Picture taken 19 June 1984 in Nantes, western France, of the French national soccer team posing before the start of its European Nations soccer championship match against Yougoslavia.
(Top, from L: Jean-François Domergue, Patrick Battiston, Maxime Bossis, Jean Tigana, Joël Bats, Luis Fernandez; bottom, from L : Alain Giresse, captain Michel Platini, Jean-Marc Ferreri, Dominique Rocheteau, Didier Six) (Photo by PATRICK HERTZOG / AFP)
Vágólapra másolva!
A labdarúgó Európa-bajnokságok tíz legemlékezetesebb mérkőzése közé kívánkozik az 1984-es tornáról a Franciaország–Portugália elődöntő. A házigazda franciák a torna nagy esélyeseként csak drámai, hosszabbításos meccsen tudták legyőzni a csoportjukból is csak épphogy továbbjutott portugálokat. A ráadásban több gól született, mint a rendes játékidőben, a döntő találatot pedig természetesen a torna hőse és gólkirálya, a csapatkapitány, Michel Platini vitte be.
1984-ben Franciaország rendezhette az Euróba-bajnokságot. Akkoriban mindössze nyolc csapat szerepelhetett a tornán. A franciák rendezőként automatikusan ott lehettek, a többi résztvevő Belgium, Portugália, Dánia, Németország, Románia, Jugoszlávia és Spanyolország volt. A névsorból is látszik, hogy komoly hiányzók akadtak szép számmal. Nem jutott ki a világbajnoki címvédő, Olaszország, amely csak negyedik lett a románok csoportjában, Dánia mögött végzett Anglia (és többek között a magyar válogatott is). Az angolok nem is közvetítették az Európa-bajnokságot abban az évben.
A portugáloknak egy szovjetek elleni 5-0-s vereség is belefért a selejtezők során, de a spanyolok is érdekes körülmények között jutottak ki, Máltát kellett verniük az utolsó körben 11 góllal, a 12-1 pont megfelelt.
A nyolc csapat két négyes csoportban kezdte a tornát, az első két helyezett jutott tovább, az elődöntőkbe, ahonnan a két győztes jutott a fináléba.
Francia parádé a csoportban
Természetesen a franciáké volt a torna nyitómeccse, a dánok ellen lépett pályára Michel Hidalgo csapata. A franciák már a torna előtt favoritok voltak, mindenki tudta, hogy Michel Platinire kell a legjobban figyelni. A dánok állítottak is rá egy embert. A Juventus sztárja nem is volt elemében, de a dánok legjobbja, Allan Simonsen az első félidő végén a lábát törte egy összecsúszásnál. A dánokat érthetően megviselte az eset, Platini a 78. percben megszerezte a győztes gólt, de maradt még a folytatásra kiállítás és megannyi szabálytalanség, nem ez volt az Eb-történelem legszebb meccse.
A folytatásban a franciák előbb 5-0-ra elkalapálták a belgákat, majd 3-2-re nyertek Jugoszlávia ellen,
Platini mindkét meccsen mesterhármast szerzett.
A franciák így veretlenül megnyerték a csoportjukat.
A portugálok egy Nyugat-Németország elleni gólnélküli döntetlennel kezdtek, majd jött egy 1-1 a későbbi csoportgyőztes spanyolok ellen. Az utolsó körben a spanyolok a németeket, a portugálok a románokat verték 1-0-ra, így a két ibériai csapat kéz a kézben jutott az elődöntőbe.
Az esélytelen portugálok majdnem meglepetést okoztak
1984. június 23-án Marseille-ben Franciaország–Portugália elődöntőt rendeztek. A portugáloknak szinte esélyt sem adott senki, akkor pedig már pláne nem, amikor a 24. percben vezetést szerzett a francia csapat. Nem kis meglepetést okozott, hogy a szabadrúgásnál a labda mögé nem Platini állt, hanem a szinte ismeretlen baloldali védő, Jean-Francois Domergue, aki nagy gólt lőtt.
A Vélodrome tombolt, a hazai szurkolók meg voltak győződve róla, hogy a hazai csapat gálaelőadás után jut majd a párizsi fináléba. De a következő francia gól nem akart jönni.
Minden Manuel Bento által bemutatott védés után nőtt a feszültség a hazai csapatban, majd a 74. percben Chalana beadása után érkezett Rui Jordao, aki Joel Bats kapujába fejelt. A hazai szurkolókat sokkhatásként érte az egyenlítés, de még maradt idő. Platini és Didier Six is döntőbe lőhette volna a kékeket, de Bento nem hibázott a gólvonalon, jöhetett a hosszabbítás.
Mindössze nyolc perc kellett a portugáloknak, akik újra bemutatták, Chalana és Jordao mennyire érzik egymást, a 3-as számmal játszó csatár újabb gólt szerzett. A franciák hirtelen a kiesés szélére kerültek, a portugálok pedig nyugodtan berendezkedhettek a kontrajátékra.
