Amikor a Bayern München 2013-ban úton volt legendás triplázása felé (ebben az évben német bajnokságot, Német Kupát és BL-t is nyertek) az egyik hazai sporttelevízió műsorára tűzte a csapat egyik legendás mérkőzését 1988-ból.
Azon a felvételen a Bayern padján a játékosokon kívül Jupp Heynckes, Uli Hoeness, Markus Hörwick és Dr. Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrt ült.
25 évvel később a győztes Bajnokok Ligája döntőben gyakorlatilag ugyanezek az emberek voltak ott, annyi különbséggel, hogy Hoeness a kispad helyett a díszpáholyból szemlélte az eseményeket.
Valószínűleg a háttér stabilitása, állandósága nagyban hozzájárul egy klub sikerességéhez.
Ám az idő múlásával nem lehet harcolni. Hiába volt tökéletes munkakapcsolat az említettek között, az idő eljárt felettük. Hörwick-sajtófőnök 33 év után 2016-ban ment nyugdíjba. Heynckes-edző 2018-ban. Hoeness-játékos-sportigazgató-elnök 50 müncheni év után 2019 telén.
A nagy négyes utolsó tagja, Müller-Wohlfahrt-csodadoktor pedig 40 évet követően, 2020. június 30-án, 77 évesen intett búcsút a kispadnak.
40 éven keresztül ugyanaz történt, ha egy Bayern-játékos a gyepre került fájdalmas arccal. Egy minden évszakban bronzbarna arcú fickó rohant felé, hosszú, lobogó hajjal. A visszatérő kép miatt becézték őt a Karl May-hős, a legismertebb német indián után Winnetounak. De a hosszú hajú nem az orvosságos zacskó csodaerejében bízott, hanem saját, igaz már-már földöntúli képességeiben. Ha ő nem tudott talpra állítani egy futballistát a pályán, akkor azon már csak a szike segíthetett. És az is az ő kezében volt a mérkőzés után.
A csodadoktor 1977-ben tűnt fel először a Bayern München kispadján. Akkor még Beckenbauer, Schwarzenbeck, Sepp Maier, Gerd Müller szerepelt a csapatban. Meg Karl-Heinz Rummenigge, aki később a klubot működtető gazdasági társaság vezetője lett.
És aki a búcsú bejelentésének hírére a következőket mondta róla:
A doktor évtizedeken keresztül fantasztikus munkát végzett a klubnál. Az elmúlt negyven év összes sikerében része van Müller-Wohlfahrt-nak. Sok-sok játékos generáció – Beckenbauertől, Gerd Müllertől Augenthaleren, Schweinsteigeren át Thomas Müllerig, Lewandowski-ig - tartozik neki köszönettel."
1977-ben alapította meg Münchenben az elsősorban sportegészségüggyel foglalkozó klinikáját is. Akkor kezdett a világhírű klubnál is tevékenykedni. Majd hamarosan a válogatott mellett is feltűnt. Újszerű módszereket alkalmazott, de az eredmények őt igazolták. A sok háttérben végzett gyógyító tevékenység egyik nyilvánosság elé került momentuma Giovane Elber 2001-es látványos megmozdulása volt.
A Bayern brazil sztárja a Bajnokok Ligája elődöntőjében Madridban szerzett látványos és sorsdöntő gólt a Real ellen. Majd megcsókolta felemelt térdét. Ez a szokatlan mozdulat az orvosnak szólt, aki 14 nappal korábban végzett azon testrészén egy komoly beavatkozást. Ezt el is mondta a mérkőzés után:
Ez a csók Dr. Müller-Wohlfahrtnak szólt. Az ő fantasztikus munkája nélkül nem lehettem volna a pályán ezen a mérkőzésen."
Pedig akkoriban az orvos lelke nem volt teljesen rendben. Egy volt Bayern-játékosnak köszönhetően.
Rájött, hogy Lothar Matthäus szerető-gyűjteményébe bekerült a lánya, Maren is.
1996-ban az UEFA Kupa-győzelem ünneplése után jött össze az akkor 35 éves focista a szinte még gyerekkel. Sokáig bujkáltak, titkolták a kapcsolatukat, de aztán kiderült. Matthäus végül vele költözött Münchenből New Yorkba, de az orvos mindig rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot. Ez persze nem befolyásolta a munkájában. Évtizedek alatt komoly mítosz alakult ki a személye körül. Ideiglenes és állandó betegei szerint pillanatok alatt, tapintással viszonylag pontos diagnózist tudott felállítani.
Elsősorban labdarúgókkal foglalkozott, és nem csak németekkel.
Többek között kezelte Ronaldót, Michael Owent, Steven Gerrardot, Harry Kewelt.
