakozások pedig majdnem bejöttek. De csak majdnem. Idézzük most fel a tényleg pokoli estét és azt a meccset, amely a vereség ellenére is a magyar labdarúgás aranykönyvébe került.

Labdarúgó UEFA Kupa 1984-85, elődöntő, 2. mérkőzés.
Zseljeznyicsar Szarajevó (jugoszláv) – Videoton 2-1 (1-0)
Szarajevó, 25.000 néző. Vezette: Pauly (NSZK-beli)

Zseljeznyicsar: Skrba – Berjan, Csapljics, Sabarhadzsovics, Komsics – Skoro, Bazsdarevics, Baljics – Bahtics, Csurics (Csilics), Szamardzsija
Videoton: Disztl P. – Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth G (Novath). – Burcsa, Végh, Wittman, Vadász – Palkovics, Szabó J.

Bármennyire is megszokta korábban a körülményeket a Videoton, bármennyire is túlélte az Old Trafford poklát,

a szarajevói katlanban megremegtek a lábak.

Ennek eredményeképpen már az 5. percben vezetést szerzett a Zseljo. Bahtics komoly védelmi hiba után szerezte meg a Szarajevó első gólját. Ezzel az összesítésben 3-2 lett az állás, de azt mindenki tudta, hogy ha a hazaiak még egy gólt lőnek, akkor már ők lesznek a továbbjutók, mert Székesfehérváron is betaláltak Disztl kapujába.

Disztl Péter, a Videoton kapusa (j1) hárítja a Zeljeznicar Sarajevo játékosának lövését a Zeljeznicar Sarajevo - Videoton UEFA Kupa labdarúgó elődöntő mérkőzésen Forrás: MTI/PI/JUG

A Videoton a borzalmas kezdés után némileg rendezte a sorokat. Olykor a kékek kapuja elé is eljutott a magyar csapat. A 63. percben Csurics 8 méterről a teljesen üresen maradt kapu mellé gurított. Hatalmas helyzet volt, de a stadionban lévő és a tévé előtt ülő magyarok érezték, ezt a meccset nem lehet ezzel az egy kapott góllal kihúzni. Így jött el a 73. perc, amikor Bahtics középre ívelését Disztl Péter rosszul ütötte ki, a labda ráesett Szamardzsijára. Tőle a lesen álló Csuricshoz pattant, aki 3 méterről az üres kapuba lőtt. 2-0.

Les volt. A nyugatnémet Pauly azonban megadta.

Óriási bírói tévedés, 2-0 a Szarajevónak, amely ezzel a góllal döntőben érezhette magát.

Ám ahelyett, hogy a Zseljo folytatta volna a támadásokat, az ember azt látta, hogy az egyre elégedettebb jugoszlávok gurigáznak a pályán, a közönség meg ollézik. Kovács Ferenc vezetőedző – amolyan minden mindegy alapon – előre vezényelte a játékosait. Így érkezett el a 87. perc.

A felnyomuló Csuhay József Disztl Lászlótól kapott parádés labdát, majd a védő 8 méterről, a jobbösszekötő helyéről úgy lőtt a hálóba, hogy a labda a kapus kezéről a kapufa tövénél a bal sarokba került. 2-1. Ezzel a góllal ismét a Vidi állt továbbjutásra.

A Zseljo edzője, Ivica Oszim a kispad mellett összeomlott,

sokan azt hitték, hogy mentőt kell hozzá hívni. Egész Magyarország ordított. Volt olyan magyar újságíró, aki örömében szétdobálta a papírjait a stadionban. A közönség nem hitte el, amit látott.

Az utolsó három percet kibekkelte a magyar együttes, majd egy hatalmas emberkupac ünnepelte a Videoton világraszóló bravúrját, a döntőbe jutást. Ennek éppen 35 éve. Azóta magyar kupacsapat nem jutott ilyen magasra, s attól tartok, egy ideig nem is fog.

A Videoton játékosai: Disztl Péter kapus, Burcsa Győző, Vadász Imre, Palkovics István, Koszta János, Disztl László és Csongrádi Ferenc (b-j) az UEFA-kupa döntőjébe jutást ünneplik Forrás: MTI/Wéber Lajos

„Ilyen katlanban, ennyi feltüzelt ember előtt játszani nagyon nehéz" – mondta el Csuhay a Népsportnak. „Mint a vércsék, úgy csaptak le ránk minden pillanatban. Gyorsan előnyt szereztek, űzték-hajtották a labdát, hogy behozzák a hátrányt. Nehéz dolgunk volt hátul. Főleg a második bekapott gól körülményei keserítettek el bennünket. Néhány percig szinte padlón voltunk, aztán elkezdtünk futballozni, úgy, ahogy az elején kellett volna.

A gólom? Kijátszottuk a védőket, s amikor visszakerült hozzám a labda, felnéztem, s elrúgtam a bal sarokra. Minden dühöm és reményem benne volt abban a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, hogy rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni. Amíg nem szól a meccset lezáró síp, addig van esély és remény.

Akkor, 0-2 után azt hittem leszakad az égbolt. S aztán eszembe jutottak a nagy pillanatok a közelmúltból. Meg az, hogy Disztl Laci micsoda gólt lőtt az első meccsen ezeknek. Ő is hátvéd."

A Videoton a döntő első mérkőzésén – rendkívül tartalékos csapattal – hazai pályán 3-0-ra kikapott a Real Madridtól. A spanyolországi visszavágón azonban Májer Lajos csodás góljával 1-0-ra nyert a Bernabeu stadionban. Ezzel az is eldőlt, hogy ebben a sorozatban nem volt olyan ellenfél, amelyet egyszer legalább nem győzött volna le a Videoton.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár és a szerző saját emlékei alapján állítottuk össze.