Négy tizenegyest kivédett a BEK-döntőben, majd Ceausescu kirúgta

A Steaua Bukarest kapusa, Helmuth Duckadam négy tizenegyest védett ki Sevillában a Barcelona elleni BEK-döntőben, 1986. május 7-én. Ezzel a Jenei Imre irányította román katonacsapat nyerte meg a legrangosabb európai klubtrófeát. A kupasorozat történetében először nyert kelet-európai együttes, Duckadam produkciója pedig örökké emlékezetes marad. 34 év elteltével most ezt a BEK-döntőt idézzük fel.

Finoman fogalmazunk, ha azt írjuk, hogy

a román bajnokcsapatot senki sem tartotta a végső győzelemre esélyesnek a 85-86-os BEK-sorozatban.

Ekkor még valóban csak a bajnokcsapatok indulhattak ebben a kupában és 1985 őszén megint szenzációs mezőny jött össze a rajtvonalon. Csak néhány bajnokcsapat, mutatóba:

• Bayern München (NSZK)
• Juventus (a címvédő – Olaszország)
• Barcelona (Spanyolország)
• Ajax (Hollandia)
• Porto (Portugália)
• Bordeaux (Franciaország)
• Aberdeen (Skócia)

Az angol bajnokot hiába kerestük, mert az 1985. május 29-i Heysel-tragédia után (a Juventus-Liverpool BEK-döntő előtt kirobbant verekedésben 39 szurkoló vesztette életét)

az UEFA kitiltotta az angol együtteseket az európai kupaküzdelmekből.

1985 szeptember elején a cikkek arról szóltak, hogy a Juventus és a Barcelona lehet a sorozat két legnagyobb esélyese. Ne feledjük:

a sorsolások előtt semmiféle védettség, kiemelés nem létezett.

Így kerülhetett össze már az első fordulóban a Porto és az Ajax.

A Steaua szenzációs menetelésének közepette, a második fordulóban a magyar bajnok Budapesti Honvéddal is összekerült a román együttes. Az első meccsen, Budapesten a Honvéd 1-0-ra nyert, de a bukaresti visszavágón 4-1-re kikapott, így a Steaua mehetett tovább. Lássuk akkor most a két együttes, a Barcelona és a Bukarest útját a döntőig.

A legjobb 32 között:
Vejle (dán) – Steaua 1-1 és 1-4 (továbbjutó a Steaua 5-2-vel)
Barcelona – Sparta Praha 0-1 és 2-1 (továbbjutó a Barcelona 2-2-vel, idegenben szerzett több góllal)

Nyolcaddöntő:
Budapesti Honvéd – Steaua Bukarest 1-0 és 1-4 (továbbjutó a Steaua 4-2-vel)
Barcelona – Porto (portugál) 2-0 és 1-3 (továbbjutó a Barcelona 3-3-al, idegenben szerzett több góllal)

Negyeddöntő:
Steaua Bukarest – Kuusysi Lahti (finn) 0-0 és 1-0 (továbbjutó a Steaua 1-0-al)
Barcelona – Juventus (olasz) 1-0 és 1-1 (továbbjutó a Barcelona 2-1-el)

Elődöntő:
Anderlecht (belga) – Steaua Bukarest 1-0 és 0-3 (továbbjutó a Steaua 3-1-el)
Göteborg (svéd) – Barcelona 3-0 és 0-3 (továbbjutó a Barcelona 3-3-al, tizenegyesekkel)

Amint látható, a Barcelonának három alkalommal is alaposan rezgett a léc.

Kétszer az idegenben lőtt gólok döntöttek, egyszer meg az, hogy jobban rúgták a tizenegyeseket, mint a svéd bajnok játékosai.

A Bukarest legnehezebb meccse a negyeddöntőben a finn bajnok Lahti elleni két összecsapás volt. Lahtiban a mai napig emlegetik ezt a párharcot. De Bukarestben is. Az első meccsen a román fővárosban 0-0-ra végeztek a felek.

