Több szempontból is rendhagyó volt a június 10. és 26. között megrendezett kontinenstorna.
Ez volt ugyanis az utolsó Európa-bajnokság, ahol csak nyolc válogatott szerepelt,
négy évvel később a '96-os angliai Eb-n már 16 ország feszült egymásnak. Ami viszont talán még ennél is fontosabb, hogy bár Jugoszlávia is kijutott, a délszláv háborúra való tekintettel az UEFA kizárta a tornáról, és
a selejtezőcsoportjukban második Dánia indulhatott helyettük.
Ha pedig már a legenda szerint a strandról beugrottak Schmeichelék, meg is nyerték az egész viadalt. A legenda persze erős ferdítéseket tartalmaz, hiszen néhány játékos már valóban szabadságát töltötte, amikor jött a hír, miszerint a dánok indulhatnak.
Utána viszont ha nem is egy Eb-re való megszokott felkészülést, de természetesen rögtönzött edzőtábort összehozott a szakmai stáb a csapatnak,
többek között egy edzőmeccsel. Az Európa-bajnokságon szintén résztvevő FÁK (Független Államok Közössége) ellen június 3-án, bő egy héttel a nyitány előtt 1-1-es döntetlent játszottak. Ennek ellenére nem voltak túl bizakodóak, Smeichel például így fogalmazott.
Három meccsünk lesz a szomszédban: a három csoportmérkőzés. Nem hiszem, hogy továbbjuthatunk, mert ugyan edzésben vagyunk, de az Európa-bajnokságra nem készültünk fel."
Utólag kiderült, mégis...
De menjünk szép sorban, hiszen már a csoportkörben meglepetést okoztak a dánok, akik a
házigazda svédek mögött a franciákat legyőzve (2-1), az angolokkal gólnélküli döntetlent játszva másodikként jutottak tovább.
Hollandia a nyitányon 1-0-ra verte Skóciát, majd némileg váratlanul 0-0-t játszott a Szovjetúnió felbomlása után létrejött Független Államok közössége ellen. Jöhetett a várva várt németek elleni csata, amely inkább erőfitogtatás lett: Rijkard, Witschge és Bergkamp góljaira csak Klinsmann válaszolt, így
a hollandok magabiztos győzelemmel nyerték a csoportot, és várták a dánok elleni elődöntőt.
Talán túl magabiztosan is, Marco van Basten legalábbis utólag erről beszélt.
Nem tagadom, hogy a régi nagy vetélytárs, Németország legyőzése után már a kezünkben éreztük az Európa-bajnoki serleget. Sajnos óriásit tévedtünk!
Pedig tisztában voltunk vele, hogy nem lesz könnyű dolgunk a dánokkal. Tudtuk, hogy remek az erőnlétük és lélektanilag jól felkészített ellenfél vár ránk. Azt hiszem a két együttes közötti technikai színvonal-különbségre alapozhattunk, hiszen ezen a téren vitathatalanul Hollandia válogatottja felé billen a mérleg nyelve.
Túlságosan biztosak voltunk a sikerben, egyikünk sem koncentrált eléggé a meccsre"
- olvasható Pálfalvi Gábor - A futballkirály című könyvében könyvében.
A szövetségi kapitány, Rinus Michels persze bizakodó volt a találkozó előtt. "Nem félek a dánoktól, bár az eddigi szereplésük dicséretre méltó.
De a holland válogatottnak senkitől sem kell megijednie. Ha a Koeman, Gullit, Rijkaard, Van Basten, Bergkamp ötösből csak három jól játszik, már senki sem lehet ellenfelünk ".
Ehhez képest szinte még el sem kezdődött a meccs, a címvédő máris hátrányba került: a 6. percben Brian Laudrup a határozatlan védők között a jobb oldalról beadott, Van Breukelen nagyon rosszul mozdult ki és átszállt felette a labda, amelyet
Henrik Larsen az üres kapuba fejelt.
Sokáig azonban nem örülhetett Richard Moller Nielsen csapata, a hollandok ugyanis a 25. percben egyenlítettek - szintén egy óriási kapushiba után. Witschge ívelt középre, Rijkaard fejjel készített le a második hullámban érkező Bergkamp elé, aki bár nem találta el igazán jól a labdát, az mégis átcsúszott Peter Schmeichel esetleges vetődése után a kapus hóna alatt és a kapuban kötött ki.
Itt azonban még nem volt vége a félidő izgalmainak, a dánoknak ugyanis erre is volt válaszuk. Vilfort centerezése után Laudrup fejelhetett közelről, Ronald Koeman azonban blokkolta a próbálkozást,
a labda viszont az első gól szerzője, Henrik Larsen elé pattant, aki kapásból, 15 méterről a kapuba bombázott.
A második félidő bár holland mezőnyfölényt hozott, sokáig úgy tűnt, nem lesz gól, így érett az óriási meglepetés. Amikor viszont talán már egész Dánia elhitte, hogy Eb-döntőt játszhatnak a kedvencek, Frank Rijkaard visszarántotta őket a valóságba és
négy perccel a lefújás előtt egy szöglet utáni kavarodásból egalizált.
Jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás, ahol nem igazán történt említésre méltó esemény, a döntés így a 11-es párbajra hárult. Ahol aztán Dánia labdarúgói olyan magabiztossággal értesítették mind az öt tizenegyest, hogy arra talán még a legvérmesebb szurkolóik sem számítottak, így pedig Peter Schmeichel kezébe helyezték sorsukat. A Manchester United kapusa pedig egy ízben élt is a lehetőséggel, ráadásul
éppen a hollandok legnagyobb sztárjának, Marco Van Bastennek a lövését védte ki, ez az egyetlen hiba pedig az Oranje döntőjébe került.
"Borzalmasan megviselt, hogy nem rúgtam be a büntetőt. Két napig nem tértem magamhoz. A miénket így is jobb csapatnak értékeltem, mint a dánokét, ezért különösen bántott, hogy ők jutottak tovább" - mondta később a háromszoros aranylabdás.
Hollandia-Dánia 2-2 (1-2), tizenegyesekkel 4-5
Göteborg, Ullevi Stadion, 37 450 néző. Vezette: Emilio Soriano Aladrén (spanyol)
Hollandia: Van Breukelen - F. de Boer (Kieft, 46.), R. Koeman, Van Tiggelen - Wouters, Rijkaard - Gullit, Bergkamp, Witschge - Roy (van 'tSchip, 115.), Van Basten. Szövetségi kapitány: Rinus Michels.
Dánia: Schmeichel - Andersen (Christiansen, 70.), Olsen, Piechnik, Sivebaek - H. Larsen, Vilfort, Jensen, Christofte - B. Laudrup (Elstrup, 57.), Povlsen. Szövetségi kapitány: Richard Moller Nielsen.
Gólszerzők: Bergkamp, Rijkaard, ill. H. Larsen (5., 33.)
Sárga lap: Rijkaard (42.), ill. H. Andersen (15.)
A dánoknak viszont akkora lökést adott a címvédő kiejtése,
hogy a fináléban a világbajnok németeket is elintézték 2-0-ra, így a szabadságukról visszahívott futballisták felültek Európa trónjára.