1987 nyarán nem gondolták szurkolói, hogy csodálatos szezon vár rájuk. A csapat kilencedik idényét kezdte a Bundesliga1-ben. 1979-es bemutatkozása után folyamatosan vette fel a liga tempóját. Az első öt évben a mezőny második felében végzett, aztán jött egy hetedik hely, majd két hatodik. Az 1986-87-es szezonban is a hatodik helyen végzett. Ami nem ért nemzetközi kupaindulást. Mert akkor a bajnok mehetett a BEK-be, és az őt követő négy csapat az UEFA Kupába. Ráadásul a hatodik helyet sem éri el, ha a zárófordulóban a Kaiserslautern nyer hazai pályán. Ám nem nyert, így a Leverkusen ölébe pottyant az a pozíció, ami elvileg nem ért többet a hetediknél. Ám óriási szerencséje volt (de furcsa ezt leírni a Leverkusenről) ugyanis az ezüstérmes Hamburg megnyerte a Német Kupát, és a Kupagyőztesek Európa-kupája szereplést választotta. Így a Mönchengladbach-Dortmund-Bremen trión kívül a Leverkusen is indulhatott az UEFA Kupában.
Nem rendelkezett különösebben acélos kerettel. Volt egy jó edzője, stabil anyagi háttere. Éppen elkezdődött az évad és már el is könyvelhette első jelentős kudarcát.
Augusztus végén, az első fordulóban kiesett a Német Kupából.
A 112. percben kapott góllal győzte le a Leverkusent a Mönchengaldbach.
Aztán szeptember 15-én Bécsben elkezdődött az a menetelés az UEFA Kupában, amelyről senki nem gondolta, hogy május közepéig fog tartani. A Nyilasi Tiborral felálló Austria Wien elleni első találkozón nem esett gól. A visszavágón viszont rengeteg. Nyilasi nem talált be, csapattárs, Webora igen, de ez édeskevés volt. A német csapat ugyanis ötször volt eredményes.
A legjobb 32 között a francia Toulouse-on idegenbeli 1-1-el és hazai 1-0-s győzelemmel léptek át. Az osztrák és francia ellenfél után hollandot sodort az útjukba a sors. A Feyenoorddal kellett megmérkőzniük.
A Leverkusen fél óra után már 2-0-ra vezetett Rotterdamban, végül 2-2-vel utazott haza.
Otthon 1-0-ra nyert, így eljutott a tavaszi folytatásba.
Rajta kívül ez csak a Bremennek sikerült a német csapatok közül. Olyan gárdák hullottak el az ősszel a Gladbach és a Dortmund mellett, mint a címvédő Göteborg, a Zenyit, a Milan, a Juventus, a Crvena Zvezda, és az Inter.
Továbbá a Tatabánya (Kiprich akkor még ott játszott és nem a Feyenoordban), valamint a Honvéd.
Utóbbi a nyolc közé jutásért bukott el azon emlékezetes párharcban a görög Panathinaikosz ellen, amelyben az első mérkőzésen már 5-0-ra is vezetett. Aztán Kispesten 5-2 lett a vége, Athénban meg 1-5 a Honvéd szempontjából. De hát tudjuk, hogy ott mi történt, hogyan vesztegette meg a görög csapat a meccs csehszlovák bíróját. Térjünk azonban most vissza a Leverkusenhez.
A tavaszi folytatásban a Barcelonát kapta a német csapat. Otthon kezdett, és azon a meccsen nem esett gól. Idegenben pedig egy: azt a Leverkusen brazil játékosa, Tita szerezte.
Hiába játszott az akkor is sokkal esélyesebb Barcelonában többek között Zubizarreta, Carrasco, Lineker, Bernd Schuster. Utóbbi, a spanyol gárda német játékosa, még 11-esből sem tudott betalálni.
A Barcelona kiejtése után, az elődöntő mezőnyét ismerve már egészen elszabadult a fantáziájuk a leverkuseni szurkolóknak.
