„Nem aggódom, még akkor sem, amikor sokan a tizenkét évvel ezelőtti Argentína–Kamerun mérkőzést emlegetik" – tette még hozzá magabiztosan, megjegyezve, hogy a szintén nyugat-afrikai ellenfelüktől kikapó Maradonáék aztán egészen a döntőig jutottak.
Labdarúgó-vb, csoportkör, 1. forduló:
A csoport, Szöul, 2002. május 31., v.: Ali Bujszaim (Arab Emirátusok)
Franciaország–Szenegál 0-1 (0-1)
Franciaország: Barthez – Thuram, Desailly, Leboeuf, Lizarazu – Wiltord (D. Cissé 81.), Vieira, Petit, Djorkaeff (Dugarry 60.) – Henry, Trezeguet
Szenegál: Sylva - Coly, Diatta, Papa Malick Diop, Daf - N'Diaye, Papa Bouba Diop, A. Cissé, Diao, Fadiga - Diouf
gól: Papa Bouba Diop 30.
Pedig jobban tette volna, ha aggódik. A szenegáliak félelmetesen gyors támadó szekciója – El Hadji Diouf, Khalilou Fadiga, Papa Bouba Diop és Salif Diao – számos alkalommal hozta kellemetlen helyzetbe a franciákat. A védelemben Marcel Desially és Frank Leboeuf nem boldogult velük, a Zidane távollétében a játék szervezésével megbízott Youri Djorkaeff pedig képtelen volt akárcsak megközelíteni is világklasszis honfitársa teljesítményét. Sőt, éppen ő adta el a labdát a középpályán, amiből aztán Papa Bouba Diop a 30. percben megszerezte a – mint később kiderült – győztes gólt.
Henry és Trezeguet ugyan lőtt egy-egy kapufát, de ilyenből a túloldalon is akadt (Fadiga révén), gólt azonban nem tudtak szerezni a franciák, akik így vereséggel kezdték a vébét.
„Szenegál nagyon nagyot alkotott, megfelelő taktikával, kiválóan játszott ellenünk. Az öttagú középpályás sor és a négy emberből álló védelem szervezetten szűrte a támadásainkat, nem tudtunk eljutni a kapuig. Nekik volt egy ellentámadásuk, és gólt is szereztek belőle. (...)
Nem hinném, hogy itt véget is ért a világbajnoki szereplésünk, meg kell tanulnunk jobban reagálni az ilyen helyzetekre, hogy a másik két meccsünket megnyerjük és továbbjussunk
– mondta a lefújás után még bizakodva Roger Lemerre.