A mérkőzés nem csak azért volt nagyon fontos, mert a két ősi rivális találkozott egymással, hanem mert
ennek a csatának a végeredménye döntő módon befolyásolhatta a bajnoki cím sorsát is. Végül nem így történt, de ezt akkor még nem lehetett tudni.
Hat fordulóval a bajnokság vége előtt ugyanis a Videoton és a Ferencváros fej fej mellett halad az élen, a sorrendet mindössze a jobb gólarány döntötte el a székesfehérvári együttes javára. Ráadásul az Újpesti Dózsa három pont hátránnyal a 3. helyen tanyázott (ekkor még két pont járt a győzelemért), így egy estleges vereség esetén már kevés reménye lett volna a lila-fehér csapatnak a bajnoki címre.
A Népsport így vezette fel a szuperrangadót: „Ami az erőviszonyokat illeti, a Ferencváros nagy őszi offenzíváját tavasszal nem tudta folytatni. Az együttes veszített lendületéből, harcosságából, s az utóbbi mérkőzésein a frissesség is hiányzott a zöld-fehér játékosokból. De az újpestiek megfiatalodott együttese sem a régi. Ők sem játsszák a korábbi magabiztos, pontos, gólerős játékukat. Mindezek a tények azonban nem biztos, hogy perdöntőek lesznek szombaton, Ugyanis
mind a két csapat képes arra, hogy egy ilyen rangadón csodákat műveljen. Vagyis feledtetve korábbi gyengélkedését, parádés játékkal rukkoljon ki."
Ráadásul az Újpesti Dózsa nem volt könnyű helyzetben a meccs előtt, ugyanis Bene Ferenc sérült volt,
de Nagy László sem volt teljesen rendben, igaz, utóbbi végül tudta vállalni a játékot. A Népstadionba kilátogató ötvenezer drukker, na és persze a tévék előtt ülő százezrek hetekig emlegették a mérkőzést.
A mérkőzés nagy részében magas színvonalú és kiegyenlített volt játék, sok gól esett – amelyek közül nem egy korszerű támadásból született –, ráadásul nagy iram, és nagyjából 50-60 percig kiélezett küzdelem jellemezte a találkozót.
Már az 5. percben megkezdődött a gólok sorozata: baloldali partdobás után az ötösön helyezkedő Fazekas elé került a labda, a válogatott szélsőt Viczkó hátulról támadta, mégis meg tudott fordulni és laposan a jobb sarokba helyezett (0-1). Érdekesség, hogy
Fazekas ugyanilyen gólt lőtt Svájc válogatottjának Lausanne-ban, csak ott bal lábbal fejezte be az akciót. Mondhatni tehát, hogy specialistája ennek a megoldásnak.
A pozíciónak ilyen "kifogása", a hátvéd tehetetlen helyzetbe kényszerítése általában robusztus csatárok fegyvere, hiszen itt nem csupán talpon kell maradni. Fazekas robusztusnak nem nevezhető, még csak nem is erős alkatú, viszont jól érzi a helyezkedést, a mozdulat végrehajtását.
A 11. percben viszont már egyenlített is az FTC. Pusztai viharzott el a szélen, egy csellel becsapta Tóthot, majd visszagurított Szabóhoz. A középcsatár meg is állította a labdát, úgy lőtt 12 méterről a kapu közepébe (1-1). A 14. percben újra a hálóban volt a labda. Fazekas félpályáról indult, elhúzta a labdát a becsúszva szerelni akaró Rab mellett, 15 méterről lőtt, s a labda a vetődő Hajdút érintve a kapu jobb oldalába került. Újra a Dózsánál volt az előny (1-2). Két perc múlva Ebedli Pusztai futtatta. A szélső középre lőtt labdája Dunai III-ról az alapvonal irányába pattant. Szabó utána futott, s majdnem a vonalról, a bal kapufa mellől, Rothermel lába között a hálóba bombázott (2-2). A 24. percben Fazekas ismét a félpályáról indult. Becsapta Fazekas Bálintot és a 16-oson belül Viczkó csak buktatni tudta. Fazekas 11-ese nyomán a labda a jobb kapufa belső lapjáról vágódott a bal sarokba (2-3). A 30. percben Magyar ívelt középre, Sarlós a kapu előterében összeütközött Dunai III-al, s olyan rosszul fejelt a labdába, hogy az Nyilasi elé pattant, aki hat méterről, senkitől sem zavartatva helyezett a hálóba, így
ismét egyenlített a Fradi. Innen viszont beindult az újpesti henger, a lila-fehér csapat már az első félidőben előnnyel vonulhatott az öltözőbe:
a 34. percben Tóth ívelt középre a bal oldalról szögletet. A kaputól mintegy 13 méterre álló Fekete nagyszerű ütemben ugrott fel és fejéről védhetetlenül vágódott a labda a jobb felső sarokba (3-4).
A Fradi hiába egyenlített háromszor is, negyedszerre ez már nem sikerült, igaz, a fordulás után Magyar a meccs helyzetét puskázta el, hat méterről lőtt az üres kapu fölé.
