Haj de nagy gól, Lajos! - így nyerte meg Détári a Frankfurttal a német kupát

„Haj, de nagy gól, Lajos!" – 1988. május 28-án, szombaton ezt kiáltotta a magyar tévénézőknek a kommentátor, Gulyás László. Utólag kiderült: nem csak nagy, de sorsdöntő gól is volt ez. Détári Lajos szabadrúgásának köszönhetően az Eintracht Frankfurt megnyerte a Német Kupát. Ezzel sporttörténelmet írt, mert magyar futballista korábban még nem rúgott győztes gólt német kupadöntőben.

Az egyetlen magyar televízió szintén történelmet írt

. Előtte még soha nem közvetítette a Német Kupa döntőjét. Akkoriban magyar focimeccsek is ritkán kerültek képernyőre, a külföldi klubmérkőzések közül pedig csak a BEK és a KEK döntője.

Ezért volt különleges az a nyáriasan meleg szombat délután hazánkban. Meg természetesen Détári Lajos miatt. Mert egyébként kit érdekelt volna Magyarországon egy Eintracht Frankfurt- VfL Bochum találkozó, ha ő nincs a pályán? Senkit sem.

Détári született zseni volt – máig az utolsó a magyar labdarúgásban. Még 18 éves kora előtt bemutatkozott a magyar bajnokságban, első klubja a Budapesti Honvéd akkori aranycsapata volt. 21 évesen már a válogatott alapemberének számított, szerepelt 1986-ban a mexikói világbajnokságon. Ott (társaihoz hasonlóan) elmulasztotta a nagy kiugrás lehetőségét (mondjuk, mind a mai napig az ő nevéhez fűződik az utolsó magyar gól a vb-k történetében), de onnan hazatérve ismét a magyar átlag felett teljesített. Ő biztosan megállná a helyét egy komolyabb bajnokságban is - vélte akkoriban mindenki.

És elsők között kapott lehetőséget, hogy ezt ne harminc évnél idősebben tegye, hanem a legjobb focistakorban.

A létező legjobb helyek egyikén bizonyíthatta tehetségét, rátermettségét: a Bundesligában. Igaz, nem egy élcsapatba került, ugyanis az Eintracht Frankfurt az érkezése előtti szezonban a legrosszabb bentmaradó helyen végzett. Eleinte az 1987-88-as szezonban Détári sem tudott sokat segíteni. Az első 10 fordulóban ugyanúgy szenvedett a frankfurti együttes, ahol az előző évben abbahagyta. Aztán amint a magyar játékos összeszokott társaival, a csapat stabilizálta a helyét a középmezőnyben. Ám a szezon nem a Bundesliga, hanem a kupaszereplés miatt emlékezetes a hesseni csapat szurkolói számára. A Détári vezette Eintracht Frankfurt ugyanis döntőt vívhatott a Német Kupában.

Détári Lajos, aki 1988-ban szabadrúgásgóljával eldöntötte a Német Kupa döntőjét Forrás: AFP/Staff

Ezt a döntőbeli párosítást senki sem várta. Hiszen az egy héttel korábban befejeződött bajnokság 9. és 12. helyezettje játszotta. Persze egy kupadöntőbe nem lehet érdemtelenül eljutni. Détári csapata, az Eintracht már az első fordulóban nagyon nehéz ellenfelet kapott, a Schalke 04 állt a másik térfélen. A Frankfurt 3-2-re nyert, és a gólszerzők között ott volt az az Andy Möller is, aki szűk három évvel később világbajnok, kilenccel később Európa-bajnok lett. A gelsenkircheni csapat mindkét gólját pedig Olaf Thon szerezte, aki szintén világbajnok lett 1990-ben.

A második fordulóban a Frankfurt 3-0-ra verte az Ulmot. Mindhárom gólt lengyel játékos szerezte, közülük Wlodzimiers Smolarek az ismertebb. Ezt a két találkozót otthon játszhatta, viszont a harmadikra Düsseldorfba kellett utaznia az Eintrachtnak.

Ott 1-0-ra nyert, Détári 11-es góljával.

A negyeddöntőben a korábban a Dortmundot búcsúztató Bayer Uerdingennel találkozott, amely akkoriban élte aranykorát. 1985-ben Német Kupát nyert, és remekül szerepelt a KEK-ben is. A krefeldi csapat vezetést is szerzett Frankfurtban, ám Détári hamar egyenlített. Ezzel meg is adta a jelet a mindent elsöprő rohamra.

Détári gólját három további találat követte,

és mivel az ellenféltől csak a később legendás edzővé váló Friedhelm Funkel talált be, a sasok repültek a négy közé.

Az elődöntőre 1988. április 13-án Brémába kellett utaznia a Frankfurtnak. A hazai Werder vezette a Bundesliga tabelláját, magabiztosan haladt története második bajnoki címe felé. Amit egyébként meg is nyert. Vagyis a találkozó esélyese nem az Eintracht volt. Mégis 1-0-ra nyerni tudott a Weser partján, így a fináléban a Oldenburg-Giengen-Essen-Fortuna Köln-Hamburg úton odajutott Bochummal találkozott.