Sok gyógyult betege okozott problémát a Bayern Münchennek vagy a német válogatottnak. 2010-ben a hátfájástól szenvedő sprinterkirály, Usian Bolt is hozzá fordult. Rióban 100 méteren szerzett aranyérmét a stadionban szurkoló csodaorvosnak ajánlotta a jamaicai futó.
A teljesség igénye nélkül: ő gyógyította meg Jose Maria Olazabal, Masters-győztes golfozót, Will Greenwood, világbajnok rögbijátákost, Stephen Roche, kerékpározót, vagy éppen a U2 énekesét is.
Több évtizedes pályafutása alatt csak két ember vonta kétségbe képességeit: Jürgen Klinsmann és Pep Guardiola.
Mindkettő a Bayern edzőjeként. Az előbbivel való vitája volt a kisebb, ám az érthetetlenebb. Ugyanis az 1996-os Európa-bajnokságon olyan csodát tett az akkor még a válogatott csapatkapitányaként viszonylag visszafogott zsenivel, amire más orvos aligha lett volna képes a világon. Aztán müncheni munkássága idején az akkorra már meglehetősen öntörvényű edzővel finoman sem volt egy hullámhosszon.
Klinsmann, aki Buddha-szobrokkal és más szakrális tárgyakkal szórta tele a klub edzőközpontját
nem akarta elfogadni Müller-Wohlfahrt módszereit. Pedig az ottani sikertelenségének nem az orvos volt az oka, hanem saját tehetségtelensége.
2015-ben a katalán Guardiolával való vitája ennél lényegesen nagyobbat szólt. A szó minden értelmében. Ugyanis az öltözőben ugrott egymásnak a két saját szakterületén világszínvonalú munkát végző szakember.
Egy portói BL-vereség után Guardiola ugyanis megkérdőjelezte a csodadoktor hozzáértését.
De ez már csak a végkifejlete volt egy működésképtelen munkakapcsolatnak. Guardiola egy pillanatig nem bízott benne, és az izomsérülések miatt őt hibáztatta. Amikor Thiago nem haladt elég gyorsan a gyógyulással, akkor a katalán edző a német orvos tudta és beleegyezése nélkül egy spanyol szakemberhez küldte a játékost. Ám az a terápia sem segített, ezt később az edző is elismerte.
Annyira megromlott kettejük kapcsolata, hogy egy csapatreggelinél szó szerint asztalcsapkodásig fajult a vitájuk. Éppen csak nem vágták egymás fejéhez a tányérokat és az evőeszközöket.
Aztán 2015 tavaszán végleg lehetetlenné vált a további közös munka. Amikor a Leverkusen elleni kupamérkőzésen Benatia izomsérülést szenvedett, az edző gúnyosan megtapsolta a padon ülő orvost. Majd egy héttel később jött a már említett portói BL-mérkőzés, amelyen a csapat a sok sérült miatt meglepő 3-1-es vereséget szenvedett.
Ekkor Guardiola a csapat előtt őrjöngött Müller-Wohlfahrttal, aki hazatérve azonnal felmondott. 38 év után.
Manuel Neuer ezek után rögtön közölte, hogy ő továbbra is Müller-Wohlfahrthoz jár, ha egészségügyi gondja van. És csapattársai közül olyan klasszisok voltak ugyanezen a véleményen, mint Ribery, Robben, Lahm és Alaba.
Úgy gondolom, hogy Guardiola egy önbizalom-hiánnyal küszködő ember. Aki mindent megtesz, hogy ezt elrejtse a környezete elöl. Állandó félelemben él, de nem a vereségtől, hanem a hatalma elvesztésétől retteg" –
írta az edzőről önéletrajzi könyvében az orvos. Mert ilyet is írt a több tucat szakkönyv mellett.
Amikor ismét Jupp Heynckes lett az edző Münchenben, Müller-Wohlfahrt azonnal visszatért. 70 év fölött is óriási sprinteket produkált, ha egyik játékosa a földre került. Igaz, már nem minden mérkőzésre jelölte magát a csapatba. A külföldi Bajnokok Ligája mérkőzésekre mindig elkísérte a Bayernt, de egyes hazai találkozók alkalmával már átadta a helyét leendő utódainak.
Majd 2020. június 30-án végleg felállt a kispadról. Ám 77 évesen még eszébe sem jut nyugdíjat kérni az államtól.
Egy olyan számítógépes program fejlesztésén fog dolgozni, amely mesterséges intelligenciát használ az izom sérülések diagnosztizálására MRI képek segítségével.
A lényeg, hogy többé nem látjuk a Bayern München kispadján Dr. Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrtot, aki ezekkel a szavakkal búcsúzott:
Visszatekintve a Bayernnél eltöltött 40 évemre boldog vagyok és nagyon elégedett. A tapasztalatok, amiket itt szereztem, a sikerek, amiket együtt éltünk át és mindenek előtt azok az emberek, akikkel találkoztam a klubnál az egész életemre óriási hatással voltak."