Ez a 'Tico már nem az a 'Tico
Amikor az Atlético Madrid 2014-ben megnyerte minden idők egyik legizgalmasabb spanyol bajnoki szezonját, valamint bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, a csapat végleg visszatért arra a szintre, amit egy tízszeres La Liga-győztestől várhatunk. A madridiak a 2000-es évek elején komoly válságban voltak, aminek következtében a másodosztályt is megjárták.
Miután a klub korábbi alelnöke, Enrique Cerezo 2003-ban átvette a klub irányítását a kétes ügyeiről is ismert Jesús Giltől, a csapat folyamatosan lépdelt egyre felfelé. 2010-ben már Európa Ligát nyert az együttes, amiben olyan fantasztikus képességű támadók játszottak az évezredben, mint Fernando Torres, Diego Forlán, Sergio Agüero, Radamel Falcao, Diego Costa, vagy Antoine Griezmann.
Ha másért nem, akkor ezen egyéniségek miatt mindig is érdemes volt figyelemmel követni az Atléticót. Aztán 2011. december 23-án olyan ajándékot kaptak karácsonyra a szurkolók, amire mindenki vágyik. Diego Simeone összesen öt szezont futballozott a csapatban, mégis imádták a drukkerek.
Vezetőedzői kinevezése óta minden egyes mérkőzésen ugyanazt a fanatizmust és elszántságot sugározza a kispadról, amit védekező középpályásként játékosként.
Már első idényében EL-sikerre vezette csapatát, mégis a 2013-14-es szezonban látott teljesítményt lehet az ő mesterművének nevezni.
A bajnoki cím megnyerése mellett a Bajnokok Ligájában is csupán egy perc tizenkét másodpercre voltak az örökkévalóságtól.
Ekkor jött Sergio Ramos egyenlítő gólja, majd a hosszabbításban a Real Madrid által végrehajtott megsemmisítés.
Ha megnézzük azt a szinte csak „munkás" futballistákból álló keretet, nem csoda, hogy Simeone főként a rombolásra építette csapata játékát. Raúl García, Arda Turan, Gabi, Cristián Rodríguez, Tiago – ilyen középpályásokkal minden adva van a pusztításhoz, és csak relatíve kevés dolog (például Koke) az építkezéshez. Mégis, a Simeone és a szurkolók által pumpált fanatizmus magasra repítette ezt az Atléticót.
A Choloizmus megújulása(?)
Ahogy teltek az évek, az Atlético úgy igazolt egyre technikásabb és kreatívabb játékosokat. A hat évvel ezelőtti keretből mindössze az azóta klublegendává váló Koke, a Godín távozásával a védelem vezérévé váló Giménez, és az Angliát - szó szerint is - megjáró Diego Costa vannak már csak a csapatnál.
No meg Simeone, aki az előző nyáron egyes pletykák szerint közel járt ahhoz, hogy távozzon a kispadról, azonban az Inter nem őt, hanem Antonio Contét választotta.
Az idén 50 éves szakember maradt Madridban, és egy teljesen új, megfiatalított keretet kezdhetett a saját képére formálni.
Jan Oblak maradt, és továbbra is a világ legjobb kapusa, viszont a teljes védelem kicserélődött.
Távozott Juanfran, Godín, Filipe Luís és Lucas Hernández, érkezett Kieran Trippier, Felipe, Mario Hermoso és Renan Lodi - az állandóságot itt Giménez képviseli. A tehetséges Rodri távozása nagy veszteség, mégis, a középpályára egytől egyig kreatív játékosok érkeztek. Marcos Llorente és Héctor Herrera csatlakozott Saúl Nigúez és Koke mellé. A „szükséges rossz" Thomas Partey, aki a védekezés és támadás közötti átmenetet amolyan Casemiro módjára összefogja.
A legnagyobb érvágás mégis Antoine Griezmann távozása, aki nem elég, hogy elhagyta az együttest, de azt a rivális Barcelona kedvéért tette. A hírek szerint Cerezo 120 millió eurót kapott a katalánoktól, aki ennél többet követelt, mert a francia világbajnok és a Barca állítólag már az előző szezon közepén megállapodtak.
Griezmann helyére a számos csodagyerek egyike, Joao Félix érkezett.
Kisebb-nagyobb sérülései miatt sokáig nem tudta bizonyítani, hogy megéri-e kifizetni 126 millió eurót egy olyan 19 éves portugálért, aki a Benficában előtte másfél szezont bizonyított csak.
