1985. május 4. A Népsport az NB I szuperrangadójaként harangozza be a szombat esti mérkőzést, amelyen a tabellán az első helyen álló és a második helyezett Videotonnal szemben 2 pontos előnyben lévő Budapesti Honvéd a Sóstói stadionba látogatott.
Ennél nagyobb futballmeccset ebben a bajnokságban nem rendeztek.
A Videoton ekkor már túl volt a Zseljeznyicsar ellen sikerrel megvívott UEFA Kupa-elődöntőn (meg a Dukla Praha, a PSG, a Partizan Beograd és a Manchester United kiütésén), a Honvéd játékosai (ez a csapat adta az akkor szenzációsan menetelő magyar válogatott gerincét) pedig önbizalommal telve érkeztek Fehérvárra. Még akkor is így volt ez, ha a Honvéd egy körrel korábban, a 22. fordulóban váratlanul, 4-2-re kikapott az Újpesti Dózsától a Népstadionban.
A tabella tehát így festett a nagy ütközet előtt.
A Honvédnak azért is volt borzalmasan fontos ez a meccs, mert az őszi idényben hazai pályán a Videoton legyőzte őket.
A versenykiírás értelmében azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények rangsoroltak az első helyen.
A Videoton ekkor már fél szemmel a Real Madrid elleni UEFA Kupa-döntőre figyelt. Mert a szombati NB I-es rangadót követően szerdán már a spanyol sztárcsapat érkezett a Fejér megyei városba.
Az MLSZ Játékvezetői Bizottsága a csúcsrangadóra Nagy Bélát küldte vezetőbírónak. (Róla a minap írtunk, ő volt az, aki 1977. május 1-én komolytalan játék miatt a 69. percben lefújta a PMSC-Vasas Izzó NB II-es rangadót.) Nagy Bélát amúgy a balhés bírók között tartották számon. Az akkori bírómezőnyben nem ő volt a legjobb, gondoljunk csak arra, hogy
a békéscsabai Németh Lajost a FIFA az 1986-os mexikói vb-re is jelölte.
Nagy Bélának elenyésző nemzetközi meccse volt, de idehaza sokat foglalkoztatták. Így ő kapta meg ezt a csúcsmeccset, miközben ebben a fordulóban Németh Lajos is kapott feladatot: a Debrecen-Csepel meccsen volt partjelző.
Miért foglalkozunk ennyit a bíró személyével? Az olvasó már sejtheti:
komoly játékvezetői baklövés is volt a meccsen, amely – utóbb kiderült – sorsdöntőnek bizonyult.
De előbb lássuk a két csapat összeállítását.
Labdarúgó NB I, 1984-85-ös szezon, 24. forduló
Videoton – Budapesti Honvéd 1-2 (0-0)
Székesfehérvár, 19.000 néző. Vezette: Nagy B. (**)
Videoton: Disztl P. – Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth – Burcsa, Palkovics, Wittman, Vadász - Szabó, Novath
Honvéd: Andrusch – Sallai, Nagy, Dózsa, Kerepeczky – Garaba, Sikesdi, Détári, Kovács – Bodonyi, Dajka
Az első kulcspillanat a meccs 54. percében jött el. Ekkor Nagy Béla – teljesen jogosan – kiállította a Honvéd védőjét, Garaba Imrét. A Népsport felidézte, hogy a válogatott játékos előbb felvágta Szabót, majd felé is rúgott. Nagy Béla előbb sárga lapot mutatott fel, de mivel – a bíró állítása szerint – Garaba megsérttette őt, következett a piros lap.
Jó ítélet volt ez, de – teljesen érthetetlen módon – az addig remekül bíráskodó Nagyot kizökkentette.
Innentől kezdve a játékosok folyamatosan reklamáltak, gesztikuláltak, a bíró nem tudott rendet tartani, kicsúszott a meccs a kezéből. Így érkeztünk el a 67. percig, amikor Csuhay mesterien emelt ki egy labdát Bodonyi elől.
A bíró hatalmas meglepetésre a tizenegyespontra mutatott,
holott semmilyen szabálytalanság nem történt. A büntetőnek Détári Lajos futott neki és nagy nyugalommal a jobb sarokba lőtt.
Óriási bírói hiba volt ez, amely egy ennyire felfokozott meccsen nagy jelentőséggel bírt. A sportújságban Nagy Béla azt mondta, hogy Csuhay meglökte és megrúgta Bodonyit, ezért adott tizenegyest.
Ezt ezen a délutánon csak ő látta így Sóstón.
Bár a jogtalan tizenegyes után a Videoton Szabó révén a 71. percben egyenlített, a remekül játszó Dajka László a 83. percben lőtt góljával pontot tett a meccs végére.
A Népsport értékelésében egy mondatban célzott arra, hogy a Nagy Béla által megadott 11-es némi vigasztalásként érkezett az akkor már emberhátrányban játszó Honvédnak. A szaklap azt is kiemelte, hogy
nagy kár, amikor egy ilyen csúcsmeccsen az idegesen futballozó játékosok és a bíró hibája is ront az élményen.
A Népszavában Vándor Kálmán azt írta, hogy Nagy Béla talán magát tette felelőssé a kiállítás miatt, ezért adta meg a nevetséges tizenegyest. Kovács Ferenc mesteredző igazi úriemberként viselkedett, a meccs utáni első nyilatkozatában egy szót sem szólt a csapatát sújtó jogtalan tizenegyesről. Erről a szituációról a vendégcsapat edzője, Komora Imre is mélyen hallgatott. Mondjuk neki nem is kellett ezt elemeznie – győzött a csapata. A Honvéd-szurkolók csendben örültek, a többiek meg azonnal felidézték, hogy egy szezonnal korábban a Rába ETO – Budapesti Honvéd aranymeccsen bíráskodó Győri László játékvezető szintén főszereplővé lépett elő, amikor nem adta meg az ETO szabályos gólját. Volt ekkor egy olyan érzése az embernek, hogy
felülről nyomták a Honvédot,
de tegyük hozzá, hogy erről a legkevésbé a csapat játékosai tehettek.
A vereség a Videoton bajnoki aranyérmébe került, sőt, az ezüst is kicsúszott a fehérvári együttes kezei közül, mert a második helyre végül a Rába ETO futott be – a Videoton harmadik lett. A 24. forduló után – miközben a fehérvári csapat hazai pályán 3-0-ra kikapott a Real Madridtól, de a visszavágón 1-0-ra nyert a spanyol fővárosban az UEFA Kupa döntőjében – az NB I-ben már nem maradt ereje az idény bravúrcsapatának arra, hogy ezt a 4 pontos hátrányt ledolgozza.
Sőt, a hátralévő 6 fordulóban mindössze egyszer tudott győzni a Vidi.
A nagy meglepetések sorába tartozott, hogy Debrecenben és hazai pályán is 1-0-s vereséget szenvedtek el – utóbbi meccsen a ZTE nyert Sóstón, amely elképesztő bravúr volt a zalai együttes részéről.
A bajnokságot végül 10 pontos előnnyel a Honvéd nyerte meg a Rába ETO és a Videoton előtt.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.