A döntőre május 28-án került sor az Olimpiai Stadionban, Nyugat-Berlinben. Az akkor a közvetlen környezetétől fallal elkerített városrészben 76 ezren gyűltek össze a találkozóra. A helyi szurkolókon kívül a két résztvevő városából is hatalmas tábor érkezett. Ezt azért érdemes külön kiemelni, mert

az NDK által körülvett Nyugat-Berlint gyakorlatilag csak légi úton közelíthették meg az NSZK polgárai.

A magyar tévériporter is Kelet-Berlinbe repült, majd a Checkpoint Charlie elnevezésű határon egyszerűen átsétált Nyugat-Berlinbe.

Német labdarúgó kupadöntő, 1987/88-as szezon
Eintracht Frankfurt – VfL Bochum 1-0 (0-0)
Nyugat-Berlin, Olimpiai Stadion, 76.000 néző. Vezette: Heitmann.

Eintracht Frankfurt: Stein - Kostner (Klepper), Körbel, Schlindwein, Roth- Sievers, Binz, Schulz, Détári – Smolarek, Friz (Turowski). Edző: Karl-Heinz Feldkamp
VfL Bochum: Zumdick - Heinemann, Oswald, Legat, Kree- Reekers, Woelk, Rzehaczek, Iwan – Leifelld, Nehl (Epp). Edző: Hermann Gerland
Gól: Détári Lajos (80.)

Nem volt jó mérkőzés, de öröm volt látni a Magyar Televízióban. A jobb játékosokból álló Frankfurt az első félidőben nem tudott mit kezdeni a szervezett Bochummal, néhányszor Uli Stein kapus segítsége kellett, hogy ne kerüljön hátrányba. A második játékrészben már jobbak voltak Détáriék. A magyar klasszis megmozdulása kellett a kupagyőzelemhez. Szűk 10 perccel a vége előtt vele szemben szabálytalankodtak, és

az ezért járó szabadrúgást gyönyörűen csavarta a kapuba.

Egy magyar játékos lett az abszolút hőse ennek a történelmi találkozónak.

Remek társak között szerepelt. Uli Stein a kor egyik legjobb német kapusa volt, tagja az 1986-ban világbajnoki ezüstöt szerző keretnek, és tudása alapján helye lehetett volna a '90-ben aranyérmesnek is. Ám egy kellemetlen, elviselhetetlen, arrogáns fickó volt, aki állandóan mérgezte a levegőt maga körül. Charly Körbelről, az akkori csapatkapitányról elég csak annyit mondani, hogy a Bundesliga történetében a mai napig ő játszotta a legtöbb mérkőzést, 602-t. Smolarek tagja volt az 1982-es vb-n bronzérmet szerző lengyel válogatottnak. Az első fordulóban gólt szerző Andy Möller a tavasszal már nem itt, hanem a Dortmundban szerepelt.

Ott később világraszóló sikereket ért el, de erről a diadalról lemaradt. Ki tudja meddig emelkedhetett volna az Eintracht, ha Möller és Détári egymás mellett játszik évekig?

Andy Möller elment a Frankfurtból, akárcsak Détári Lajos is. A képen a Dortmund csapatával ünnepel bajnoki címet Forrás: DPA/AFP/Franz-Peter Tschauner

A mérkőzés után a magyar hős a sport napilap helyszínen lévő tudósítójának a következőket mondta:

Nagyon fontos volt számomra ez a kupadöntő. Magyarországon a szurkolók csak az újságokból kísérhették figyelemmel a pályafutásomat a Bundesligában. Most láthattak a tv-ben és kínos lett volna, ha leszerepelek."

Détári még azt is elmondta, hogy a következő szezonban is marad Frankfurtban. Mivel indulhat a csapat a KEK-ben, nem is kívánkozik el onnan.

Mégsem az Eintracht Frankfurt mezében szerepelt az új idényben. A hosszú, nyár során szinte naponta jelentek meg róla hírek. Volt akkor szó németországi maradásról, Juventusba, Interbe, Napoliba való igazolásról. És egy görög szerződésről. Sajnos ez utóbbi valósult meg. Ezzel a meredeken felfelé ívelő pályafutása lefékeződött. Óriási hiba volt eljönnie a Bundesligából, de utólag

már tudjuk, hogy minden, háttérben meghúzódó, magát főszereplőnek gondoló sokadrangú statiszta érdeke fontosabb volt az utolsó magyar világsztárénál.

Détárinak soha nem lett olyan nagyszerű szezonja, mint az 1987-88-as volt a Bundesligában. A Frankfurt szurkolóinak pedig pontosan harminc évet kellett várniuk, hogy csapatuk ismét komoly címet szerezzen. 2018-ban Német Kupát nyertek.