„Bolognában úgy alakult az életem, hogy gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált a klubcsere, de egy ilyen változás sohasem könnyű. Három év és ötvenegy Serie A-bajnoki mérkőzés után az ember egy bajnokságban, egy klubban, egy közösségben elér egy szintre, kiharcolja a helyét, és
ha nem te vagy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, akkor az egészet kezdheti újra, ha csapatot kell cserélnie.
Arról nem beszélve, hogy ennyi idő alatt kialakul az ember életritmusa, megtanulja, mit várnak el egy külföldi labdarúgótól – azzal pedig aligha mondok újdonságot, hogy Anglia és Olaszország között meglehetősen nagy a különbség" – mondta a Nemzeti Sportnak Nagy Ádám.
Hozzátette, azon volt, hogy futballistaként fejlődjön. A Bristol Cityben jól indult a történet, azt szokták mondani, hogy egy sérülés sohasem jön jókor, ez az esetében hatványozottan igaz volt.
„Nagyjából augusztus elejétől novemberig nem léphettem pályára,
és jó lecke volt az elsietett visszatérés. De hát a szívemre hallgattam, válogatott mérkőzésről volt szó,
de azt hiszem, egy életre megtanultam, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök – hadd tegyem hozzá gyorsan, soha ne kerüljek hasonló helyzetbe –, nem szabad pályára lépni akkor, ha érzem, még nem tökéletes a lábam, még nem múlt el teljesen a sérülés."
Nagy elárulta, amikor félbeszakadt a bajnokság, még a feljutásért vívott rájátszást jelentő pozícióban voltak, de aztán lejjebb csúsztak – többek között azért, mert rendkívül kiszámíthatatlan a Championship, és ez is válasz a korábbi kérdésére: nem bánta meg, hogy odaigazolt
„Jelentős kihívásként tekintettem arra, hogy egy nekem ismeretlen futballkultúrában is helytálljak,
amikor egészséges voltam, szinte mindig a pályán lehettem, erre büszke vagyok. Ebből a bajnokságból a legerősebb ligákba visznek el játékosokat, a kirakatban vagyunk,
ezért derűlátó vagyok a jövőmet illetően. Ha a következő idényben is jól teljesítek, és főleg, ha nem hátráltatnak sérülések, lesz lehetőségem előrelépni."
A teljes interjú ide kattintva olvasható!