Jobb kilátások, mint ősszel
A temérdek változtatás ellenére a 'Tico három győzelemmel kezdte a szezont, majd a La Liga döntetlenkirályává vált. Az első 28 La Liga-meccsükből 13 alkalommal hagyták el döntetlennel a pályát, és csak négy, egyaránt vállalható vereséget szenvedtek (Real Sociedad, Eibar és Real Madrid idegenben, Barcelona hazai pályán). Mégis, a keret adottságaihoz képest pont a gólszerzéssel állt hadilábon a csapat.
33 forduló után 43 góllal a harmadik helyen állni, az a többi együttesről is sok mindent elmond...
Ami eddig dicséretes, az a Bajnokok Ligájában nyújtott teljesítményük. A csoportjából a Juventus mögött – a Bayer Leverkusent és a Lokomotív Moszkvát megelőzve – jutottak tovább, hogy a nyolcaddöntőben a Liverpoollal csapjanak össze. A Wanda Metropolitanóban lejátszott odavágón Saúl már a 4. percben megszerezte az egyetlen gólt, majd a visszavágón is kiválóan tartották magukat a tíz védést is bemutató Oblaknak köszönhetően.
Az angolok Wijnaldum találatával hosszabbításra mentették a találkozót, ahol megbosszulta magát, hogy a rendes játékidőben a világ összes helyzetét kihagyták.
Marcos Llorente és Álvaro Morata egyaránt csereként beszállva kiejtették a BL-címvédőt.
Talán ez volt az egyik első mérkőzés, amikor Simeone Llorentét - a Zidane által korábban - a Realban megszokott pozíciójához képest feljebb és szabadabb szerepkörben szerepeltette.
Március közepére a továbbjutás mellett az Atlético játéka is egyre jobb képet festett Simeone elképzeléseiről. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy hosszú távon rosszul jött volna a három hónapos szünet a madridiaknak. A sok döntetlen miatt a hatodik helyről várhatta csak a folytatást az együttes.
A Real Sociedad és a Getafe is beragadt a rajtnál, és a Sevilla sem képes azt nyújtani, amit a megállás előtt.
Ennek köszönhetően már a harmadik a táblázaton a 'Tico, és most már az lenne a meglepetés, ha nem tudnának sorozatban nyolcadik alkalommal is dobogós helyen végezni a bajnokságban.
Tabella
Helyezés | Csapat | LM | GY | V | D | Gól | GK | Pont | Forma |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. | Real Madrid | 38 | 29 | 1 | 8 | 87-26 | 61 | 95 | GY GY GY D D |
2. | Barcelona | 38 | 26 | 5 | 7 | 79-44 | 35 | 85 | V GY GY GY GY |
3. | Girona | 38 | 25 | 7 | 6 | 85-46 | 39 | 81 | GY D V GY GY |
4. | Atletico Madrid | 38 | 24 | 10 | 4 | 70-43 | 27 | 76 | GY GY GY V GY |
5. | Athletic Bilbao | 38 | 19 | 8 | 11 | 61-37 | 24 | 68 | GY D V GY GY |
6. | Real Sociedad | 38 | 16 | 10 | 12 | 51-39 | 12 | 60 | GY V GY GY V |
7. | Real Betis | 38 | 14 | 9 | 15 | 48-45 | 3 | 57 | GY GY D V D |
8. | Villarreal | 38 | 14 | 13 | 11 | 65-65 | 0 | 53 | V GY GY D D |
9. | Valencia | 38 | 13 | 15 | 10 | 40-45 | -5 | 49 | V D V V D |
10. | Deportivo Alaves | 38 | 12 | 16 | 10 | 36-46 | -10 | 46 | GY D V GY D |
Az Atlético a Barcelona elleni 2-2 alkalmával is méltó ellenfele tudott lenni a címvédőnek, ami tovább erősítheti Simeone hitét abban, hogy jó úton jár a csapatépítésben. A rangadón sikerült újfent előrukkolni azzal a kiváló futballal, ami az Osasuna elleni második, illetve a Levante elleni első félidőben volt látható, és amivel most megnehezítették a katalánok dolgát a bajnoki címért folyó versenyfutásban. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az augusztusi, rendhagyó lebonyolítású BL-végjátékba sem kell feltartott kézzel menniük. Pláne hogy az egymeccses párharcok még feküdhetnek is a megreformált "Choloizmus"-nak.