Ekkor egész Romániát elöntötte az árvíz.

A Steaua pályáján is állt a víz, a román hadsereg két helikoptert vezényelt a stadionba és azok szárították fel a gyepet. A visszavágón Lahtiban 30 ezer néző ment ki a meccsre, miközben az egész várost hatalmas havazás lepte be. Végül sikerült letakarítani a pályát és megrendezhették a meccset. A Steaua a 87. percben lőtt egy gólt és azzal jutott tovább.

Embed from Getty Images

Így érkeztünk meg tehát 1986. május 7-én Sevillába. A Barcelona mellett sok minden szólt, többek között az is, hogy szinte hazai pályán játszhatta a döntőt, hiszen az andalúz városban rendezték meg azt. Nem csoda, hogy a finálét megelőző napon szinte vörös-kékbe borult a város. Az UEFA nem állt a helyzet magaslatán, mert

a meccsre készülő hivatalos programfüzetben ez állt: Steaua de Budapest.

Hogy a románok mindezt miként fogadták, arról csak elképzeléseink lehetnek. A Barcelona akkor angol edzője, Terry Venables a döntő előtt óvatosan fogalmazott, abban pedig mindenki egyetértett, hogy véletlenül nem lehet eljutni egy BEK-döntőbe. A katalán csapaton is óriási volt a nyomás: a Barcelona addig háromszor nyert UEFA Kupát és kétszer KEK-et, de a BEK-győzelem még sosem sikerült nekik. A vezetők mindent megtettek a siker érdekében: a játékosok egyenként 6500 dolláros prémiumért léptek pályára.

Bajnokcsapatok Európa Kupája, döntő
Steaua Bukarest – FC Barcelona 0-0 – tizenegyesekkel 2-0
Sevilla, Ramón Sánchez-Pizjuán stadion, 70 ezer néző. Vezette: Vautrot (francia)

Steaua Bukarest: Duckadam – Iovan, Bumbescu, Belodedici, Barbulescu – Balán (Jordanescu 73.), Bálint, Majerau, Bölöni – Lacatus, Piturca (Radu 107.)
Barcelona: Urrutichoechea – Gerardo, Migueli, Alesanco, Julio Alberto – Victor, Schuster (Moratalla 85.), Pedraza – Marcos, Archibald (Alonso 106.), Carrasco.

A Steauának ezen a döntőn voltaképpen egyetlen esélye volt:

valahogy kihúzni a 90, majd a 120 percet 0-0-al, hogy aztán a tizenegyesekre maradjon a döntés.

Mindenki sejtette, hogy a román csapat nem fog gólparádét rendezni Sevillában, így Jenei Imrének nem maradt más feladata, mint a tökéletes védekezés összerakása. Ez pedig nagyszerűen sikerült.

Embed from Getty Images

Arra viszont épeszű ember nem számíthatott, amit Helmuth Duckadam, a Steaua kapusa ezen az estén a tizenegyes-párbaj alatt művel. A román kapuvédő a Barcelona négy tizenegyesét is kivédte.

A spanyol sajtó döbbenetében nem fogta vissza magát. Miközben több helyi újság a legmagasabb osztályzattal – 10-es – jutalmazta Duckadam teljesítményét, a Barcelona játékát a földbe döngölte. Az egyik újság azt írta, hogy

a sevillai pálya a Barcelona számára pont olyan volt, mint 1950-ben a brazil válogatottnak a Maracana stadion,

amelyben elvesztette az Uruguay elleni vb-döntőt. Az értékelések azt emelték ki, hogy a kitűnően képzett román védelem és középpályások ellen a spanyolok nem tudták a saját játékukat bemutatni. Ahogy telt az idő, a korábban oly attraktív Barcelona angolos játékra váltott át, ívelgetni próbáltak, de ez persze nem ment nekik.