A Ferencváros továbbra is támadott, a gólokat azonban a lilák lőtték, számszerűen még négyet.
Az 50. percben Törőcsik megkerülte és lefutotta Rabot, mesterien középre tálalt, s a teljesen egyedül érkező Fekete hat méterről növelte az újpestiek előnyét (3-5). Ezt követően továbbra is izgalmas volt a mérkőzés, felváltva kerültek veszélybe a kapuk. A 64. percben Zámbó Fazekast hozta helyzetbe, a nagyszerű formában lévő csatár a gólvonallal párhuzamosan befelé cselezett, és négy ferencvárosi védő gyűrűjéből, tíz méterről, ballal helyezett az üresen hagyott kapuba, így már 6-3-ra vezetetett a lila-fehér együttes.
A ferencvárosi közönség hamar elindult hazafelé, az elfogulatlanok azonban élvezték a játékot, mert még mindig tartogattak a csapatok,
különösen a lilák a tarsolyukban jó néhány érdekes fordulatot, sőt gólt is. A 83. percben Törőcsik vezette be a labdát a 16-oson belülre és a tétovázó Bálint mellől, 15 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt. A jobbösszekötő helyéről átemelte a labdát a kapujából kifelé helyezkedő Hajdú fölött, a labda pedig a jobb felső sarokba hullott (3-7). A 88. percben Zámbó elfutott, visszagurította a labdát Fazekasnak, aki maga elé tette és 12 méterről nagy nyugalommal a jobb sarokba helyezte, és beállította a 8-3-as végeredményt.
A találkozó hőse az öt gólt szerző Fazekas volt, aki a kivételes meccs után 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól.
Fazekasról ezt írta a sportnapilap: „Parádés alakításokkal tűnt ki,
nagyon ritkán látható csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, góljai sokszor ragadtatták tapsra a közönséget."
A Képes Sport szintén nem spórolt a jelzőkkel:
„Éveket kell várni, amíg ilyet vagy ehhez hasonlót lát az ember.
Ez a különleges kvalitású labdarúgó már sokszor bebizonyította, hogy nem mindennapi a labdaérzéke, és most a szellemes húzogatások, az utánozhatatlan biciklicselek, a villámgyors megindulások után gólok is következtek."
A korabeli napilapok pedig nem fukarkodtak a jelzőkkel a mérkőzés után.
„Rendkívül izgalmas, színvonalas, küzdelmes mérkőzést hozott a bajnokjelölt FTC és a tavalyi bajnok Ú. Dózsa örök rangadója. Mindkét együttes megmutatta a tudását,
amelyről ezúttal valóban csak felsőfokban lehet írni. Az Ú. Dózsa alaposan visszavágott az ősszel elszenvedett 4:1-es vereségért
a Ferencvárosnak. Ezen a találkozón csaknem annyi gól született, mint a forduló másik hét mérkőzésén" – írta a Magyar Nemzet. A lap felelevenítette, hogy huszonkét éve, amikor az NSZK válogatottja a vb-n 8-3-ra kikapott Magyarországtól, a Der Spiegel című lap azt írta, hogy a szurkolók csupán azon tanakodnak, hogy melyik fára kössék fel Herberger szövetségi kapitányt.
Az NSZK aztán világbajnok lett. Nem érdemes meggondolatlanul mindjárt az akasztásra gondolni.
A Népsport szerint felejthetetlen, pompás mérkőzés volt! A lap beszámolója szerint olyan időszakok is voltak, amikor a szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren, a játék ritmusa ugyanis magával ragadta a közönséget.
„Egy igazi fociszombat" – számolt be a Képes Sport. A Népstadionban ötvenezren, a tévé előtt ki tudja, hány százezren szórakoztak szombat este, élvezték a focit – tette hozzá a lap.
„Vízilabda-mérkőzésnek is beillően potyogtak a gólok a Népstadion második rangadóján,
amikor már esti fényben több mint 50 000 néző figyelte a pettyes labda útját a zöld gyepen. Az ütemet az újpestiek diktálták, ők játszottak — mégpedig nagyszerűen — míg a ferencvárosiak inkább csak küszködtek. A tavalyi bajnok már az első 45 percben végig tempóelőnyben volt és ezt a szünet után még csak fokozni tudta" – számolt be a meccsről a Népszabadság.
A Népszava így foglalta össze a látottakat:
„Régen fordult elő, hogy egy rangadóról annyit beszéljenek, mint az Ú. Dózsa-Ferencváros mérkőzésről.
Mert nemcsak gólokban bővelkedett ez a találkozó, hanem eseményekben, érdekességekben is. Meglepetésre a bajnokjelölt Ferencváros szenvedett súlyos vereséget az ismét magára talált Dózsától."
A Népsportnál a 25. forduló válogatottjában hat újpesti labdarúgó kapott helyet: Kellner, Sarlós, Tóth., Fazekas, Törőcsik és Fekete.
A magyar fociválogatott akkori szövetségi kapitánya, Baróti Lajos szerint egy meccs alapján nem szabad pálcát törni a játékosok felett.
