A 2-2-re végződő találkozón a tévé előtt ülő Villareal-drukkerek közül talán senki sem foglalkozott azzal, hogy kétszeri vezetés után is csak egy pontot szerez az Európa-liga-helyre fellépő csapat. Ők csak azt a pillanatot várták, amikor több mint három év kihagyás után újra pályára léphet a 36 éves, egész pályafutását a Villarealban töltő kapitány.
Soriano 2017. május 21-én egy Valencia elleni bajnokin szenvedett térdsérülést, és akkor az orvosok három hónap kihagyást jósoltak neki. Két évvel később azonban még mindig nem volt alkalmas a lába a játékra, és újabb műtétek vártak rá – végül összesen tízszer kellett kés alá feküdnie.
Június 19-én a Granada ellen már bekerült a keretbe, ezúttal pedig pályára is léphetett.
Bruno Soriano 16 éves volt, amikor próbajátékra jelentkezett a Villarealnál, de annyira rossznak érezte a teljesítményét, hogy inkább hazatért Artanába, ahol egy bányában kezdett dolgozni. Innen vitte vissza két évvel később a klub egyik edzője, aki kezdettől fogva hitt benne, ő pedig meghálálta a belé vetett bizalmat: a B csapat kapitányaként a klub fennállása során először vezette a másodosztályba a tartalékegyüttest.
A 2007-08-as szezonban nem kis szerepe volt, hogy a Villareal fennállása legjobb eredményét elérve második lett a bajnokságban a Real Madrid mögött, és elindulhatott a Bajnokok Ligájában.
Soriano akkor is a klub kötelékében maradt, amikor 2012-ben kiestek az élvonalból, hogy a következő idényben az ő vezérletével jussanak vissza. Egész eddigi pályafutását a Villarealban töltött, amikor élete legnagyobb álmáról kérdezték, a tízszeres spanyol válogatott határozottan jelentette ki, hogy az nem más, mint trófeát nyerni a Villareal színeiben.
"Nem fogok hazudni. Nehéz volt. Néha már azon gondolkoztam, hogy talán jobb lenne feladni, és nem álmodni arról, hogy visszatérek" – mondta a lefújás utáni interjúban. Szerencsére jól döntött, és nem adta föl.
A hétfői volt a 418. mérkőzése a klub mezében, amivel abszolút csúcstartó. Nem csoda, hogy sérülése alatt is végig ő volt a csapat kapitánya.