Hollandia tálcán adta át Olaszországnak a 2000-es Eb-döntőt

A 2000-es belga-holland közös rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokság több válogatott miatt is felejthetetlen maradt a futball szerelmeseinek, elég, ha a Luis Figo vezette portugálok, vagy a Szavo Milosevics fémjelezte jugoszlávok menetelésére gondolunk. De alighanem arra is kevesen számítottak, hogy Anglia és Németország már a csoportkörben búcsúzik, Románia pedig negyeddöntőbe jut. Most azonban meglepő módon egy gól nélküli döntetlent idézünk fel részletesen, abból viszont az egyik, ha nem a legemlékezetesebbet: az Olaszország-Hollandia elődöntőt.

A társházigazda hollandok nagy reményekkel várták a hazai kontinensviadalt, hiszen a

két évvel korábbi világbajnokságon elődöntőt játszhattak, ahol csak büntetőpárbajban maradtak alul Brazíliával szemben.

Bár a csoportkörben a vb-címvédő franciákkal is összekerültek, Dánia és Csehország papíron nem okozhatott gondot Frank Rijkaard együttesének. Ehhez képest rögtön a nyitányon majdnem megégett az Oranje, Kluivert ide, Bergkamp oda, egészen a 89. percig nem sikerült áttörni a cseh védelmet. Akkor azonban a Ronald de Boer lerántásáért megítélt 11-est ikertestvére,

Frank de Boer bombázta a kapuba, így ha a vártnál nehezebben is, de meglett a győzelem.

A dánok elleni meccs már sima volt (3-0), és mivel a franciák két meccset követően szintén hat ponttal álltak, a harmadik körben az egymás elleni meccsnek már csak a csoportelsőség volt a tétje. Egy remek mérkőzésen végül a hollandok 3-2-re nyertek, így a jugoszlávok következhettek az nyolc között. A negyeddöntőben aztán nem volt kegyelem,

a mesterhármast szerző Patrick Kluivert vezérletével 6-1-re győzött Hollandia,

ekkor pedig már mindenki az Eb-trófeáról álmodozott. Következő lépésként ehhez az olaszokat kellett volna legyőzni.

A holland szurkolók hazai pályán egyértelműen Eb-győzelmet vártak Frank Rijkaard együttesétől Forrás: AFP/Olivier Morin

Ez pedig egyáltalán nem tűnt könnyű feladatnak, már csak azért sem, mert Dino Zoff szövetségi kapitány együttese

Törökországot (2-1), Belgiumot (2-0) és Svédországot (2-1) legyőzve, ugyancsak 9 ponttal, csoportelsőként jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba.

Ott a torna egyik meglepetéscsapata, Románia várt a Squadra Azzurrára, Totti és Inzaghi góljaival azonban már az első félidőben lerendezték a negyeddöntőt az olaszok, a második játékrészben pedig félgőzzel is megőrizték az előnyt, így készülhettek az elődöntőre.

Izgalmasnak ígérkezett a két válogatott összecsapása, már csak azért is, mert a torna legjobbnak tartott védelme találkozott a legerősebb csatársorral. Bár Rijkaard helyzetét két sérülés is nehezítette, előről Roy Makaay, hátulról Arthur Numan dőlt ki a csapatból, a szakember bizakodó volt a mérkőzést megelőzően.

Tudjuk, hogy az olasz csatárok miként játsszák magukat tisztára, és erre a védőinknek fel kell készülniük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a saját játékunkat a háttérbe szorítjuk. Nekünk elsősorban az erősségeinkre kell összpontosítanunk.

Ötletesen kell támadnunk, egy korai gól hatalmasat lendítene rajtunk, akkor ugyanis az olaszoknak el kellene hagyniuk az állásaikat, előttünk pedig rengeteg lehetőség nyílna. ”

Persze, az olaszok is tudták, hogy mire kell figyelniük, Alessandro Nesta így fogalmazott: "Kluivert és Bergkamp megállítása lesz a mérkőzés kulcsa. Patrick nagyszerű formában van, és egyébként is egyike a világ legjobb csatárainak. Gyors, remekül cselez, fantasztikus taktikai érzéke van, jól helyezkedik a pályán, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy jól fejel és pontosan lő. Az a fontos, hogy a tizenhatoson belül ne hagyjuk lélegzethez jutni, mert ott már minden megmozdulása életveszélyes Iehet.