Hemuth Duckadam (középen) a BEK-serleggel Forrás: Arcanum

Duckadam a szinte hihetetlen teljesítmény után szerényen nyilatkozott.

Nem én vagyok a legjobb kapus Európában és nem a Steaua a legjobb csapat. Úgy vélem, hogy nálam jobb kapus a német Schumacher és a spanyol Arconada. Nagy példaképem az angol Gordon Banks.

A kontinens legjobb klubcsapatának a kijevi Dinamót tartom. (A Kijev ebben a szezonban elsöprő játékkal nyerte meg a Kupagyőztesek Európa Kupáját.) Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy nagy európai kupadöntőben én legyek a mérkőzés hőse. Ami a tizenegyeseket illeti: ezen az estén nem a rúgók tévesztettek, sokkal inkább én találtam ki a szándékukat."

Jenei Imre a következőket mondta:

Helmuth Duckadam bebizonyította, hogy egyike Európa legjobb kapusainak. Persze az érdem közös, a csapat minden egyes tagja a maximumot nyújtotta.

A Barcelonának ezen a mérkőzésen csak veszítenivalója volt, mi pedig csak nyerhettünk. A lélektani előnyt sikerült kihasználni."

Terry Venables, a Barcelona edzője úgy vélte, hogy edzői pályafutásának a legnagyobb csalódása ez a BEK-döntő.

Huszonöt év után jutott be ismét a BEK-döntőbe a Barcelona és megint elbukott. Hiába támadtuk végig a meccset."

Kései utóhangok

2017-ben az Origo Sport nagyváradi otthonában látogatta meg a Steaua volt vezetőedzőjét, Jenei Imrét. Ő ezt mondta a sevillai döntőről: "Én nem voltam híve annak, hogy az edzéseken tizenegyeseket rúgjanak a játékosaim. Viszont minden foglalkozás végén kaptak a focistáim 30 percet, hogy a szabadrúgásokat gyakorolják.

Duckadam többször rávette a csapattársakat, hogy sörben vagy csokoládéban fogadjanak, és már ekkor láttam, hogy óriási formában van.

A játékosok először a szabadrúgásokat gyakorolták – oldalról néztem őket, és szóltam is nekik, hogy rosszul rúgják –, majd jöttek a tizenegyesek.

Jenei Imre, aki az 1986-os BEK-döntőben a Steaua kispadján ült Fotó: Hirling Bálint - Origo

A kapusunk nagyon jól védett, ezzel együtt büntetőrúgásra játszani hazardírozás. Sevillában Mihail Majearu, majd Bölöni László állt oda a büntetőponthoz, edzéseken ők nagyon jól lőtték, a döntőben viszont mindketten hibáztak. Az volt a szerencsénk, hogy Duckadamnak nem lehetett gólt lőni.

Pedig nem indult jól a párbaj, a gond abból adódott, hogy le kellett adnom a bírónak a végrehajtók nevét. Anghel Iordanescu – a csapat másodedzőjeként – beállt az utolsó 15 percre, a jó tizenegyesrúgó Victor Piturcát lecseréltem a szintén jó rúgó Marin Radura, de a becseréltek nem akarták vállalni a büntetőt.

Ekkor odajött hozzám Lacatus és Balint, és azt mondták, Imi bácsi, rúgjuk majd mi a 11-est – meglátja, nem fogunk hibázni, miénk lesz a BEK-serleg, és önt is ünnepelni fogják. Mindketten berúgták."

2001-ben, azaz 15 évvel a döntő után a Magyar Televízió forgatócsoportja elutazott Romániába, hogy interjút készítsen Duckadammal. Érdemes ezt a beszélgetést felidézni, hogyan látta a sevillai döntőt másfél évtized elteltével a kapus.

„Nem úgy mentünk Sevillába, hogy majd letámadjuk a Barcelonát. Tiszteltük az ellenfelünket, talán túlságosan is.

Jól akartunk védekezni és az ellentámadásokkal meglepni a Barcelonát. A hosszabbítás, majd a tizenegyes rúgásokkal elértük a célunkat.