Aztán a sorsolás után nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek. Ugyanis hazájuk nagyobb múlttal és erősebb játékosállománnyal rendelkező csapatával, a Werder Bremennel akadtak össze. Azzal a csapattal, melytől abban a szezonban otthon 3-1-re kaptak ki, majd idegenben 3-3-at játszottak. Utóbbi mérkőzés igen fordulatosra sikeredett. Schreier két góljával 2-0-ra vezetett a Leverkusen, a Bremen a hajrában fordított, de túl a 90 percen mégis pontot mentett a vendég társulat. A bajnokság eredményei alapján a Bremen jutott volna a döntőbe, de ez egy egészen más párharc lett. Amiben talán az is közre játszott, hogy a Werder története második Bundesliga bajnoki címéért harcolt.
És ez fontosabb volt számára, mint az UEFA Kupa.
A bajnoki 3-3 után két és fél héttel a leverkuseni meccsen nyert is 1-0-ra a Bayer04, míg Brémában nem esett gól. Így a gyógyszergyári csapat jutott az UEFA Kupa döntőjébe. A Bremen pedig nem sokkal később megnyerte a bajnoki címet.
A Leverkusen a kisebb barcelonai csapattal vívta az akkor harmadik számúnak tartott nemzetközi kupa fináléját. És szurkolói úgy vélték, hogy ha a nagy Barcelonát és a friss Bundesliga bajnokot kiütötték, akkor már nem lehet gond az Espanyollal. Igaz, a szintén hazai bajnoki cím nélkül létező katalán csapatnál sem voltak szomorúak, hogy az alig ismert német gárdával találkoznak. És az első mérkőzésen alig egy óra után már igazán boldogok is voltak.
Ugyanis háromgólos előnyhöz jutott a katalán csapat.
Soler egyszer, a Real Madridtól kölcsön kért Losada kétszer talált be.
Utóbbi neve még fel fog bukkanni a későbbiekben. A barcelonai szurkolók a hajrában már kupagyőztesként éltették csapatukat. Velük ünnepelt Juan Antonio Samaranch , a NOB akkori elnöke is, aki bevallottan gyerekkora óta Espanyol szurkoló. A 3-0-s Espanyol diadal után mindenki úgy gondolta, hogy eldőlt a kupa sorsa. Természetesen elképesztő, földtől elrugaszkodott hangulatban voltak az újságírók is. A németek pedig lemondtak a kupagyőzelem lehetőségéről.
Stadt Anzeiger: „Vége az UEFA Kupa álomnak". Express: „A Leverkusen csak a csodában bízhat." Christian Schreier a Leverkusen játékosa a következőket mondta:
Mindent megteszünk majd a visszavágón, de az, hogy megfordítsuk az eredményt, legalább annyira elképzelhetetlen, mint egy napon ünnepelni a húsvétot, a karácsonyt és az újévet."
Egy semlegesnek mondható holland újság, az Algameen Dagblad megállapította:
Az Espanyol végleg kilépett a CF Barcelona árnyékából."
A cikk írója nemhogy a távoli jövőbe nem látott, de még a közelibe sem. Szerencsére a kupa átadással azért megvárták a visszavágót. Bár annak első félideje után már tényleg nem volt olyan elvakult Leverkusen drukker, aki hitt volna a kupagyőzelemben. Ugyanis az Espanyol akkor még őrizte háromgólos előnyét az Ulrich Haberland Stadionban. Ám ekkor elővették azt a képességüket a németek (akkor még csak három külföldi játszhatott), amit mindenki irigyelt tőlük a '80-as években. A 63. percben már csak egy gól volt a két csapat között a brazil Titanak és a később remek edzővé váló Falko Götznek köszönhetően.
A meccsnullt a 81. percben az a Bum Kun Csa hozta, aki a Bundesliga első koreai légiósa volt, és 1980-ban már felemelhette a serleget a Frankfurt játékosaként.
És gólja után egy órával ezt újból megtehette. Ugyanis több gól már nem esett, így jöhetett a tizenegyes-párbaj.