De talán még ennél is fontosabb, hogy ne kapjon passzokat, ebben viszont nem ránk, védőkre, hanem a középpályásainkra vár fontos feladat: Davidsot és Overmarst kell szemmel tartanuk.”

Alessandro Nesta (13) és az olasz védelem tudta, Dennis Bergkamp (10) megállítása lesz a mérkőzés egyik kulcsa Forrás: uefa.com

A találkozó a várakozásoknak megfelelően kezdődött, holland rohamok és hősies olasz védekezés jellemezte a meccs első szakaszát - bár a hazaiak alighanem inkább az agresszív jelzőt használták volna.

Nem kímélték ugyanis a holland támadókat a hátvédek, a német játékvezető, Markus Merk nem győzött fegyelmezni.

A 15. percben Bergkamp cselezte be magát a 16-oson belülre, majd lőtt, a próbálkozás a hosszú oldali kapufán csattant. Nem sokkal később Zenden játszotta el a hattyú halálát a büntetőterületen belül, Merk azonban nem díjazta az előadást, és sárga lapot adott a középpályásnak. A 34. percben Gianluca Zambrottának is,

csakhogy neki ez már a második volt, így alig fél óra játék emberhátrányba és óriási bajba került a Zoff-csapat.

A piros lapot vérmérsékletüknek megfelelően sokáig reklamáló olaszok nem koncentráltak eléggé a folytatásban, ez pedig újabb hibához vezetett - Nesta rángatta meg Kluivertet a 16-oson belül, amiért a német játékvezető talán túl szigorúan, de büntetőt ítélt. A csehek elleni meccshez hasonlóan ezúttal is Frank de Boer volt az ítéletvégrehajtó, Francesco Toldo azonban túljárt az eszén, és a bal sarokba tartó lövést szögletre ütötte, így gólnélküli döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

Az elődöntő egyik legfontosabb jelenete: Francesco Tolto, az olaszok kapusa hárítja Frank de Boer 11-esét Forrás: AFP/Paul Vreeker

A második játékrészt némi meglepetésre az olaszok kezdték jobban, amellett, hogy már a térfelük közepén megszűrték a holland akciókat, többször a túloldali kapuig is eljutottak, ám komoly próbára nem tették Edwin van der Sart.

A 62. percben aztán megint hatalmas lehetőséghez jutott az Oranje, Davids betörése és Iuliano elkésett belépője után ugyanis ismét büntetőt végezhetett el. Ezt Kluivert vállalta, s bár a balra vetődő kapus eszén túljárt a jobbra tartó lövéssel, a kapufát találta el, a kipattanót pedig a védők együttes erővel tisztázták.

Az évtizedek során csúcsra járatott catenaccio ellen nem találta az ellenszert a hazai alakulat és a holland játékosok önbizalmának sem tett jót a két kihagyott 11-es. Ehhez képest a csereként pályára lépő Seedorf mégis eldönthette volna a párharcot a rendes játékidő legvégén, a bizonytalankodó védők között leadott lövését azonban Toldo hárította. Jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás, amelynek óvatosan vágtak neki a csapatok. Bár a holland labdabirtoklási fölény nyomasztó volt, nagyszerűen zárt a Cannavaro és Nesta irányította védelem, egy ellentámadás végén pedig

Delvecchio próbálkozását követően Van der Sar bravúrjára volt szükség, hogy Hollandia ne kerüljön hátrányba.

Kluivertnek és Seedorfnak még volt egy-egy lehetősége a túlóra második felében, de egyikük sem járt sikerrel, így jöhetett a hirtelen halál.

Amelyet alighanem mindkét gárda elkerült volna, hiszen

az olaszok ezt megelőzően négyszer, míg a hollandok háromszor vívtak 11-espárbajt nemzetközi tornán, ám egyikük sem járt még soha sikerrel.