Az Újpest ezen az estén szenzációsan játszott. Bátran, gyorsan, korszerűen. Legjobb napjaikra emlékeztettek a lilák, csak gratulálni lehet nekik. És biztatni őket, hogy próbálják újra és újra megismételni ezt a teljesítményt,
mert ezzel sokat segíthetnek a magyar labdarúgásnak. Élveztük a küzdelmet a lelátón, de én, persze, egyre nehezebb szívvel gondoltam arra, hogyan tudok majd lelket önteni a Ferencváros válogatott játékosaiba" – mondta a Népsportnak Baróti.
„Számomra nem volt meglepetés csapatom jó játéka. Igaz, a gólarány számomra is váratlan,
de hát mindkét csapat nyílt sisakkal játszott, s így törvényszerű volt a sok gól. Ami a csapatot illeti, nem először játszott ilyen jól. A Szeged ellen a második félidőben, a Csepel ellen is volt olyan félóra, amikor ugyanúgy játszottak, mint a rangadón. A Népstadionban persze a befejezések is jól sikerültek. A gólokon kívül is volt jó néhány nagy helyzetünk. Persze ugyanezt elmondhatják a ferencvárosiak is. Sőt, ha a második félidő elején Nyilasiék kihasználják helyzeteiket, talán szorosabb eredmény születhetett volna – mondta Várhidi Pál, az Újpest edzője a Népszavának.
A Ferencváros edzője, Dalnoki Jenő elég röviden értékelt a meccset követően: „Gratulálok a Dózsának, remekül játszottak." Mondjuk mást egy ilyen mérkőzés után nehéz is lett volna mondani.
„Nekem az a bizonyos 8-3 a csúcs,
hiszen abban az évben, 1976-ban a Fradi lett a bajnok, én pedig abban az idényben játszottam be magam az Újpestbe" - mondta Törőcsik András. - A derbin Fazék (Fazekas László – a szerk.) öt gólt lőtt, én egyet, azután kaptam szerepet, hogy Bene Feri – Isten nyugosztalja – megsérült."
A ferencvárosi Bálint László a Népsportnak beszélt a zöld-fehér csapat számára igencsak rosszul sikerült összecsapás után.
„Hogy töltöttük az éjszakát? Én
nem sokat aludtam. Nem is annyira a nyolc gól fájt, hanem inkább azok a hibák, amelyekből kaptuk őket. Amióta játszom, ekkora vereséget még nem szenvedtünk.
Én hiába mondogatom magamnak, hogy az Újpest ezen az estén ellenállhatatlan volt. nem tudom elaltatni magamban a kétkedést. Talán szorosabban kellett volna őket fedezni. nem lett volna szabad megengedni, hogy átvegyék a labdát, lekezeljék és szembe forduljanak velünk, mert ez számukra nagy előnyt jelenthet. Gyorsak, fürgék, kitűnően cseleznek."
„Egy gólt nem tudok kiemelni pályafutásomból, ötöt igen - mondta egy interjúban Fazekas László. - A Fradi elleni öt gól unikum, ilyen nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki egy rangadón rúgjon ennyi gólt. Akkor kaptam a 10-es osztályzatot a Népsporttól, ez életem egyik legszebb emléke."
Ferencváros - Újpesti Dózsa 3-8 (3-4)
Góllövő: Fazekas az 5. percben, Szabó a 11. percben, Fazekas a 14. percben, Szabó a 16. percben, Fazekas (11-esből) a 24. percben, Nyilasi a 30. percben, Fekete a 34. percben, Fekete az 50. percben, Fazekas a 64. percben, Törőcsik a 83. percben, Fazekas a 88. percben.
Népstadion, 50.000 néző. Vezette: Petri (Bauer, Vincze dr.)
Ferencváros: Hajdú 5 - Martos 5, Bálint 4, Rab 4, Viczkó 3 - Nyilasi 5, Ebedli 5, Mucha 6 - Pusztai 6, Szabó 8, Magyar 5. Edző: Dalnoki Jenő
Újpesti Dózsa: Rothermel 7 - Kellner 7, Dunai III. 6, Sarlós 6, Tóth J. 6 - Kolár 6, Nagy L. 6, Tóth A. 7 - FAZEKAS 10, Törőcsik 8, Fekete 8. Edző: Várhidi Pál
Csere: Kolár h. Zámbó (6) a szünetben, Rab h. Vépi (-) a 60. percben, Viczkó h. Juhász (-) a 65. percben.
A nagy verés ellenére egyébként az 1976-os bajnokságot a Ferencváros nyerte, ráadásul így megszakadt az Újpesti Dózsa hét bajnoki címből álló sorozata. Az FTC mögött a Videoton lett a második, az Újpest a harmadik. Ráadásként pedig Nyilasiék 1979-ben 7-1-es győzelemmel kárpótolták Fradi-drukkereket. A két ősi rivális azóta sem döntötte meg a 11 gólos csúcsot, csupán a gólkülönbséget, az Újpest a 2010-ben 6-0-ra verte a Fradit.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
