A fiatal játékost a mentősök és az orvosok a klinikai halálból hozták vissza, összesen 11-szer kellett újraéleszteni: hétszer a pályán, négyszer a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Később életmentő műtéten is átesett, majd kiderült: veleszületett koszorúér-rendellenesség okozta a bajt.
"Csütörtök este volt az a bizonyos találkozó, arról a hétről viszont minden emlékem kiesett. A meccs mellett azt sem tudom felidézni, hogy dolgozatot írtunk, vagy hogy feleltem-e valamiből az iskolában. Nehezen viseltem az ezt követő időszakot, hogy nem futballozhattam. Minden meccsen kint voltam, várva, hogy újra mezt húzhassak" - mondta Duhaj a Blikknek.
Felidézte, hogy fél évvel később újra edzésbe állhatott, de csak úgy, hogy a pulzusszámát egy alkalmazás segítségével folyamatosan monitorozták, nem volt szabad 180 fölé mennie.
Most viszont az orvosok engedélyével a mérőeszközt és a mellkaspántot is elhagyhatta, és akkor sem kell leállnia, ha felmenne a pulzusa.
"Közel százszázalékosnak érzem magam, végigdolgozom a heti öt edzést. Persze, a szakmai stáb tagjai rajtam tartják azért a szemüket, és a szüleim is óvatosak, a meccseken az oldalvonal mögött édesanyám figyeli a pulzusszámomat az okostelefonomon. Eredetileg úgy volt, hogy évente kell járnom terheléses vizsgálatokra, de anyu megkérte az orvosokat, legyen inkább hathavonta az ellenőrzés" – mondta Duhaj, aki a szezont a megyei II. osztályban szereplő Dabas II-nél kezdi meg, de reményei szerint hamarosan az NB III-as első csapatban is bizonyíthat.