A franciák mindent beleadtak, de Bento remek napot fogott ki, az órán pedig pörögtek a percek. A portugálok hat percre voltak a döntőtől, amikor újra megvillant a meccs hőse. Domergue keveredett valahogy a portugálok öt és feleséhez, és belőtte az egyenlítést jelentő gólt, ami után egy egész ország lélegezhetett fel.
Domergue nevét kis túlzással a hazai szurkolók is alig ismerték,
csak azért lehetett a csapatban, mert a dánok elleni nyitányon Manuel Amorost kiállította a játékvezető, Hidalgo egyébként többször elmondta, mennyire fog hiányozni, de végül nem hiányzott, a döntőben is csak csereként állt be. Domergue egyébként összesen kilenc alkalommal volt válogatott, ezeken két gólt szerzett, mindkettőt az Eb-elődöntőben. Ezt a bravúrt 1998-ban Lilian Thuram is bemutatta, igaz ő kicsit többször volt válogatott, és vb-elődöntőben szerezte mindkét válogatott gólját, de az egy másik történet.
A portugálok még a tizenegyesekben és Bento bravúrjaiban bízhattak volna, de Jean Tiganának más tervei voltak. Egy remek szóló után Platinit hozta kihagyhatatlan helyzetbe, a 10-es pedig döntőbe lőtte a franciákat. Máig emlékezetes, amint az oldalvonal felé futva ünnepel, a portugálok pedig a földre rogynak.
„A portugálok forgolódtak, pepecseltek és nagyritkán jutottak kapuközelbe. Aztán „véletlenül" odajutottak, de Gomes 5 méterről sem tudott egyenlíteni. Es bekövetkezett a csoda. Jordao remekül sikerült felsősarkos fejessel kiegyenlített! Fél tucat francia helyzet után — portugál gól. Ez is a játék „szent bizonytalansága"? Piatini „meccslabdája" Bentóról, Six ismétlése a keresztlécről vágódott vissza. Most már pattanásig feszültek az idegek, élethalál harc dúlt a pályán. A francia válogatott nagyságrenddel különb futballt mutatott be, mint ellenfele.
A portugáloknak csupán két mozzanatuk volt, de ennyivel a hosszabbításra tudták halasztani a döntést.
A hosszabbítást a gyepen tébláboló kakasok kerítésen túlra hajigálása vezette be. Bento, aztán Bats tisztázott egy-egy forró szituációt. Majd ritka szerencsés góllal hűtötték le Franciaországot a portugálok. Jordao rosszul eltalált félfordulatos lövése a földről magasra pattanva behullott a bal sarokba. A hazaiak kétségbeesetten rohamoztak, Nene pedig elhibázott egy hatalmas lehetőséget. Ahogy teltek a percek, úgy közelgett a franciák nemzeti gyásza és egyúttal a magyarázhatatlan, szenzációs meglepetés. Az a fordulat, amelyre talán Portugáliában sem sokan számítottak. Az Európa-bajnokság biztos esélyese egyórányi sziporkázás után a kiesés küszöbére jutott. És, amikor a sztárok sorozatban csődöt mondtak, Domergue az ismeretlen védő — újabb góljával — legalább a 11-es rúgások lehetőségét megadta csapatának. Csattanóiként Piatini gondoskodott arról, hogy a 120 percen belül döntés szülessen" – olvasható a Népsport akkori tudósításában.
„Borzalmas volt átélni az 1-2-től 3-2-ig terjedő időszakot. Eleinte hihetetlennek tűnt, hogy a portugálok 0-1-ről képesek lesznek a vezetésre is.
Biztosra vettem, hogy felőröljük őket, bármilyen kitűnően is védekeznek. De amit a Chalana, Jordao kettős kétszer is megtett, az mindent a feje tetejére állított.
Más kérdés, hogy mindehhez védelmi hibákra is szükség volt, például arra, hogy Jordaót mindkét esetben szabadon hagyják a védőink. Amikor kiegyenlítettünk, már azon törtem a fejem, miként bírom majd elviselni a 11-es párbajt, no meg azon, hogy részünkről kik rúgják majd a tüntetőket. Egyébként már a döntetlennek is örültem. A mieink megint példáját adták nagyszerű tulajdonságaiknak, annak, hogy vert helyzeten is képesek úrrá lenni. Olyan fantasztikus iramot diktáltunk, hogy az szédületes, de a legnagyobb tett az volt, hogy nemcsak rohangáltunk, hanem gondolkoztunk is a pályán. Tigana például csodálatos dolgot vitt véghez a győztes gól előtt. Ez a 120 perc óriási idegi és fizikai megterhelést jelentett. Adjanak nekem negyvennyolc órát, hadd rendezzem a gondolataimat, s nyugodtan készülhessünk fel a döntőre Az újabb nagy erőpróbára, amelynek sikeres vétele aranyérmet jelent" – mondta Hidalgo kapitány, aki a jövőbe látott.
A döntőben a franciák a spanyolok ellen nyertek 2-0-ra, ezzel első nagy trófeájukat nyerték. Platini a döntőben is eredményes volt, majd a 90. percben Bellone döntött el mindent. 1984-ben később Platini az Aranylabdát is megkapta, ahogy 1983-ban és 1985-ben is.