Az első lépést a rossz sorozat megszakítására Di Biagio tette meg, aki magabiztosan vágta be az első büntetőt. A hollandok átka azonban ezen az estén nem akart megtörni, a rendes játékidőben is hibázó Frank de Boer ezt a lövését is kihagyta. Pesotto 11-ese után még kedvezőbb helyzetbe került Olaszország, hát még Jaap Stam bombáját követően, aki kis túlzással a stadionból is kirúgta a labdát. Totti egy szemtelen, Panenka-büntetővel még megforgatta a kést a hazaiakban, és bár Kluivert bevágta, Maldini pedig kihagyta a következő két próbálkozást, mielőtt a narancsba öltözött szurkolók elkezdhettek volna bizakodni,

Toldo kitolta Paul Bosvelt büntetőjét, így 3-1-es összesítéssel Olaszország jutott a fináléba.

Olaszország-Hollandia 0-0, tizenegyesekkel 3-1
Amszterdam, Amsterdam ArenA, 50 000 néző. Vezette: Markus Merk (német)
Olaszország: Toldo - Zambrotta, Cannavaro, Nesta, Iuliano, Maldini - Di Biagio, Albertini (Pessotto 77.), Fiore (Totti, 83.) - Del Piero, Inzaghi (Delvecchio, 67. ). Szövetségi kapitány: Dino Zoff.
Hollandia: Van der Sar - Bosvelt, Stam, F. de Boer, van Bronckhorst - Overmars, Cocu (Winter 95.), Davids, Zenden (van Vossen, 77.) - Kluivert, Bergkamp (Seedorf, 86.). Szövetségi kapitány: Frank Rijkaard.
Sárga lap: Zambrotta (15.), Iuliano, (16.), Toldo (38.), Maldini (45.), Di Biagio (87.), ill. Zenden (28.), Bosvelt (48.), Davids (50.), van Bronckhorst (75.) Stam (103.)
Kiállítva: Zambrotta (34.)

A meccs emberének az olaszok kapusát választották, a találkozót követő sajtótájékoztatón pedig Frank Rijkaard betartotta ígéretét és lemondott - a szövetségi kapitány előzetesen megfogadta, ha nem nyerik meg a tornát, nem marad a kispadon. "Végig mi irányítottuk a mérkőzést, de csak az első félidőben játszottunk igazán jól. Az oldalváltásaink jól sikerültek, azonban a mezőnyben rengeteget hibáztunk. Az olaszok biztosan álltak a lábukon, remekül védekeztek, de csak rajtunk múlt, hogy kikaptunk.

Minden nap gyakoroltuk a büntetőket, ám minden tizenegyespárbajt más-más lelkiállapotban kezdenek el a játékosok. A találkozó előtt elhatároztam, hogy ha kiesünk, akkor lemondok, így már nem én vagyok a holland kapitány.”

Kollégája, Dino Zoff érthetően boldogan nyilatkozott. "Nagyszerű győzelem volt, nem hittem volna, hogy meg tudjuk nyerni a mérkőzést. Feszülten léptünk pályára, az első húsz percben nem azt csinálták a játékosok, amit kértem tőlük. Aztán furcsa módon a kiállítástól megnyugodtunk, és végre elkezdtük azt játszani, amit már az elejétől kezdve kellett volna. A játékvezető ítéleteivel nem akarok foglalkozni, maradjunk annyiban, hogy időnként nem a nemzetközi normák szerint vezette amérkőzést. A játékosaimat nem szeretném név szerint említeni, bár annyit el kell mondanom, hogy Del Piero nagyszerű teljesítményt nyújtott egy számára szokatlan szerepkörben. Tottit az összecsapás végére tartogattam, és ez a húzásom is bejött.

Most viszont nem érünk rá örülni, mert az egész sorozat legfontosabb mérkőzése vár ránk: vasárnap Európa-bajnokok lehetünk."

Érthetően óriáis volt az öröm olasz oldalon, Forrás: AFP/Francois Xavier Marit

A történelmi döntőben aztán hiába vezettek az olaszok Delvecchio találatával a 93. percig, akkor jött Sylvain Wiltord és hosszabbításra mentette a találkozót.

David Trezeguet pedig aranygóllal döntőtte el, megnyerte a meccset a franciáknak.