A büntetőknél a kapus csak nyerhet. Aki veszíthet, az a büntetőket rúgó játékos lehet csak.

Ha a kapus tizenegyesből szed be gólt, senki sem vonja felelősségre. Biztos voltam benne, hogy hárítani fogok. Nem tudtam, hogy mennyit, de legalább egyet meg akartam fogni. Meg voltam győződve arról, hogy sikerül. Minden edzés után külön készültem a tizenegyesekre. A spanyolok által a legjobban elvégzett büntető a második volt, mert azt laposan az alsó sarok felé lőtték. A többi már logikai játék volt.

Az első tizenegyes kivédése volt a legfontosabb. Mivel az elsőt a jobb oldalon védtem, azt hitték, hogy majd oldalt váltok.

Az újságok Romániában fél évig írtak a teljesítményemről.

Embed from Getty Images

A France Football európai rangsorában az ötödik legjobb futballista voltam. A román labdarúgók közül ez volt a legjobb, egyszer Hagi volt még az első tízben, ő nyolcadik helyen állt.

A BEK-győztes csapat tagjait maga Ceausecu, a rettegett román pártvezér is fogadta. Még kritikával is illetett bennünket. Megjegyezte, hogyha jobban felkészülünk, nem került volna sor a tizenegyesekre. Ez volt az ő jellegzetes stílusa: ha jobban felkészülünk, ha többet teszünk...

Megmaradt a sablonoknál. Nem tett különbséget a mezőgazdaság és a foci között. A döntő után sok pletyka kapott szárnyra. Olyanok, hogy a spanyol király egy autóval ajándékozott meg. Azt az autót pedig a Conducator fia, Nicu vette el tőlem.

Helmuth Duckadam 2009-ben a Bajnokok Ligája serleggel Forrás: AFP/Andrei Pungovschi

Ezért – írták a lapok – konfliktusba keveredtem vele, ő pedig a kezembe lövetett. Ez badarság. Nem kaptam autót és lövést sem. Illetve, egy másik kocsit igen. A megnyert döntő után a kommunisták jelentős jutalmakat ígértek nekünk. Nem mintha azt kaptuk volna, amit ígértek. Először úgy volt, hogy egy román gyártmányú motort kapunk.

Aztán ebből lett egy Dacia személyautó, abból egy összkerekes ARO, szintén román gyártmány.

Két hónappal a finálé után végül mindenki kapott egy ARO terepjárót. A gond az volt, hogy nem újakat adtak: korábban a hadsereg használta őket. A kapitányunkat, Stefan Iovant még nagyobb meglepetés érte. Az ő ARO-ját több különböző autóból barkácsolták össze! Nem igazán örült neki, bár mi meg voltunk elégedve. Az ARO pont megfelel egy birkapásztornak: jó áron el is adtuk nekik mindet.

A győzelmi mámor után Duckadam a szülőfalujába ment ünnepelni. Szemlakon (Semlac) egy átmulatott éjszaka után barátaival horgászni ment.

A nedves füvön elesett és borzalmas fájdalmat érzett a jobb vállában.

A helyi kórházban, de Aradon sem tudtak semmit kezdeni vele, ezért a hadsereg repülőgépe Bukarestbe vitte.

Embed from Getty Images

A román fővárosban négy és fél órás érsebészeti beavatkozáson esett át. A jobb kulcscsontja alatti verőérbe vérrög került. Később próbálkozott még a védéssel, de soha többet nem tudott arra a szintre visszajönni, mint ahogyan 1986-ban védett. Amikor ez kiderült, azonnal elküldték a csapatból. "Kirúgtak a hadseregtől is, mert Ceausescu azt mondta: ha nem tudok focizni, a hadseregben sem maradhatok. El sem hittem. Hatalmasat zuhantam.

Helmuth Duckadam ma 61 éves. Romániát soha nem hagyta el, ott él mind a mai napig.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.