Paul Doyle szubjektív írása az angol lap Kedvenc mérkőzésem (My favourite game) című sorozatában jelent meg, ahol foci mellett számos sportág legemlékezetesebb meccsei helyet kapnak. A főszereplő Péter Zoltán, a ZTE történetének egyik emblematikus alakja, aki 1977 és 1987 között 276 bajnoki mérkőzésen 37 gólt szerzett a kék-fehérek színeibeni. Péter bekerült a válogatottba is, az 1986-os mexikói vb-re Európából elsőként kijutó magyar csapat tagjai pedig bekerültek a Panini matricás könyv gyűjtögethető focistakártyái közé.
Doyle visszaemlékezése szerint
ahányszor feltéptük a csillogó csomagolást, biztos, hogy Péter Zoltán került elő belőle. Mire elkezdődött a vb, volt vagy száz Péter-matricánk, a lakásban mindenhol vele lehetett találkozni.
A szerző szerint a selejtezőcsoportban a hollandokat megelőző magyarok a torna titkos favoritjai voltak, akik különösen elszántan készülhettek a szovjetek ellen az 1956-os forradalom leverése után kereken 30 évvel. A mieink első vb-meccsén Péter kezdett a magyar védelem bal oldalán, és már a 2. percben bajba került, "úgy mozgott, mint, akinek először van a lábán görkorcsolya", csak szabálytalanul tudta megállítani Nyikolaj Larionovot, a megítélt szabadrúgásból pedig megszületett a szovjetek első gólja, amit aztán, ugye, újabbak és újabbak követtek.
Péter Zoltánt a 62. percben lecserélte Mezey György, Doyle és testvére pedig, mint "két kis bohóc a kanapén, több ezer mérföldre a helyszíntől, mindenféléket mutogattunk az irányába, és minél nagyobb verést kívántunk a magyaroknak."
A gyerekek vágya teljesült, Doyle pedig teljes joggal megdicséri a korszak szovjet sztárcsapatára, a Dinamo Kijevre épülő szovjet válogatott játékát. Ahogy írják, Péter Zoltán nem lépett pályára a másik két, a franciák és a kanadaiak elleni csoportmeccsen. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az irapuatói rettenet után még hat mérkőzésen (öt Eb-selejtezőn és egy barátságos meccsen) húzhatta magára a válogatott mezét. A nemzeti csapatban összesen 28 alkalommal szerepelt és négy gólt szerzett, melyek közül a legemlékezetesebb minden bizonnyal az NSZK elleni 1985-ös hamburgi meccsen rúgott győztes gólja.