Az első német rúgó, Falkenmayer hibázott, így itt is előnybe kerültek a katalánok. És miután az első két vendégjátékos, Alonso és Job betalált, talán úgy vélték az Espanyol drukkerek, köztük az ide is elutazó Samaranch, hogy ha nehezebben is, mint gondolták, de egy óra ráadással csak meglesz a győzelem. Nem lett meg! Ugyanis Urquiaga a felső lécre lőtt, Zuniga rosszul helyezett kísérletét pedig hárította Rüdiger Vollborn. És miután a két cserecsatár, Waas és Tauber, valamint a nyári Európa-bajnokságon a német válogatott keretébe jelölt Wolfgang Rolff is betalált, az utolsó vendégjátékos úgy állt oda, hogy nem hibázhat. Sebastián Losada, az első mérkőzés hőse azonban kirúgta a stadionból a labdát, így a szerencse ezúttal az örökké peches német csapat mellé állt. Így gondolta ezt a Leverkusen edzője, Erich Ribbeck is: „A sors akarta, hogy kupagyőztesek legyünk." Kollegája, Javier Clemente természetesen másképp gondolkozott:
Teljes a kétségbeesésünk! Győztesként érkeztünk, s szégyenszemre vert seregként távozhatunk.
Érdekes az első meccs után reménytelenül pesszimista német újság, az Express véleménye is, amely tovább vitte korábbi gondolatát: „Tizenegyeskrimi, és utána beteljesedett a csoda."
A Leverkusen lett a történelemben az első csapat, mely úgy hódította el az UEFA Kupát, hogy hazájában sem bajnokságot, sem kupát nem nyert még.
Ez a helyzet azóta csak annyiban változott, hogy 1993-ban magasba emelhették akkori játékosai a Német Kupát. De túlzás lenne azt állítani, hogy a kontinens szűkebb elitjéhez tartozik a klub. Németországban folyamatosan ott van az éppen aktuális nagyok mögött, 1979-es feljutása óta soha nem esett ki a Bundesliga1-ből. Nála régebben csak a Bayern München szerepel folyamatosan ott. Idén is rá jellemző peches módon maradt le a Bajnokok Ligája indulás lehetőségéről. Ám még így augusztusban is van esélye, hogy oda nevezhessen.
Ehhez meg kellene nyernie az Európa-liga rapid végjátékát.
Nincs kevesebb esélye, mint a még talpon lévők közül a legjobbaknak. Főleg, hogy szűkebb környezetében, a Ruhr-vidéken lesznek a hátralévő mérkőzések. Talán ennek még üres nézőterek mellett is van előnye. A nyolcaddöntő első mérkőzésén a Glasgow Rangers otthonában 3-1-re nyert, így valószínűleg a csütörtöki mérkőzésen már nagy baj nem érheti. Ha bejut a legjobb nyolc közé ott az Inter-Getafe találkozó továbbjutójával kerül szembe. Nem is messze az otthonától, Düsseldorfban. A Manchester United, a Roma és Sevilla csapatával csak a döntőben találkozhat.
UEFA Kupa, döntő. 1. mérkőzés: 1988. május 4.
RCD Espanyol- Bayer Leverkusen 3-0 (1-0)
Espanyol: N'Kono — Job, Gallart, M. Angel — Urquiaga, Orejúela (Golobart, 6S. p.), Inaqui, Soler — Valverde, Pichi Alonso (Lauridsen, 70. p.), Losada.
Bayer Leverkusen: Vollborn — Rolff — De Keyser, A. Reinhardt, Hinterberger — Huncol, Tita, Falkenmeyer (K. Reinhardt, 76. p.), Csa (Götz, 18. p.) — .Waas, Täuber.
Gólszerző: Losada 45, 56, Soler 49.
Visszavágó: 1988. május 18.
Bayer Leverkusen-RCD Espanyol 3-0 (0-0, 3-0, 3-0)
Bayer Leverkusen: Vollborn — Rolff — Seckler, A. Reinhardt — Schreier (Waas, 46. p.), Buncol, Falkenmayer, K. Reinhardt — Tita (Täuber, 62. p.), Götz, Csa.
Espanyol: N'Kono — Job, Miguel Angel, Gailart, Soler — Golobart (Zuniga, 73. p.), Inaki, Orejuela (Zubillaga, 67. p.), Urquiaga — Pichi Alonso, Losada.
Gólszerző: Tita 57, Götz 63, Csa 81.